Keresési eredmények

Hypertonia és Nephrologia

2018. SZEPTEMBER 12.

Több mint testőr? A ramipril/amlodipin FDC hatása a teljes vérnyomásspektrumban

SIMONYI Gábor, ZSUZSA Pál, GENCSIOVA Kristína, FINTA Ervin

A hypertonia jelentős cardiovascularis kockázati tényező. A hypertonia eredményes kezelése hozzájárul a későbbi szív- és érrendszeri szövődmények kockázatának elkerüléséhez. A vérnyomáscélértékek gyors elérése friss hypertoniások esetén is fontos. Az új ESH/ESC hypertoniaajánlásában az antihypertensiv terápia indításakor kifejezetten javasolják a gyógyszer-kombinációk azonnali bevezetését. Retrospektív adatgyűjtéses vizsgálatunkban tanulmányoztuk a ramipril/amlodipin fix kombináció hatását a friss hypertoniások 24 órás brachialis és centrális vérnyomás-paramétereire.

Ideggyógyászati Szemle

1953. MÁJUS 09.

Halmozott elektroshock kezelés következtében fellépő amentiformis képek megelőzése és gyógykezelése

ZSOMBÓK György

Halmozott elektroshock kezelés folyamán a stuporos szak előtt és után amentiform nyugtalanság jelentkezhetik; enyhe hyperthyreosis jegyeit mutató egyéneken többnyire igen kifejezett sympathicotoniás jegyekkel. Ennek előidézésében a vázolt klinikai megfigyelések szerint a szervezet mobilizálható folyadékának csökkentése, részben az ES-kezelés nyomán kialakuló sympathicotonia és elhúzódó, intenzív capillarispermeabilitás fokozódása bír jelentőséggel. A zavartság i. v. adott ergotamintartáttal, ill. annak hydralt származékával (DHE45) azonnal oldható, tartós nyugtatása Sevenal+ergotamintartarát combinált injekciók váltak be. Profilaktikus, kezelés alatti, rendszeresen ellenőrzött teáztatással a szövődmények száma csökkenthető, amentiformis állapot felléptekor azonnali kombinált sedalás mellett, corrigálva a folyadékháztartás zavarát, sikerült a halálozást teljesen megszünteti.

Nővér

2020. AUGUSZTUS 30.

A pitvarfibrilláció szerepe a stroke kialakulásában: a CHA2DS2 – VASc rizikófelmérő skála alkalmazása

PAPP László, VIDA Nóra, BENGŐ Szilvia, KIS Tamás , GAÁL Gabriella, PETŐ Zsófia

A stroke betegség halált és rokkantságot okozó hatása miatt jelentős népegészségügyi probléma. Az agyi ischaemiás érbetegségek 20%-át kardiális eredetű embolizáció okozza, melynek egyik legfontosabb oka a nem billentyűeredetű pitvarfibrilláció, ami a stroke tekintetében mintegy három-ötszörös rizikót eredményez. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a pitvarfibrilláló betegek stroke rizikójának megítélésére szolgáló CHADS2-VASc rendszer bemutatása. A pitvarfibrilláció felismerése, adekvát kezelése elengedhetetlen része a súlyos szövődmények megelőzésének. A pitvarfibrilláció érrendszeri hatásaira vonatkozóan a legismertebb indexek a HAS-BLED és a CHADS2 – VASc. Az European Society of Cardiology ajánlása szerint a CHADS2-VASc felmérés minden, kockázati csoportba tartozó beteg gondozása során javasolt, ahol felmerül az antikoaguláns terápia lehetősége. Az ápoló több szinten és kompetencia mentén is be tud kapcsolódni a PF betegek stroke rizikójának csökkentésébe. Az elsődleges prevenció, az egészségnevelés minden egészségügyi szakdolgozó feladata és felelőssége; ugyanakkor a kiterjesztett hatáskörű ápoló (APN) akár a diagnosztizálás, illetve a terápia inicializálása terén is szerepet kaphat.

Lege Artis Medicinae

2000. MÁJUS 01.

A köszvény

MITUSZOVA Mila

A köszvény kialakulásának patomechanizmusára, klinikai klasszifikációjára, kezelésére és eredményes gondozására vonatkozó ismereteink az elmúlt évtizedekben jelentősen gyarapodtak, bár még számos kérdés vár meg válaszolásra: ilyenek egyebek között a női köszvény atípusos jellege, a gyakoribb előfordulás idősebb nőknél, a cyclosporin által indukált köszvény gyakran agresszív volta. Előrehaladást jelentett a fehérjékkel (elsősorban IgG-vel) borított kristályok gyulladást kiváltó szerepének megismerése, de továbbra is problémát jelent az intraarticularis kristály és mononátriumurát-lerakódás miatt kialakuló gyulladásos válasz változó jellege. A hosszú ideje uralkodó felfogástól eltérően ma már tudjuk, hogy nem minden köszvényes beteg középkorú férfi; egyre gyakrabban találkozunk fiatalabb, kiterjedt tophusos képződményektől szenvedő, gyógyszeres kezelésre refrakter betegekkel. A hiperurikaemia és a köszvény kapcsolata sok vonatkozásban tisztázódott ugyan, de ha megismernénk annak okát, hogy tartós hiperurikaemia miért nem jár együtt köszvénnyel, azt is megértenénk, hogy miért alakulhat ki alkalmanként köszvény tartós hiperurikaemia nélkül. A kórlefolyás lassításának, illetve a késői szövődmények megelőzésének fontos feltétele a korai diagnózis megállapítása, valamint a roham megszüntetését, a húgysavszint rendezését célzó kezelés beállítása.

Lege Artis Medicinae

2000. MÁJUS 01.

Nyaki elváltozások rheumatoid arthritisben

KORDA Judit, VERES Róbert

Rheumatoid arthritisben a nyak a harmadik leggyakrabban érintett régió. Már a betegség korai szakaszában is előfordul neurológiai tünetet okozó nyaki laesio, de megjelenése több mint tíz éve fennálló betegség esetén várható. Adott betegnél nehéz megjósolni a radiológiai progressziót, a betegek 16-80%-a esetében az instabilitás 5-10 év alatt romlik. A betegek nagy részénél évekig nem jelentkeznek neurológiai tünetek, azonban esetükben a neurológiai szövődmények, sőt a hirtelen halál fokozott kockázata áll fenn. A súlyos ízületi deformitások a korai neurológiai tüneteket gyakran elfedik, de ha a myelopatha kialakul, rendszerint gyors progresszió észlelhető. A rheumatoid nyaki betegségek kezelésénél elsődleges feladat az irreverzibilis neurológiai deficit kialakulásának a megelőzése. A korai neurológiai elváltozások rendszeres, gondos fizikális vizsgálattal a súlyos ízületi állapot ellenére is felismerhetők. Az oldalirányú funkcionális nyaki röntgenfelvételeken a subluxatiók dinamikája mérésekkel pontosabban nyomon követhető, elsősorban a posterior atlantodentalis távolság és a CII-CVII gerinccsatorna-átmérő csökkenése alapján szűrhetők ki a különösen veszélyeztetett betegek, akiknél további vizsgálatok, esetleg műtét szükséges. A műtét során dekompressziót végeznek és optimális helyzetben stabilizálják a nyakat. A műtét prognózisa lényegesen jobb, ha az opus előtt a betegnél nem észlelhető súlyos neurológiai deficit.

Ideggyógyászati Szemle

1996. NOVEMBER 20.

Az EEG-variabilitás kvantitatív monitorozása subarachnoidealis vérzést követően

JUHÁSZ Csaba, VESPA Paul, NUWER R. Marc, MARTIN Neil

Akut subarachnoidealis vérzést követően gyakran alakul ki vasospasmus és következményes agyi ischaemia. Az EEG-monitorozás célja a féltekei működészavar felismerése a posztoperatív periódusban. Subarachnoidealis vérzésen átesett 30 beteg EEG-jét monitoroztuk folyamatosan 8 csatornán a vérzést követő első 2 hét alatt. Számítógépes trendanalízis során a relatív alfateljesítmény időbeli variabilitását értékeltük vizuálisan egy 4 fokozatú skálán, és kvantitatív módon is mértük 8-16 órás periódusokban. Az adatokat a naponta végzett transcranialis Doppler vizsgálat értékeivel és a klinikai állapottal hasonlítottuk össze. Tizenhat betegnél alakult ki szimptómás vasopasmus, 4-nél pedig egyéb szövődmény. A relatív alfa-variabilitás mind a 20 esetben jelentősen csökkent, 6 betegnél a vasospasmus kezdetén, míg 10-nél 1-2 nappal a vasospasmus kialakulása előtt. Négy betegnél a variabilitás csökkenése kezdetben féloldali volt. Szövődménymentes lefolyású esetekben jelentős variabilitáscsökkenés nem jelentkezett. Az eredmények arra utalnak, hogy az EEG-háttértevékenység monitorozása segíthet a vasospasmus és egyéb szövődmények korai felismerésében. A relatív alfa-teljesítmény variabilitásának romlása a Dopplerrel kimutatható spasmus és a klinikai állapot rosszabbodása előtt jelezheti a féltekei működészavart.

Lege Artis Medicinae

2021. JÚLIUS 13.

A Covid-19-fertőzés neuropszichiátriai szövődményei

FRECSKA Ede, BALLA Petra

A Covid-19-fertőzés vizsgálata kezdetben – amely leginkább az akut és viszonylag behatárolható időtartamú szomatikus tüneteket jelentette – a pandémia terjedése folyamán kiterjedt az elhúzódó, szövődményként értelmezhető tünetekre is. Gyűlnek az adatok a keringést, légzést, véralvadást érintő, valamint a reumatológiai, a bőrgyógyászati, a szemészeti következményekre vonatkoztatva csakúgy, mint a központi idegrendszeri elváltozások okozta akut és elhúzódó tünetekkel kapcsolatban. Eleinte szórványos esetközlések, majd populációs vizsgálatok, állatmodellek eredményei voltak olvashatók, a közlemény írásakor pedig már rendszerezést ígérő, áttekintő írások is megjelentek. A központi idegrendszerben okozott elváltozások megnyilvánulhatnak neurológiai tünetekben, megbetegedésekben, és pszichiátriai panaszokban, szindrómákban egyaránt. A tüneti skála széles, a patomechanizmust még nem térképezték fel tökéletesen; ebből fakadóan a terápiás próbálkozások még gyerekcipőben járnak. A neu­ropszichiátriai szövődmények epidemiológiai adatai egyelőre hiányosak, de gyors ütemben pontosodnak. Mértéktartó becslések szerint is több tízmillió személy érintettségét feltételezik világszerte. Az elhúzódó tünetek gyógyulásának vagy perzisztálásának megítéléséhez még nem telt el elég idő. Mindezek miatt jelenleg a legfontosabb feladat a vírusterjedés minél hatékonyabb megakadályozásán túl a vírus okozta központi idegrendszeri kórfolyamatok mind pontosabb megismerése és hatékony terápiájuk kidolgozása. Jelenlegi ismereteink szerint a neuropszichiátriai szö­vődmények patomechanizmusa multifaktoriális. A vírus közvetlen neuron- és gliaműködést károsító hatásán túlmenően sokkal inkább számolnunk kell az agyi keringészavar, a hiányos oxigenizáció ká­ros következményeivel, valamint kiterjedt szisztémás, elhúzódó immunfolyamatokkal, amelyek kimutatható módon károsítják az agyszövetet, beleértve a neuronokat, axonokat, szinapszisokat és a gliasejteket is. Az említett mechanizmusokat részletezi a cikk nem szisztematikus irodalmi áttekintés formájában, ugyanakkor kitér a terápiás lehetőségekre is.

Hypertonia és Nephrologia

2021. JÚNIUS 24.

Az arteriovenosus fistulák és graftok peri- és posztoperatív gondozása hemodializált felnőtteknél

DOLGOS Szilveszter, SZLOVÁK Edina, HUSZÁR Liliána, FEKETE Alexandra, MÁCSAI Emília

A jól kialakított vérnyerési hely a megfelelő hemodialízis- (HD-) kezelés alapja. Napjainkban is a vesepótló kezelés egyik legnagyobb kihívása a megfelelő vérnyerési hely kialakítása és annak – a reguláris HD-kezelések során – hosszú távú megőrzése. Amennyiben a korábban kialakított vérnyerési hely rosszul funkcionál, az uraemiás végtermékek eltávolítása elégtelenné válik, a beteg uraemiás állapota fokozódik, típusos tünetei alakulnak ki. Abban az esetben, ha már valamennyi lehetséges vérnyerési helyet kimerítettük, akkor magát a hemodialízist sem lehet tovább fenntartani, ami ritkán akár a veseelégtelen beteg halálához is vezethet. A hemodializált betegek kórházi felvételét több mint 20%-ban a vérnyerési hellyel összefüggő szövődmények teszik szükségessé.

Hypertonia és Nephrologia

2021. JÚNIUS 24.

Új szemléletmód a renalis osteodystrophia diagnosztikájában és kezelésében

MÁCSAI Emília, SZLOVÁK Edina, DOLGOS Szilveszter

A renalis osteodystrophia (ROD) kezelése az új osteoporosisajánlások ismeretében a jelenlegi terápiás megközelítés újragondolását igényli. A D-vitamin-hiány rendezése és a csonttörés okozta életminőség-romlás mérséklése a veseelégtelen populációban is fontos szakmai kihívás. A ROD klasszikus nefrológiai kezelésével elérhető eredmények javítása az újabb molekuláris patomechanizmusok megismerésétől, a jobb képalkotó módszerektől várható. A vascularis kalcifikációval kapcsolatban felismert összefüggések a cardiovascularis szövődmények megelőzésére irányuló törekvéseinket segíthetik, a fogágybetegségekkel mutatkozó kapcsolat a rendszeres ellenőrzés jelentőségét támasztja alá. A foszforkötők, D-vitamin-agonisták és kalcimimetikumok mellett a jövőben várható a reszorpciógátló denosumab, a csontfelépítő folyamatokat támogató PTH-analógok, valamint a romosozumab szélesebb körben történő klinikai alkalmazása.

Lege Artis Medicinae

2021. JÚNIUS 07.

A krónikus antikoaguláns-kezelés gyakorlati kérdései Covid-19-pandémia idején

KOMÓCSI András

A koronavírus-fertőzés több szempontból is hatást gyakorol a véralvadási rendszerre és a véralvadás gátlására alkalmazott gyógyszeres terápiára. Covid-19 miatt kórházba került betegek között szokatlan számban fordul elő a véralvadás zavaraival kapcsolatos eltérés. A pitvarfibrilláció (AF) előfordulása a Covid-19 miatt kezelt, és kö­zülük kórházba felvett betegekben szintén gyakoribbnak tűnik. Orális antikoaguláns-terápiában részesülő Co­vid-19-betegeknél a vérzés, vagy a throm­boemboliás szövődmények kockázatának minimalizálása érdekében fi­gye­lembe kell venni a vese- és májműködést, va­lamint az orális antikoaguláns-, és a Co­vid-19-terápia kö­zötti gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatáso­kat. Direkt orális antikoagulánsok (DOAK) ese­tében a jobb biztonság, a kedvezőbb ke­zelési adherencia és a fix adagolás előnyei mellett a gyógyszercsoport alkalmazásához nem szükséges a ha­tás laboratóriumi ellen­őrzése, ami a köz­vet­len érintkezés elkerülése és az egészségügyi hálózat terheinek csökkentése szempontjából is előnyösebb lehet. Jelen tanulmányban a vírusfertőzés kapcsán alkalmazott gyógyszerek és az alvadásgátlás potenciális interakcióit tekintjük át, illetve a Covid-19 nyomán kialakuló coagulopathia kérdései mellett kitérünk a távolságtartási intézkedések kapcsán az antikoaguláns-terápiával kapcsolatos nehézségekre.