Keresési eredmények

Magyar Radiológia

2005. JÚNIUS 10.

A mellkasi spirál-CT-vizsgálat és tüdőszcintigráfia eredményeinek összehasonlítása pulmonalis emboliában

WENINGER Csaba, BODROGI Gabriella, BOROS Szilvia, SCHMIDT Erzsébet, UDVAROS Eszter, ZÁMBÓ Katalin

BEVEZETÉS - A tüdőembolia gyakori betegség, nem ritka a késői diagnózis vagy a kórisme elmaradása. A spirál-CTvizsgálatot napjainkban gyakran alkalmazzák tüdőembolia kimutatására. A szerzők célja a mellkasi spirál-CT-vizsgálat és a tüdőszcintigráfia eredményének összehasonlítása volt. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Egy év alatt 49 betegnél végeztek tüdőembolia gyanúja miatt mellkas-CT-vizsgálatot, közülük 30 esetben tüdőszcintigráfia is történt. EREDMÉNYEK - A 30 esetből 21 esetben egyezett meg a két módszer (13/21 esetben mindkét módszer igazolta a tüdőemboliát, nyolc esetben negatív vizsgálati lelet született). A fennmaradó kilenc esetben eltérés volt a két módszer eredménye között. KÖVETKEZTETÉSEK - A spirál-CT-vizsgálattal gyorsan, a beteget kevéssé terhelően lehet kimutatni a centrális pulmonalis artériákban lévő embolust, nem friss esetben a kis infarktusokat. A perfúziós tüdőszcintigráfia negatív eredménye kizárja a pulmonalis embolia fennállását. Ha a vizsgálat pozitív, más diagnosztikai módszerek szükségesek az embolia bizonyítására (például mellkas-röntgenvizsgálat, ventilációs/inhalációs szcintigráfia). Mivel a tüdőszcintigráfia olcsó, könnyen kivitelezhető, sugárterhelése alacsony, szűrőmódszerként fontos szerepe van.

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Az akut has kivizsgálása: Ultrahang, majd szükség esetén CT

Az akut hasi fájdalom kivizsgálásában a legnagyobb szenzitivitású, mégis a késlekedést, a költségeket és a sugár-expozíciót korlátozó stratégiát keresték a Cambridge-i Egyetem kutatói, és meg is találták…

Magyar Radiológia

2007. DECEMBER 20.

Sarcoidosis máj- és lépérintettséggel, hypercalcaemiával

TÓTH Mónika, WENINGER Csaba, MORÓ Zsuzsanna, SZOMOR Árpád

BEVEZETÉS - A sarcoidosis viszonylag gyakori, több szervet érintő megbetegedés. Mellkasi manifesztációja a leggyakoribb, de minden szervben jelentkezhet. Hasi elváltozások esetén ritkán merül fel sarcoidosis gyanúja. ESETISMERTETÉS - A jó általános állapotú, 53 éves nőbetegnél gyógyszeres kezelésre nem szűnő lábszárfájdalom, valamint indokolatlan fogyás miatt belgyógyászati kivizsgálást kezdeményeztek. A hypercalcaemia és a csontfájdalmak myeloma multiplex gyanúját keltették, de az ez irányú vizsgálatok ezt nem igazolták. A hasi ultrahang-, majd CT-vizsgálat során splenomegaliát, multiplex hipodenz gócokat találtak a lépben és a májban. A májban lévő gócból vett, ultrahangvezérelt biopszia szövettani eredménye: sarcoidosis II. stádium. A mellkas-röntgenvizsgálat negatív volt, de a későbbiekben elvégzett CT-vizsgálat már itt is kimutatott elváltozást. Szteroidkezelésre a beteg meggyógyult, kontrollvizsgálata során az ultrahang- és CTlelet nem mutatott kóros eltérést. KÖVETKEZTETÉS - Sarcoidosis gyanúja általában a mellkas- röntgenfelvétel vagy a -CT-vizsgálat eredményeként vetődik fel, de mint betegünk esete is mutatja, multiplex lépgócok esetén - a mellkas nyilvánvaló radiológiai eltérése hiányában is - gondolni kell sarcoidosisra. A gócból vett biopsziás anyag szövettani feldolgozása segít a pontos diagnózis felállításában.

Lege Artis Medicinae

2003. AUGUSZTUS 20.

Antithromboticus kezelés akut coronariaszindrómákban és percutan coronariaintervenció esetén

DEREK L. Connolly, GREGORY Y. H. Lip, BERNARD S. P. Chin

Akut coronariaszindróma gyanúja esetén minden esetben sürgõsséggel kell eljárni, a beteget intenzív osztályon kell monitorozni. A felvételkor mindenképpen elvégzendõ vizsgálatok közé tartozik a 12 elvezetéses elektrokardiográfia (EKG), a mellkas-röntgenvizsgálat és a vénás vérbõl a hemoglobinszintnek és a myocardiumkárosodás markereinek - lehetõség szerint a szív eredetű troponin T vagy I szintjének - a meghatározása.

Lege Artis Medicinae

2004. DECEMBER 20.

Bouveret-szindróma

KESZTHELYI László, FÓGEL Kristóf, VADINSZKY Péter, SÁVOLT Ákos, PŐCZE Balázs, BALOGH István

BEVEZETÉS - Az epekő okozta bélelzáródás ritka, idős betegek között előforduló kórkép. Az epekő bilioenteralis fistulák kialakulása útján jut a gyomor-bél traktusba és - az esetek 0,5%-ában a duodenumba ékelődés miatt - bélelzáródást okozhat. A kórképet - első leírójáról - Bouveretszindróma néven említi az irodalom. ESETISMERTETÉS - A 72 éves nőbeteg anamnézisében ismert epekövesség szerepelt. A felvételét megelőző évben hasi panaszai hátterében epekövesség állt, az akkor javasolt műtétet nem fogadta el. Négy napja tartó hasi fájdalmak, hányás miatt vették fel aktuálisan a kórházba. A klinikum és a natív hasi röntgenvizsgálat alapján magas ileus gyanúja merült fel. A gyomor röntgenvizsgálata és a gasztroszkópia során a bélelzáródás okaként a duodenumba ékelődött epekő igazolódott. A műtét során gastrotomiából az epekövet eltávolítottuk, a beteg gyógyultan távozott. KÖVETKEZTETÉS - Az epekőbetegséget időben, lehetőleg elektív műtéttel kell megoldani. Gyomorürülési zavar és epekövesség esetén gondoljunk erre a ritka kórképre!

Magyar Radiológia

2010. DECEMBER 27.

Nekrotizáló enterocolitis a neonatológiában: a röntgenés ultrahangvizsgálat szerepének összehasonlítása

JENEI Mónika, VÁRKONYI Ildikó, NYITRAI Anna, SZABÓ Miklós, BOKODI Géza, KIS Éva

BEVEZETÉS - A szerzők a hasi ultrahangvizsgálat jelentőségét vizsgálták koraszülöttek és újszülöttek nekrotizáló enterocolitisének (NEC) diagnosztikájában. Összehasonlították a jelenlegi diagnosztikai standard, a natív hasi röntgenfelvétel és a hasi ultrahangvizsgálat érzékenységét ebben a kórképben. Az objektívebb összehasonlításhoz az irodalomból átvett röntgenscore-rendszer mellé létrehoztak egy ultrahangpontskálát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 2006. június és 2009. október között 76 - mind klinikailag, mind radiológiailag igazolt -, NEC-ben szenvedő beteg közül 46-nak volt 24 órán belül összehasonlítható röntgen- és ultrahangvizsgálata. A szerzők egy 10 pontos ultrahangscore-rendszert alkalmaztak, amely súlyossági sorrendbe rendezi a NEC ultrahangtüneteit, és törekedtek rá, hogy az összhangban legyen az irodalomból átvett röntgenpontrendszerrel. A leleteket egyenként pontozták, majd megvizsgálták a két pontsor eloszlását, és ezek egymáshoz való viszonyát. A további vizsgálathoz a pontok alapján súlyossági csoportokat hoztak létre (enyhe, közepes, súlyos és nagyon súlyos kategória). A csoportok grafikus ábrázolása után megvizsgálták a két képalkotó módszer leleteinek pontozása alapján képzett csoportok egymáshoz való viszonyát. EREDMÉNYEK - Vizsgálatuk szerint mind a röntgen-, mind az ultrahangvizsgálat egyaránt alkalmas a NEC diagnosztikájára. Ezt statisztikailag is igazolták. A súlyossági csoportok vizsgálatánál bebizonyították, hogy a két képalkotó módszer eltér a harmadik és negyedik, azaz a súlyos és nagyon súlyos csoportok megítélésében. A két képalkotó módszer által kialakított súlyossági csoportok eloszlása különböző (p<0,01), és a harmadik és negyedik csoportok aránya az ultrahang-, illetve a röntgenvizsgálat esetén eltérő (p=0,003). KÖVETKEZTETÉSEK - A hasi ultrahangvizsgálat a natív hasi röntgenfelvétellel megegyezően alkalmas képalkotó eljárás a nekrotizáló enterocolitis diagnosztikájára, és ebben igen jól kiegészítik egymást. Míg az enyhébb állapotokban a betegség súlyosságát a két módszerrel azonosnak találták, az ultrahang a súlyos esetek érzékenyebb elkülönítését teszi lehetővé. Igen szenzitív a perforáció detektálásában, és így szerepe lehet a műtéti indikáció felállításában is.

Magyar Radiológia

2007. DECEMBER 20.

A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség hasi és mellkasi manifesztációi gyermekekben négy esetünk kapcsán

VÁRKONYI Ildikó, NYITRAI Anna, MAGYAROSY Edina, RÉNYI Imre, SZEBERÉNYI Júlia, KIS Éva

BEVEZETÉS - A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség transzplantált betegeken, másodlagosan alakul ki. Az immunszuppresszió csökkentésére és kiegészítő gyógyszeres terápiára általában jól reagál. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A klinikánkon gondozott, 139 transzplantált közül négy, vese-, máj, illetve tüdőtranszplantált beteg esetében észleltük a kórképet. Klinikai adataikat és képalkotó vizsgálataikat retrospektíven elemeztük. Feldolgoztuk anamnézisük legfontosabb adatait (alapbetegség, transzplantált szerv, életkor és a transzplantációtól a betegség kialakulásáig eltelt idő), valamint a mindegyik esetben elvégzett mellkas-röntgenfelvétel, hasi és mellkasi komputertomográfiás vizsgálat eredményét. EREDMÉNYEK - A lymphoproliferativ elváltozások betegeinknél túlnyomórészt a hasban és a mellkasban alakultak ki. A hasi manifesztációk közül az alábbiakat észleltük: multiplex gócok a májban (két beteg), többszörös gócok a vesében (két beteg), a lép érintettsége, diffúz splenomegalia (két beteg), bélfal-megvastagodás (két beteg). Valamennyi betegünk retroperitonealis és mesenterialis nyirokcsomói megnagyobbodtak. Mellkasi eltérést három betegnél találtunk: kettőnél mediastinalis nyirokcsomómegnagyobbodást, egynél hilaris terimét, egynél pedig multiplex parenchymás nodulusokat. Szövődményként egy esetben észleltük a vese rupturáját perirenalis haematomával, egy esetben májtályogok kialakulását, egy esetben a hilaris terime hörgőbe törését, egy betegünknél pedig bélfalnekrózist. KÖVETKEZTETÉS - A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség tünetei aspecifikusak, gyakran infekciót utánoznak. Amennyiben transzplantált betegen bizonytalan tüneteket észlelünk, vagy a bevezetett antibiotikum-terápiára nem következik be megfelelő javulás, gondolnunk kell e kórkép lehetőségére. Első lépésként mellkas-röntgenvizsgálat és hasi ultrahangvizsgálat javasolt. Az ezeken észlelt gyanús elváltozások tisztázására, a feltétlenül szükséges biopszia helyének kijelölésére és a betegség stádiumának meghatározására nyaki, mellkasi és hasi CT-vizsgálatot kell végezni.

Magyar Radiológia

2002. FEBRUÁR 20.

A gyermekkori légfegyversérülések gyakorisága és diagnosztikája

MAKRA József, LOMBAY Béla, RIVASZ-TÓTH Gyula

BEVEZETÉS - Egyre több gyermek kap kis energiájú légfegyvert ajándékba. A kis kaliberű (0,17, 0,22), sűrített levegővel működésbe hozott lövedék áthatoló ereje általában nem nagy, mégis okozhat életveszélyes sérüléseket. Célunk az volt, hogy harminc év (1971-2000) anyagát feldolgozva áttekintsük a sérülések gyakoriságának változását és a diagnosztikus lehetőségek javulását. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 30 év alatt 52 gyermeket (39 fiú és 13 leány) kezeltünk légfegyversérülés miatt osztályunkon. Átlagéletkoruk 9 év volt (2-14 év). Az első tizennégy évben csak konvencionális röntgenvizsgálati lehetőséggel rendelkeztünk (natív felvétel és átvilágítás), majd 1984-től ultrahang-, 1986-tól pedig CT-vizsgálatokra is lehetőség volt. EREDMÉNYEK - Az első 10 évben 12 sérültet, a másodikban 18, míg a harmadikban 22 beteget kezeltünk. A sérülések az alábbi anatómiai régiók szerint oszlottak meg: felső-alsó végtag 23, koponya 10, nyak öt, mellkas kilenc, has öt. A gyermekek többsége felületes sérülést szenvedett, és a hagyományos, különböző irányú röntgenvizsgálat elegendőnek bizonyult. Súlyosabb komplikáció 10 esetben fordult elő (csonttörés egy, lágyrész-gennyedés négy, pneumothorax, haemothorax négy, bélperforáció egy beteg). Ezekben az esetekben ultrahang-, illetve CT-vizsgálat is segített a pontos diagnózis felállításában. KÖVETKEZTETÉS - Súlyos tévedés, hogy a légfegyver játékszer a gyermek számára. Az a szülő, aki fegyvert ad gyermeke kezébe, maga veszélyezteti a gyermek testi épségét. A vizsgált időszakban, főként az utolsó 10 évben több és - a technika fejlődése következtében - súlyosabb sérülés történt. Az ultrahang- és CT-vizsgálatnak esetenként fontos szerepe van a diagnózis felállításában, azonban a legértékesebb alapvizsgálat továbbra is a hagyományos röntgenfelvétel maradt.

Magyar Radiológia

2005. FEBRUÁR 15.

Gastrointestinalis stromalis tumorok

BAHÉRY Mária

A gastrointestinalis stromalis tumorok az emésztőrendszer leggyakoribb mesenchymalis daganatai. Differenciációs potenciáljuk széles variációt mutat. A gastrointestinalis stromalis tumorokat a c-kit gén (transzmembrán tirozinkináz) mutációja jellemzi, amely a KIT protein expressziójával igazolható. Ez a fehérje tirozinkináz-aktivitással rendelkezik. A KIT-expresszió (CD117) immunhisztokémiai módszerekkel történő kimutatásával lehetséges a gastrointestinalis stromalis tumorokat az egyéb mesenchymalis daganatoktól - a leiomyomától, leiomyosarcomától, leiomyoblastomától és a schwannomától - elkülöníteni. A patológiailag igazolt gastrointestinalis stromalis tumorok alkalmasnak tekinthetők a molekuláris szinten ható KIT-inhibitor- terápiára. A gastrointestinalis stromalis tumor a tápcsatorna valamennyi szakaszán előfordulhat, eltérő gyakorisággal. A leggyakrabban a gyomorból (40-70%), 20-30%-uk a vékonybélből, 5-15%-uk a colorectalis szakaszból, kevesebb mint 5%-uk a nyelőcsőből fejlődik ki. A legtöbb gastrointestinalis stromalis tumor a stratum proprium muscularis mucosae-ból indul ki, leggyakrabban exophyticusan növekednek, és jelentős extraluminális terimeként mutatkoznak. A gastrointestinalis stromalis tumor radiológiai jelei a tumor nagyságától és a kiinduló szervtől függően változnak, és általában különböznek a hám eredetű tumorokétól. Jellemzően jól körülírt, élesen elhatárolt tumorok, amelyekben gyakori a bevérzés, a necrosis vagy cystosus átalakulás. A gastrointestinalis stromalis tumor és egyéb mesenchymalis daganatok elkülönítésére nincsenek specifikus radiológiai jelek.

Magyar Radiológia

2006. DECEMBER 20.

Pneumoportogram pneumatosis intestinalis ábrázolódása nélkül

HERBERT Zsuzsanna, LAKATOS Levente, RADNAI Béla, SEMJÉN Dávid, BOROS Szilvia

BEVEZETÉS - Az ischaemiás bélelhalás klasszikus radiológiai jele az érintett bélfalban és az intrahepaticusan (vena portae rendszerében) megjelenő gázárnyék. ESETISMERTETÉS - Az idős, 76 éves férfi beteg ileus iránydiagnózissal, perforáció gyanújával került sürgős kórházi felvételre. Az elkészített natív hasi röntgenfelvételen a máj portalis rendszerében gázárnyék, valamint vékonyés vastagbélileus ábrázolódott. A pneumoportogram mellett nem észleltek intestinalis pneumatosist. A hasi laparotomia során nagy kiterjedésű bélelhalás igazolódott, érdemi beavatkozást nem tudtak végezni. A beteg a műtétet követően elhunyt. KÖVETKEZTETÉS - Az eset kapcsán és a szakirodalom áttekintése után a szerzők hangsúlyozzák az ischaemiás bélelhalás esetén a natív hasi röntgenvizsgálat jelentőségét a hasi CT- és ultrahangvizsgálat mellett. Esetleírásuk segítséget nyújthat az intrahepaticusan előforduló gázárnyék differenciáldiagnózisában, amely elősegíti a helyes terápiás mód megválasztását.