Keresési eredmények

Lege Artis Medicinae

2020. SZEPTEMBER 30.

A hazai szívinfarktus-ellátás eredményét befolyásoló tényezők elemzése

BECKER Dávid, SKODA Réka, BOKOR Laura, BÁRCZI György, VÁGÓ Hajnalka, MERKELY Béla, GAJDÁCSI József, BELICZA Éva, NEMES Attila, DINYA Elek, TÖRŐCSIK Klára

A mindenki számára elérhető korszerű invazív szívinfarktus-ellátás ellenére, a jó korai eredményekkel szemben, a hazai infarktusos betegek halálozása hosszú távon jelentősen meghaladja a hasonló ellátásban részesülő európai betegekét. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, szükséges az ide vezető okok részletes elemzése, feltárása. A hazai heveny szívinfarktusos betegek adatainak elemzésével megállapítottuk, hogy a betegek rövid és hosszú távon bekövetkező halálozását milyen tényezők befolyásolják. Az elemzés a 2003-tól napjainkig tartó időszakot öleli fel több regiszter adatainak vizsgálatával (Semmelweis Egyetem, Vá­rosmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika VMAJOR I. és VMAJOR II. regiszter, Eu­ró­pai Kardiológiai Társaság Stent for Life I. és II. programja, a Közép-magyarországi In­fark­tusellátás ÁNTSZ-regisztere, a Buda­pest Modell adatbázisa). A részletes elemzések alapján megállapítható, hogy ST-elevációs infarktus (STEMI) esetében a primer percutan coronariaintervenció aránya európai szintű, az ST-elevációval nem járó akut coronaria szindrómás (NSTEMI) betegek invazív ellátása a szükséges arány alatt van. A hazai ST-elevációs myocardialis infarktusos betegek úgynevezett hezitációs ideje a környező országokénál lényegesen hosszabb, a hazai infarktusos populáció általános cardiovascularis rizikója a GRACE regiszter átlagánál szignifikáns mértékben magasabb. Elemzéseink és eredményeink alapján komplex, szakmapolitikai döntéseket is befolyásoló stratégiai terv dolgozható ki a korszerű ellátásban részesülő infarktusos betegek késői halálozásának csökkentése céljából.

Nővér

2020. ÁPRILIS 30.

A fájdalomcsillapítás hatékonyságának szerepe daganatos megbetegedésekben

BÖGYÖS Dorina Viola, KIRÁLY Edit

A daganatos megbetegedés napjainkban kiemelkedő fontosságú népegészségügyi probléma, vezető halálokok közé sorolandó kórállapot. Mivel ma már ezzel a betegséggel is hosszan el lehet élni, ezért nagyon fontos az életminőség, amit a fájdalom nagymértékben befolyásol. A vizsgálat célja: Megvizsgálni és feltárni a hazai daganatos fájdalomcsillapítás területén felme­rülő esetleges problémákat, és ezekre a problémákra megoldási javaslatot adni. Kérdőíves vizsgálatunknál tumoros betegségben szenvedőket kérdeztünk, akik fájdalomtól szenvedtek, és otthonukban élték mindennapjaikat. A kutatás anonim keresztmetszeti vizsgálat, melynek során leíró és összehasonlító statisztikai módszereket alkalmaztunk. A válaszadók átlagéletkora 55 év volt. A leggyakoribb primer daganat megjelenési helye az emlő (n=25) és a tüdő (n=13). A betegek közel 30%-ánál alakult ki áttét. A megkérdezettek 42%-ának volt erős fájdalma (VAS ≥7 pont), aminek időtartamát napi 1-2 (n=40), illetve napi 4-5 órára (n=30) becsülték. A válaszolók majdnem kétharmada NSAID tartalmú készítményt (n=64) használt. Az enyhe (n=18) és erős opioid (n=15) alkalmazók közel egyenlő arányban oszlottak meg. Szignifikáns különbséget találtunk az „enyhe-közepes” (p=0,01) és az „enyhe-erős” fájdalmat (p=0,004) jelző csoportok vizsgálatánál a magasabb számú opioid tartalmú szerek használata miatt. Ebből kiderült, hogy a nagyobb fájdalmat érző személyek használtak erős hatású fájdalomcsillapító szereket. A betegek több mint a fele használ valamilyen altatót vagy nyugtatót kiegészítésül. Az áttéttel élő betegek (n=28) nagyobb arányban használnak erős (n=7), illetve enyhe opioidot (n=10), mint azok, akiknél áttét nem jelentkezett. A kapott eredmények alapján hazánkban viszonylag kevés daganatos beteg használ erős opioid tartalmú szert, annak ellenére, hogy fájdalma erős. Emiatt fontos lenne a fájdalom erősségének minél pontosabb megítélése. A mellékhatásoktól való félelem gyakran nem indokolt és nem korlátozhatja a megfelelő terápia beállítását.

Lege Artis Medicinae

2020. NOVEMBER 30.

Tüdőrák harminc év távlatából. Gondolatok a küzdelmes múltról, a jelen eredményeiről és az ígéretes jövőről

OSTOROS Gyula

Az elmúlt 30 évben a tüdőrák komplex kezelésében óriási fejlődés történt. Ez a fejlődés főként az utóbbi évtizedhez köthető. A tüdőrák kezelésével kapcsolatos nihilizmus már a múlté, realitássá vált az is, hogy az előrehaladott stádiumú betegek is megfelelő kezeléssel gyógyíthatóvá válhatnak, illetve betegségük folyamatos aktív daganatellenes terápia mellett krónikussá szelídíthető. Az előrehaladott stádiumban lévők harminc évvel ezelőtt elérhető 6-8 hónapos várható túlélési mutatói manapság már jelentősen növekedtek, bizonyos esetekben akár az 5 évet is meghaladhatják. Ehhez szük­séges a megfelelő diagnosztikus háttér, amely lehetővé teszi a biomarkeralapú ke­zeléseket. Korai stádiumban alapvető a re­szekciós tüdőműtét, beillesztve a komplex terápiás lehetőségeket neoadjuváns és adjuváns formában, illetőleg az új műtéti technikák is hozzájárulnak a terápiás eredmények javulásához. Elmondható ugyanez a sugárterápia vonatkozásában is. A gyógyszeres terápiás lehetőségek tekintetében is a komplex terápiás stratégia érvényesül, melyben alapvető szerepet játszanak a citotoxikus kemoterápiás, célzott kezelési és immunterápiás modalitások. A tüdőrák kezelési stratégiájának felállításában döntő szerepe van a tüdőrák-specifikus onko­teamek működésének. A jövő útját az újabb és újabb célzott terápiás lehetőségek megjelenése, az immunterápiás indikációk bővülése jelezheti a precíziós medicina alkalmazásával. Nem szabad azonban elfeledkeznünk a primer és szekunder prevencióról sem, mely a dohányzás elleni hatékony küzdelmet, illetőleg most már az evidenciává vált rizikócsoportos alacsony dózisú mellkasi CT-szűrés alkalmazását jelenti.

Klinikai Onkológia

2019. AUGUSZTUS 30.

Elektrokemoterápia

KIS Erika Gabriella

A felületesen elhelyezkedő daganatok standard elektrokemoterápiával (ECT) történő kezelésének gyakorisága az elmúlt évtizedben jelentősen emelkedett, és indikációja a bőrdaganatoktól a lokálisan előrehaladott, vagy metasztatikus tumorokig terjed. Az eljárás kevés mellékhatása, különféle szövettani típusokban igazolódott hatásossága és ismételhetősége miatt az egyéb lokális tumorablatiós módszerek megbízható alternatívájává tette. Az ECT a reverzibilis elektroporáció fi zikai jelenségén alapul, amelynek során nagy energiájú elektromos impulzusok hatására a sejtek membránja átmenetileg áteresztővé válik olyan kemoterapeutikumok számára, amelyek egyébként csak kismértékben jutnának a sejtbe, és így megnövekszik a citotoxikus hatásuk. A beavatkozás jelenleg elfogadott indikációit képezik a superfi cialis melanoma és emlőrák-metasztázisok, bőrfelszíni fej-nyak táji tumorok, primer és recidív nem melanoma bőrrákok, Kaposi-sarcoma, és jól megválasztott esetekben nyálkahártyán lévő orr-garat tumorok. Az újabb kezelési területek a visceralis és hematológiai tumorok bőrmetasztázisai, vulvacarcinoma, bizonyos jóindulatú bőr elváltozások és az ECT immunterápiákkal való kombinációja. A technikai fejlesztéseknek köszönhetően a változtatható geometriájú hosszú elektródákkal az ECT új indikációi a mélyen ülő daganatok, beleértve a máj-, pancreas-, prostatatumorokat és csontmetasztázisokat. Ebben az összefoglalóban áttekintjük az eljárás jelenlegi helyzetét az alapelvektől a közelmúltban frissített kezelési protokollon át a kutatási fázisban lévő vizsgálatokig, és szövettani típusonként beszámolunk az ECT hatásosságáról.

Lege Artis Medicinae

2020. OKTÓBER 21.

Ciclesonid és a Covid-19 terápiája. Tanulságok a világjárványok történetéből

BALÁZS Péter

A napjainkban is zajló koronavírus-betegség (Covid-19) által okozott pandémia elemi erővel bizonyította, hogy korábbi illúzióinkkal ellentétben, nem győztük le a járványos fertőző betegségeket, mint ahogyan a természet erőit sem hajtottuk uralmunk alá. Az orvostör­ténelmet jól ismerő szakemberek számára a Covid-19 körül kibontakozott társadalmi-gazdasági folyamatok nem okoztak különös meglepetést, azonban általában a világ számára politikai és társadalom-lélektani tekintetben is újdonságot jelentettek. Ezek az elemi hatások olyan két évszázad után érték az emberiséget, amelyek a járványok elleni védekezés valóságos diadalútját jelentették a mikrobiológia, majd az immunológia sorozatos és átütő hatású tudományos felfedezései következtében. Ezek hatására a védekezés csaknem teljes egészében áthelyeződött a primer prevenció, vagyis az elsődleges megelőzés védőoltásokkal megoldható területére.

Ideggyógyászati Szemle

2020. SZEPTEMBER 30.

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Lege Artis Medicinae

2020. JÚLIUS 01.

A hypercholesterinaemia kezelése időskorban

BARNA István

A 65 éves vagy idősebb korúak aránya emelkedik a világban, és ezen belül egyre nő a 75 éven felüliek száma. Az athero­sclerosis az időskorúak egyik legfontosabb, leggyakoribb megbetegedése, a legnagyobb mértékben felel az időskori halá­lozásért, szellemi hanyatlásért és az élet­minőség romlásáért. A megfelelően al­kal­mazott lipidcsökkentő kezeléssel a halálozások nagyobb részét kitevő cardiovascularis események kialakulásának esélye visszaszorítható, meghosszabbítható a be­te­gek élete, javítható az életminőségük. Dié­tás kezeléssel a cardiovascularis kockázat csökkentése ugyanolyan jó hatású, mint fiatalkorban. A 65 év vagy a feletti életkorban végzett rendszeres fizikai aktivitás férfiakban 26%-kal, nőkben 20%-kal csökkenti a cardiovascularis és az összes halálozás kockázatát. Ha a betegek kórtörténetében nincs érrendszeri betegség, a statinokat a 65 évesnél idősebb egyéneknél is egyértelműen javasoljuk elsődleges megelőzésre. Statinokat primer prevenciós célra 75 éves vagy annál idősebb felnőtteknél a kockázat és haszon egyéni elemzésével javasolt alkalmazni. Nagyobb kockázatcsökkenést lehet elérni 65–75 év között, mint a 75 éven felülieknél. Szekunder prevenció szempontjából a statin adása időskorban kiemelten nagy jelentőségű, alkalmazása bizonyítottan kedvező. A célérték eléréséhez mind primer, mind szekunder cardiovascularis prevencióban a statin- és ezetimibkezelés ajánlott.

Ideggyógyászati Szemle

2020. JÚLIUS 30.

[Longitudinális extenzív transzverzális myelitisként jelentkező idegrendszeri lymphoma]

TOLVAJ Balázs, HAHN Katalin, NAGY Zsuzsanna, VADVÁRI Árpád, CSOMOR Judit, GELPI Ellen, ILLÉS Zsolt, GARZULY Ferenc

[Célkitűzés – Két, kifejezetten ritka, longitudinális extenzív transzverzális myelitisként (LETM) jelentkező, szubakut lefolyású, post mortem kórismézett, intravascularis, nagy B-sejtes, valamint szekunder T-sejtes idegrendszeri lymphoma bemutatása. A diagnosztikus problémák, a meg - tévesztő radiológiai és szövettani vizsgálatok okainak keresése, és a tennivalóink megfogalmazása ezekben a nehezen diagnosztizálható betegségekben, eseteink és másutt közölt esetek alapján. Módszer, esetismertetések – Neurológiai osztályra való felvételekor a 48 éves nő parapareticus volt, az MR-vizsgálat LETM-re utalt, de a kezelés hatástalan maradt. Pneumonia és befolyásolhatatlan polyserositis miatt ápolásának negyedik hetében meghalt. A patológiai vizsgálat intravascularis diffúz nagy B-sejtes lymphomát (IVL) derített fel. Második esetünkben, egy 61 éves férfinél fejfájás és paraparesis miatt végzett MR-vizsgálat gyulladás látszatát keltő, bitemporalis elváltozást és LETM-et állapított meg. A vizsgálatok eredménytelenek maradtak, az IVL gyanúja miatt végzett áramlásos citometria és az izombiopszia is. Mellkasi, hasi CT-vizsgálat a bal tüdőben, kis területen, gyulladásos gócos elváltozást, a jobb mellékvesében adenomát talált. Az érintett temporalis területből neuronavigációval vett minta T-sejt mediálta meningoencephalitisre utalt, diffúz nagy B-sejtes lymphoma lehetőségét kizárta. A beteg állapota fokozatosan romlott, a kórházi felvételt követő hatodik héten meghalt. A patológiai vizsgálat során a mellékvesével összefüggő, adeno - má nak vélt daganat, valamint a pancreasfarokban és a tüdőben talált elváltozás perifériás T-sejtes lymphomának bizonyult, ugyanúgy, mint az agyban és a gerincvelőben talált elváltozások. A lymphoma megtévesztően gyulladás látszatát keltette a szövettani mintákban, ugyanúgy, mint az MR-vizsgálatoknál. Következtetések – Lymphoma manifesztálódhat LETMként. Etiológiailag bizonytalan, atípusos LETM esetén, 40 évesnél idősebbeknél, eseteinkre és előzőleg közölt ese - tekre is hivatkozva, a rutinkivizsgálás részeként, hangsú - lyozottan minél hamarabb random bőrbiopszia javasolt (sub cutan zsírszövettel együtt), a comb és a has bőréből. A lelet, kiderítve az intravascularis lymphomát, megteremti az agresszív kemoterápia feltételeit. Ezzel egyidejűleg a liquoráramlási citometriás vizsgálata is javasolt. A bőrbiopszia negativitása esetén, ha lymphoma gyanúja továbbra is fennáll, mintavétel javasolt esetleges szisz té - más primer gócból (csontvelőből, nyirokcsomóból vagy mellékveséből), ha ez eredménytelen, a spinalis elváltozással rendszerint egyidejű cerebralis gócok egyikéből, az IVL, a diffúz nagy B-sejtes lymphoma, de a ritka Tsejtes lymphoma kizárására is, vagy bizonyítására.]

Ideggyógyászati Szemle

2015. NOVEMBER 20.

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma diagnosztikai és kezelési kihívásai

KILIC COBAN Eda, GEZ Sedat, KARA Batuhan, SOYSAL Aysun

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (PRES) egy klinikoradiológiai entitás, melyre epileptikus események, fejfájás, módosult mentális állapot és fokális neurológiai tünetek jellemzőek. A magas vérnyomás a második leggyakoribb állapot a PRES kapcsán. Az 50 éves férfi beteg jobb oldali hemiparesissel, beszédzavarral jelent meg klinikánkon. Vérnyomása a sürgősségi ellátáson 220/140 Hgmm volt. Bal plutaminalis haematoma volt látható a CT-jén és az MRI-jén. Agyi MRI-jén a FLAIR és a T2-súlyozott szekvenciák bilaterális szimmetrikus diffúz hiperintenzitásokat mutattak az agytörzsön, a bazális ganglionban és az occipitalis, parietalis, frontális és temporalis lebenyekben. Az intenzív antihipertenzív gyógyszeres kezelés után vérnyo-mása a normális határok közé ment egy héten belül. Hospitalizációja alatt egy alkalomal egy órán át tartó rekurrens beszédzavara volt. Elektroencefalográfiája normális volt. Az ismételt diffúziósúlyozott MRI-n egy akut lacunaris infarktus volt látható a jobb oldali centrum semiovalén. Két hónappal később a kontroll-MRI csak a korábbi lacunaris infarktust és a krónikus putaminalis haematomát mutatta. Írásunkban bemutatunk egy esetet, ahol a PRES-nek megfelelően vagy cerebralis haemorrhagia, vagy lacunaris infarktus jelenik meg. A betegség következményes szövődményeinek fő oka a megkésett diagnózis. A kontrollálatlan magas vérnyomás felelt az eseményekért.

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

[Cerebralis amyloid angiopathia-asszociált gyulladás: SWI a kulcs a diagnózishoz?]

CSÉCSEI Péter, KOMOLY Sámuel, SZAPÁRY László, BARSI Péter

[Bevezetés - A cerebralis amyloid angiopathia-asszociált gyulladás (CAA-ri) fő ismérvei a következők: változatos neurológiai tünetek, mint fokozatosan kialakuló tudatzavar, progresszív kognitív hanyatlás, görcsök, fejfájás, T2 hiperintenz laesiók az MRI-n; neuropatológiai vizsgálat során pedig amyloid angiopathiát, illetve társuló gyulladásos eltéréseket találunk. Habár szövettani vizsgálat szükséges a diagnózis biztos felállításához, a jellemző klinikai tünetek, valamint a neuroradiológiai eltérések együttes megléte esetén a diagnózis biopszia nélkül is felállítható. Esetismertetés - Ötvenhét éves férfi betegünk, kinek anamnézisében magas vérnyomás szerepelt, három hete fokozódó fejfájásos panaszokkal, valamint progresszíve kialakuló mentális zavarok miatt kereste fel a sürgősségi ambulanciát. Fizikális vizsgálata során bal oldali végtaggyengeség mellett csökkent pszichomotilitást is észleltünk. Az elvégzett rutin klinikai vizsgálatok (labor-, CT-, liquorvizsgálat) alapján diagnózis nem volt felállítható, így koponya- MRI készült. Ennek neuroradiológiai leletezése során merült fel a CAA-ri lehetősége. Ennek megfelelően nagy dózisú szteroidkezelést kezdtünk, melyre rapid javulást észleltünk, fokális neurológiai eltérései megszűntek. Másfél hónappal később készült kontroll-MRI-n multiplex vérzéses eltéréseket észleltünk a korábbi gyulladásnak megfelelő lokalizációban, mely így utólag is alátámasztja feltételezett diagnózisunkat. Konklúzió - Habár a betegség pontos diagnózisa szövettani vizsgálatot feltételez, a megfelelő klinikai tünetek megléte, jó válaszkészség szteroidterápiára, illetve szakértő neuroradiológiai vélemény együttesen az invazív biopszia alkalmazását szügségtelenné teheti.]