Keresési eredmények

Klinikai Onkológia

2019. ÁPRILIS 10.

Új lehetőségek a tüdőrák kezelésében

SZONDY Klára, BOGOS Krisztina

Az utóbbi években az onkológia területén hatalmas kutatás folyik és ennek eredményeként lényegesen hosszabb túlélést láthatunk az orvoslás ezen területén. A tüdőrák, ha nem is vált gyógyítható betegséggé, kezd a krónikus betegségek családjába tartozni. Mind a sebészeti bravúrok, mind a sztereotaxiás radioterápia és a gyógyszeres kezelésben bekövetkezett változások eredményeként ma már az áttétes tüdődaganatos betegcsoportban sem ritka az ötéves túlélés, relatíve hosszú progresszióig eltelt idő mellett. Nagy túlélési előnyt jelentett a korábbi, harmadik generációs citotoxikus kombinációk után a hozzáadott, érnövekedés- gátló (VEGF-gátló) maintenance kezelés vagy a folyamatos pemetrexed citotoxikus kemoterápia. Az első igazi áttörést, a hosszú progressziómentes túlélést a célzott kezelés hozta, amely ismert driver mutációk mellett bizonyult hatékonynak. A másik nagy eredményt, különösen az éveken át „mostoha” laphámsejtes karcinómánál, az immunterápia, az immunellenőrző pontok gátlása jelentette, amelynek hatékonysága adenocarcinomában is igazolódott. Számos kutatás folyik az immunterápia adjuváns, neoadjuváns, valamint kombinált alkalmazásával (akár sugárterápiával, akár citotoxikus kemoterápiával kombinálva).

Klinikai Onkológia

2018. MÁJUS 10.

Lágyrész-sarcomák korszerű gyógyszeres kezelése

PÁPAI Zsuzsanna, KISS Nóra

Adjuváns kezelésként az ismert standard doxorubicin-monoterápia vagy a doxorubicin + ifoszfamid kombináció az elfogadott a legtöbb esetben. Letisztult irányelv még nem jött létre, azokban az esetekben javasolt az adjuváns kezelés, akiknek nagyobb, mint 10 cm méretű, high grade sarcomájuk volt, a műtét nem volt kellően radikális, illetve radioterápia sem jöhet szóba. A lokálisan előrehaladott tumorok esetében végtagmegtartás miatt izolált végtagi perfúzió javasolható. Új vegyületként a helyi kezelésben alkalmazható hefnium-oxid nanopartikulumok (NBTXR3) intratumorális befecskendezése és sugárkezeléssel való kombinációja lehet iránymutató, azonban további vizsgálatok szükségesek. Metasztatikus tumorok gyógyításában a standard terápia mellett egyre inkább előtérbe kerülnek a célzott, új kezelések: leiomyosarcomában a trabectedin mellett a pazopanib és az olaratumab; liposarcomában a trabectedin és az eribulin; synoviosarcomában a pazopanib; imatinibrezisztens GIST esetében a sunitinib és a regorafenib. A lágyrész-sarcomák heterogén szövettani altípusokba sorolhatók, ritka daganatok, amelyek kezelésében kulcsfontosságú a szövettani altípus szerinti kezelés, valamint az interdiszciplináris együttműködés az ortopéd sebésszel, a sugárterapeutával és a patológussal az egyénre szabott megfelelő terápia meghatározásáért.

Klinikai Onkológia

2017. DECEMBER 05.

Protonterápia

LAKOSI Ferenc, HADJIEV Janaki, CSELIK Zsolt, GULYBÁN Ákos

A proton-radioterápia a modernkori radioterápia ígéretes technológiai irányvonala, mely a jelenlegi gyakorlatban használt fotonkezelésnél kedvezőbb energialeadási profilja révén potenciálisan csökkentheti a sugárterápiás mellékhatásokat, illetve javíthatja a lokális tumorkontrollt. A jelenlegi sugárterápiában érzékelhetően növekszik a proton, illetve szénion kezelések száma. Összefoglaló publikációnk célja a proton-sugárterápia jelenlegi helyzetének bemutatása, kitérve a sugárfizikai, technikai aspektusokra, a kezelési indikációkra, jelenlegi evidenciákra, futó klinikai vizsgálatokra és a proton vs. foton dilemmára.

Klinikum

2018. MÁJUS 02.

Éhezés, stresszrezisztencia, tumoros megbetegedések

Az éhezés különbözőképpen hat az egészséges és a rákos sejtekre: míg az előbbiek túlélése, az utóbbiak pusztulása fokozódik. Az éhezés és a hatását utánzó diéták a kemo- és radioterápia hatásfokát is növelik, ezért a folyamatban lévő klinikai vizsgálatok lezárulta után alkalmazásuk gyorsan el fog terjedni a rákbetegség megelőzésében és gyógyításában.

Klinikai Onkológia

2017. FEBRUÁR 10.

Gastrointestinalis szövődmények a daganatok kezelésekor

AL-FARHAT Yousuf, AUTH Péter

A szisztémás kezelés (SZK), beleértve a kemoterápiát (KT), a célzott terápiát és immunterápiát, valamint a radioterápia (RT) okozta gastrointestinalis (GI) szövődményeket, jelentősen befolyásolják a beteg életminőségét és időnként akadályozhatják a daganatos kezelés megfelelő alkalmazását. A GI szövődmények előfordulását és fokozatát számos tényező befolyásolhatja: maga a kezelés (gyógyszer, dózis, alkalmazás módja), valamint a beteg adottságai (nem, életkor, előző kezelés, társbetegségek, a beteg általános állapota). Standard dózisú KT esetén 20-40%-ban, magas dózisú KT esetén 80%-ban, és majdnem az összes fej-nyak daganat miatt RT-ben részesülő betegnél alakulhat ki mucositis. mTOR-gátlók okozta mucositis miatt fordul elő leggyakrabban a dózis csökkentése vagy a kezelés felfüggesztése (52,5%). A magas emetogén potenciállal rendelkező kemoterápia alkalmazása esetén 90%-ban fordul elő hányás, mely megelőzési céllal alkalmazott hányáscsillapító kezeléssel 30%-ra csökkenthető.

Ideggyógyászati Szemle

2017. JÚLIUS 30.

A valproat helye az epilepszia és a status epilepticus kezelésében

JANSZKY József, TÉNYI Dalma, BÓNÉ Beáta

A magyarországi irányelv a valproatot - a fogamzóképes nők és kisdedek/csecsemők kivételével - elsőnek választandónak javasolja generalizált epilepsziás kórképek és nem kategorizálható epilepsziában, mivel gyakorlatilag az összes epilepsziás rohamtípusnál hatékony és szinte valamennyi epilepsziaszindrómában effektív. Különösen hatékony a juvenilis myoclonus epilepsziában. Fokális epilepsziák esetében nem első vonalbeli szer, de amennyi-ben a fokális epilepszia az első beállított szerre nem reagál, akkor - az első választandó szerektől eltérő hatásmechanizmus miatt - második szerként észszerű alternatíva. Ha nem tudjuk, milyen epilepsziával állunk szemben, akkor javasolható a legszélesebb spektrumú antiepileptikum, a valproat beállítása. Széles spektruma és hatékonysága miatt - a benzodiazepin adását követően - az intravénás valproat status epilepticus valamennyi formájában az első választandó szerek között szerepel. Glioblastomában a valproat az első választandó antiepileptikum, bármilyen rohamtípusban, mivel valószínű, hogy átlagosan 2-10 hónappal növeli a túlélést, javítja a kemo- és radioterápia hatékonyságát. Fogamzóképes nőknél a valproat általánosságban nem ajánlott, de mivel egyes epilepsziaszindrómákban a valp-roat a leghatékonyabb kezelés, ezért a betegnek joga van úgy is dönteni, hogy a rohamok szempontjából biztonságosabb valproatkezelést választja, vállalva a fejlődési rend-ellenességek kockázatát. Ha csak a VPA biztosítja a rohammentességet, akkor elhagyása nem javasolt, de törekedni kell az alacsony dózisra (500-600 mg/nap, de mindenképpen 1000 mg/nap alatt): egyes adatok alapján az idiopathiás generalizált epilepsziák többsége kis adag valproat mellett is kontrollálható. Már meglévő várandósság esetén a valproatot nem tanácsos elhagyni.

Klinikai Onkológia

2015. SZEPTEMBER 05.

a kissejtes tüdőrák komplex gyógyszeres kezelése - új kihívások, új lehetőségek

SZONDY Klára, OSTOROS Gyula

A kissejtes tüdőrák (SCLC) gyorsan osztódó sejttípusú daganat, ahol a kezelés alapja még műtét esetén is a kemoterápia. Amennyiben műtétre kerül sor, mindenképp előtte és utána kemoterápia alkalmazása (platinabázisú kettős kombináció) javasolt, amelyet preventív koponyabesugárzás kell, hogy kövessen a gyakori agyi áttétek megelőzésére. Nem műthető, lokálisan kiterjedt esetben kemo-radioterápia a választandó eljárás. Távoli áttét esetén a radioterápiának palliatív céllal (fájdalomcsillapítás és/vagy kompresszió esetén) van helye. Ugyanakkor a preventív koponyabesugárzás inoperábilis kissejtes tüdőrák esetében is javasolt. Annak ellenére nincs az utóbbi években új készítmény, hogy kemoszenzitív daganatról van szó. A topotecan az egyetlen, amely mellékhatásai ellenére agyi metasztázis esetén hatékonyabbnak tűnik, így többedik vonalban alkalmazandó szer akár tablettás formában, akár intravénásan.

Klinikai Onkológia

2015. FEBRUÁR 10.

A gastro-entero-pancreaticus neuroendokrin daganatok onkológiai kezelési lehetőségei

PETRÁNYI Ágota, UHLYARIK Andrea, RÁCZ Károly, BODOKY György

A gastro-entero-pancreaticus neuroendokrin daganatok (GEP-NETs) viszonylag ritkák. Jellemzőjük, hogy számos peptid és neuroamin szintézisére, tárolására és szekréciójára képesek, melyek különböző szindrómák megjelenését eredményezhetik. Klinikai megjelenésük és prognózisuk a folyamat kiindulási helyétől és a daganat hormonális aktivitásától is függ. A neuroendokrin daganat szövettani diagnózisa az általános neuroendokrin markerek, mint a kromogranin A (CgA) és a szinaptofi zin immunhisztokémiai kimutatásán alapul. Az WHO új osztályba sorolási rendszere a neuroendokrin tumorokat G1 (Ki67 index ≤2%) és G2 (Ki67 index 3-20%) neuroendokrin tumorokra és G3 (Ki67 index > 20%) neuroendokrin carcinomákra osztotta. Ebben az összefoglalóban az emésztőszervi neuroendokrin daganatok különböző kezelési lehetőségeit tekintjük át, a sebészeti beavatkozásokat, a máj ablatív kezeléseit, a peptidreceptor-radioterápiát, a szisztémás hormon, citosztatikus és molekulárisan célzott kezeléseket.

Ideggyógyászati Szemle

2013. NOVEMBER 30.

A primer glioblastoma multiforme posztoperatív kezelése 60 évesnél idõsebb betegek esetében

DARÓCZI Borbála, SZÁNTÓ Erika, TÓTH Judit, BARZÓ Pál, BOGNÁR László, BAKÓ Gyula, SZÁNTÓ János, MÓZES Petra, HIDEGHÉTY Katalin

Háttér és célkitűzések - A glioblastoma multiforméban szenvedő idős betegek kezelése ellentmondásos. Értékeltük a posztoperatív radioterápia ± szimultán és/vagy adjuváns temozolomidkezelés hatékonyságát- e kezeléseknek a teljes túlélést befolyásoló hatását, valamint a prognosztikai faktorokat 60 évesnél idősebb betegek esetében. Módszerek - Retrospektív tanulmányunkban a teljes túlélést és a progressziómentes túlélést vizsgáltuk két magyarországi centrumban olyan 60 évesnél idősebb, újonnan diagnosztizált glioblastomás betegek esetében, akik posztoperatív sugárkezelésben és/vagy temozolomidkezelésben részesültek. A prognosztikai faktorokat egy- és többváltozós modellel elemeztük. Eredmények - A vizsgálatban részt vevő 75 beteg közül (a medián életkor az első diagnóziskor 65,1 év volt) 29 (38,7%) betegnél a tumor totális reszekciója, míg a többi beteg esetében részleges eltávolítás vagy csak biopszia történt. Egy beteg kivételével mindenki kapott sugárkezelést. Húsz beteg csak szimultán temozolomid-kemoterápiát kapott. Adjuváns temozolomidterápiában (1-50 ciklus) 42 beteg részesült, ezen belül tizenhatan hat vagy több ciklus monoterápiát kaptak. A teljes túlélés 10,3 hónap, a progressziómentes túlélés 4,1 hónap volt. Az egy- és kétéves túlélés aránya 42,6% és 6,7% volt. A teljes túlélés 15,3 hónap (medián) volt azon betegek között, akik 6-12 ciklus adjuváns temozolomid-, és 29,6 hónap volt azok között, akik több mint 12 ciklus adjuváns temozolomidkezelésben részesültek. A teljes túlélés nem különbözött szignifikánsan a korcsoportokban (60-64, 65-69 és ≥70 év). Az adjuváns temozolomidterápia, a Karnofsky-skálán mért ≥70 érték, és a progressziót követő reoperáció bizonyult a teljes túlélés legjelentősebb prognosztikai faktorának (p<0,05). Következtetések - A radiokemoterápia, ezen belül a legalább hat ciklus adjuváns temozolomidterápia, biztonságosnak volt tekinthető, és hozzájárult a 60 évet betöltött betegek hosszabb túléléséhez. Az előrehaladott életkor önmagában nem jelentett ellenjavallatot a jó állapotú, 60 évesnél idősebb betegek agresszív kezelésekor.

Lege Artis Medicinae

2013. NOVEMBER 20.

A neuroendokrin tumorok kezelésének lehetőségei

TÓTH Miklós

A közlemény áttekintést nyújt a neuroendokrin daganatok korszerű kezelési módozataira vonatkozó legújabb klinikai ismeretekről. A lokalizált neuroendokrin daganatok elsőként választandó kezelési eljárása a daganat sebészi eltávolítása. Ez alól kivételt csak egyes, kisméretű gyomorcarcinoidok és a multiplex endokrin neoplasia 1-es típusa talaján kialakult kisméretű, hormonálisan inaktív pancreasdaganatok képeznek. A disszeminált neuroendokrin daganatok kezelési stratégiájának kialakítását a WHO 2010-es osztályozási rendszerét használó patológiai diagnózisra kell alapozni (G1 és G2 - neuroendokrin tumorok, G3 - neuroendokrin carcinoma). A daganatmegkisebbítő műtét és a rádiófrekvenciás abláció nemcsak a daganatellenes kezelésnek hatékony elemei, hanem a súlyos tüneteket okozó, hormontúltermeléssel járó, gyógyszeres kezeléssel dacoló esetekben is alkalmazandóak. A szomatosztatinanalógok használata standard kezelési eljárásnak számít - kiindulási helytől függetlenül - a hormontúltermeléssel járó neuroendokrin daganatokban, valamint a G1-G2 fokozatú vékonybél eredetű neuroendokrin daganatok daganatellenes kezelésében. A progresszív fázisban lévő G1-G2 neuroendokrin pancreasdaganatok esetén a streptozocinalapú kombinált kemoterápia az elsőként választandó terápia. A célzott gyógyszeres kezelések, mint például az mTOR-gátlók és a tirozinkináz-gátlók, a pancreas inoperábilis neuroendokrin daganatainak második-harmadik vonalbeli kezelési lehetőségei. Európában egyre gyakrabban alkalmazzák a peptidreceptorradioterápiát, aminek a pontos helyét, szerepét azonban a további vizsgálatok fogják tisztázni.