Keresési eredmények

LAM Extra Háziorvosoknak

2014. JÚNIUS 10.

Az obesitas gyógyszeres kezelésének lehetőségei

PADOS Gyula, SIMONYI Gábor, BEDROS J. Róbert

Kö­zel 100 éve, az efedrin fel­fe­de­zé­se óta pró­bál­koz­nak az obesitas gyógy­sze­res ke­ze­lé­sé­vel. Hos­­szú év­ti­ze­de­ken át amfetaminszármazékokat, noradrenalin- és dopa-minfelszabadulást elősegítő és gát­ló sze­re­ket al­kal­maz­tak. Azon­ban köz­pon­ti ideg­rend­sze­ri, cardiovascularis és sympathicotoniás mel­lék­ha­tá­suk mi­att sor­ban ki kel­lett von­ni leg­több­jü­ket a for­ga­lom­ból. A 90-es évek­ben belépő dexfenfluraminnak (Isoli-pan) nem vol­tak ilyen mel­lék­ha­tá­sai, vi­szont ki­de­rült, hogy jobbszívfél-vitiumot okoz­hat. Majd jött a sibutramin (Reductil), me­lyet 2010-ben hipertenzív és cardiovascularis mel­lék­ha­tá­sok mi­att kel­lett vis­­sza­von­ni. Mind­ezek után étvágycsökkentő gyógy­szer nél­kül ma­rad­tunk. A zsír­fel­szí­vó­dást gát­ló orlistattal (Xenical 120, Alli 60 mg OTC) csak a táp­lá­lék zsír­já­nak 30%-át le­het el­tá­vo­lí­ta­ni, de gast-rointestinalis mel­lék­ha­tá­sok­kal. A vi­lág­szer­te fo­lyó ku­ta­tá­sok és vizs­gá­la­tok új ered­mé­nye, hogy az FDA 2012-ben en­ge­dé­lyez­te for­ga­lom­ba hoz­ni az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok­ban a sze­lek­tív 5-HT2/c szerotoninagonista, a te­lí­tett­ség­ér­zést fo­ko­zó lorcaserint (Belviq). Saj­nos Eu­ró­pá­ban az EMEA 2013-ban ide­ig­le­ne­sen el­ha­lasz­tot­ta azt, bi­zo­nyos mel­lék­ha­tá­sok ki­zá­rá­sá­ig. Cu­kor­be­te­gek ré­szé­re in­jek­ci­ós for­má­ban ren­del­ke­zés­re áll a GLP-1-agonista exenatid és -analóg liraglutid, me­lyek csök­kent­he­tik a test­súlyt is.

Lege Artis Medicinae

2013. DECEMBER 18.

Az obesitas gyógyszeres kezelésének lehetőségei

PADOS Gyula, SIMONYI Gábor, BEDROS J. Róbert

Közel 100 éve, az efedrin felfedezése óta próbálkoznak az obesitas gyógyszeres kezelésével. Hosszú évtizedeken át amfetaminszármazékokat, noradrenalin- és dopaminfelszabadulást elősegítő és gátló szereket alkalmaztak. Azonban központi idegrendszeri, cardiovascularis és sympathicotoniás mellékhatásuk miatt sorban ki kellett vonni legtöbbjüket a forgalomból. A 90-es években belépő dexfenfluraminnak (Isolipan) nem voltak ilyen mellékhatásai, viszont kiderült, hogy jobbszívfél-vitiumot okozhat. Majd jött a sibutramin (Reductil), melyet 2010-ben hipertenzív és cardiovascularis mellékhatások miatt kellett visszavonni. Mindezek után étvágycsökkentő gyógyszer nélkül maradtunk. A zsírfelszívódást gátló orlistattal (Xenical 120, Alli 60 mg OTC) csak a táplálék zsírjának 30%-át lehet eltávolítani, de gastrointestinalis mellékhatásokkal. A világszerte folyó kutatások és vizsgálatok új eredménye, hogy az FDA 2012-ben engedélyezte forgalomba hozni az Amerikai Egyesült Államokban a szelektív 5-HT2/c szerotoninagonista, a telítettségérzést fokozó lorcaserint (Belviq). Sajnos Európában az EMEA 2013-ban ideiglenesen elhalasztotta azt, bizonyos mellékhatások kizárásáig. Cukorbetegek részére injekciós formában rendelkezésre áll a GLP-1-agonista exenatid és -analóg liraglutid, melyek csökkenthetik a testsúlyt is.

LAM Extra Háziorvosoknak

2012. ÁPRILIS 20.

A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az inkretinmimetikumok alkalmazásának helye

GERŐ László

Az inkretinmimetikumok az antidiabetikumok új csoportját képezik. A β-sejteken saját receptorukhoz kötődnek, és glükózdependens módon növelik az inzulinszekréciót, ezért csak ritkán okoznak hypoglykaemiát. Jelentősen csökkentik a testsúlyt és az egyéb cardiovascularis kockázati tényezőket is. Így az antidiabetikus gyógyszerek ideális csoportjának tekinthetők. A szerző a jelenleg forgalomban lévő inkretinmimetikumok klinikai hatékonyságát és biztonságosságát tekinti át.

Lege Artis Medicinae

2012. JANUÁR 20.

A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az inkretinmimetikumok alkalmazásának helye

GERŐ László

Az inkretinmimetikumok az antidiabetikumok új csoportját képezik. A β-sejteken saját receptorukhoz kötődnek, és glükózdependens módon növelik az inzulinszekréciót, ezért csak ritkán okoznak hypoglykaemiát. Jelentősen csökkentik a testsúlyt és az egyéb cardiovascularis kockázati tényezőket is. Így az antidiabetikus gyógyszerek ideális csoportjának tekinthetők. A szerző a jelenleg forgalomban lévő inkretinmimetikumok klinikai hatékonyságát és biztonságosságát tekinti át.

Lege Artis Medicinae

2010. MÁRCIUS 20.

Új korszak a 2-es típusú diabeteses betegek kezelésében - Az inkretinanalóg liraglutid jelentősége egy belgyógyász szemszögéből

FARSANG Csaba

A 2-es típusú diabeteses betegek kezelésének két kiemelkedő jelentőségű tényezője van: a nem farmakológiai terápia (életmód-változtatás, diéta, dohányzás elhagyása, testmozgás) és a gyógyszeres kezelés a vércukorszint, valamint a többi kardiometabolikus kockázati tényező (vérnyomás, testsúlytömeg, lipidek, húgysav) célértékeinek elérésére. Sajnos világszerte nagy gond, hogy a diabeteses betegek viszonylag kis részében sikerül megfelelőképpen csökkenteni ezeket a kockázati tényezőket. Ezért van nagy jelentősége minden olyan új gyógyszernek, amely nemcsak a vércukorszintet csökkenti, hanem kedvezően befolyásol több kardiometabolikus kockázati tényezőt is. Az inkretinhatáson alapuló antidiabetikumok, a GLP-1-analógok, illetve -mimetikumok és a DPP-4-gátlók ebből a szempontból új korszakot jelentenek a 2-es típusú diabeteses betegek kezelésében, mert a vércukorszint csökkentése mellett kedvező hatásúak lehetnek a vérnyomásra, a lipidszintekre és a testsúlyra is. E szerek között fontos szerepe van az újabban törzskönyvezett és hazai forgalomba került liraglutidnak, mert az inzulinszekréciót a vércukortól függően stimulálja, ezenkívül csökkenti a vércukorszintet növelő glükagon szekrécióját. A kardiometabolikus faktorokra gyakorolt hatásai közül fontos kiemelni, hogy étvágy-, testsúly- és vérnyomáscsökkentő hatású. Számos klinikai farmakológiai vizsgálat történt liraglutiddal. Ezek között is kiemelkedő jelentőségű a LEAD (Liraglutide Effect and Action in Diabetes) vizsgálatsorozat, amelyben bizonyították, hogy mind monoterápiában, mind különféle antidiabetikus kombinációkban hatékonyan csökkenti a vércukrot, a testsúlyt, s kedvezően befolyásolja a szisztolés vérnyomást is.

Lege Artis Medicinae

2010. SZEPTEMBER 20.

Inkretinalapú kezelések a klinikus szemszögéből

KIS János Tibor

Az inkretin hatásmechanizmusú készítmények a 2-es típusú diabeteses betegek ellátásának új és sokat ígérő lehetőségét adják. Hazánkban jelenleg két inkretinmimetikum és három inkretin hatásfokozó hatóanyag van forgalomban, a vegyületek és gyári kiszerelések száma is egyaránt növekszik. Számos közlemény jelent már meg e készítmények előnyeiről, de egymással való öszszehasonlításáról még alig. A szerző az elérhető adatok alapján kísérletet tesz az inkretin hatásmechanizmusú készítmények összevetésére, megpróbál segítséget nyújtani a klinikusoknak azok választásához.

Lege Artis Medicinae

2010. DECEMBER 20.

Búcsú a rosiglitazontól: merre tovább?

TAMÁS GYULA, KERÉNYI ZSUZSA

Az Európai Gyógyszerügynökség javasolta az Európai Bizottságnak a rosiglitazon hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények (Avandia, Avandamet, Avaglim) forgalomba hozatali engedélyének felfüggesztését. Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár körlevelében felhívta a családorvosok figyelmét a rosiglitazontartalmú készítmények cseréjéhez szükséges javaslat (belgyógyász, endokrinológus, diabetológus) mielőbbi bekérésére, hogy a betegek további kezelése zavartalan legyen. Az összefoglaló közlemény az ADA-EASD és a Magyar Diabetes Társaság hatályos ajánlásai figyelembevételével áttekinti a szóba jövő lehetőségeket. Elsőként inzulin adása a választandó kezelési forma. Adhatunk pioglitazont is, de a glitazon-gyógyszercsalád mellékhatásai (pangásos szívelégtelenség, csonttörések) ebben az esetben is jelentkezhetnek. További alternatívát jelentenek az inkretinelven működő készítmények: az inkretinmimetikumok (exenatid, liraglutid) és az inkretin hatását fokozó szerek (sitagliptin, vildagliptin, saxagliptin). Kedvező hatásprofiljuk mellett hiányoznak a hosszú távú cardiovascularis kimeneteli vizsgálatok és bizonyítékok.