Keresési eredmények

Lege Artis Medicinae

2020. JÚLIUS 01.

A hypercholesterinaemia kezelése idôskorban

BARNA István

A 65 éves vagy idôsebb korúak aránya emelkedik a világban, és ezen belül egyre nô a 75 éven felüliek száma. Az athero­sclerosis az idôskorúak egyik legfontosabb, leggyakoribb megbetegedése, a legnagyobb mértékben felel az idôskori halá­lozásért, szellemi hanyatlásért és az élet­minôség romlásáért. A megfelelôen al­kal­mazott lipidcsökkentô kezeléssel a halálozások nagyobb részét kitevô cardiovascularis események kialakulásának esélye visszaszorítható, meghosszabbítható a be­te­gek élete, javítható az életminôségük. Dié­tás kezeléssel a cardiovascularis kockázat csökkentése ugyanolyan jó hatású, mint fiatalkorban. A 65 év vagy a feletti életkorban végzett rendszeres fizikai aktivitás férfiakban 26%-kal, nôkben 20%-kal csökkenti a cardiovascularis és az összes halálozás kockázatát. Ha a betegek kórtörténetében nincs érrendszeri betegség, a statinokat a 65 évesnél idôsebb egyéneknél is egyértelmûen javasoljuk elsôdleges megelôzésre. Statinokat primer prevenciós célra 75 éves vagy annál idôsebb felnôtteknél a kockázat és haszon egyéni elemzésével javasolt alkalmazni. Nagyobb kockázatcsökkenést lehet elérni 65–75 év között, mint a 75 éven felülieknél. Szekunder prevenció szempontjából a statin adása idôskorban kiemelten nagy jelentôségû, alkalmazása bizonyítottan kedvezô. A célérték eléréséhez mind primer, mind szekunder cardiovascularis prevencióban a statin- és ezetimibkezelés ajánlott.

Klinikum

2016. OKTÓBER 11.

Reumatológiai gyulladásos betegségek és cardiovascularis rizikó a reumatológus szemszögéből - A Figyelő 2016;1

SZEKANECZ Zoltán

A gyulladásos reumatológiai kórképek (arthritisek és autoimmun betegségek) nagy részében akcelerált atherosclerosis és következményesen megnövekedett cardiovascularis (CV) morbiditás és mortalitás észlelhető. Ennek háttere leginkább rheumatoid arthritisben (RA) ismert (ezért a továbbiakban döntően erre fókuszálunk), de jellemző a spondylarthritisekre, köszvényre, juvenilis arthritisre, SLE-re, sclerodermára, myositisre is.

Klinikum

2013. SZEPTEMBER 13.

Az etanercept javítja a lipidprofilt és az oxidatív stressz mérőszámait juvenilis idiopathiás arthritisben szenvedő betegek esetében

A bizonyítékok szerint a krónikus gyulladásos betegségekben, például rheumatoid arthritisben szenvedők cardiovascularis kockázata fokozott. Az atherosclerosis egyik fő oka a dyslipidaemia, a krónikus gyulladás pedig a felgyorsult atherosclerosis független kockázati tényezője.

Hypertonia és Nephrologia

2012. MÁJUS 20.

Gerő Sándor, a kutató klinikus (1904-1992)

GÁCS János

Az atherosclerosis keletkezését illetően Gerő Sándor az irodalomból ismert két elméletet állítja szembe egymással. A primer hyperlipidaemiás infiltráció koncepciója szerint az atherosclerosist a vér magas koleszterintartalmának érfalba történő beáramlása okozza. Ezzel szemben a primer vascularis koncepció az érfal alkotóelemeinek, a rostoknak, a mukoidnak és a mukopoliszacharidnak a strukturális változását tartja elsődlegesnek, és ezt követi a vérlipidek intimalis beszűrődése. A szerző e két elméletet experimentális és klinikai adatok alapján vizsgálja és megállapítja, hogy az atherosclerosis keletkezésében az érfal elváltozásának van nagyobb szerepe.

Lege Artis Medicinae

2006. OKTÓBER 18.

A paraoxonázaktivitás vizsgálata kevert kötőszöveti betegségben

BODOLAY Edit, SERES Ildikó, JAKAB Zsanett, CSÍPŐ István, SZILÁGYI Anna, SZEGEDI Gyula, PARAGH György

BEVEZETÉS - A kevert kötőszöveti betegség több szervet érintő gyulladásos autoimmun kórkép. Az immunoinflammatorikus folyamatok jelentős szerepet játszanak az atherosclerosis patogenezisében. Kevert kötőszöveti betegségben még nem vizsgálták a gyulladásos paraméterek és az atherosclerosis kapcsolatát. Az atherosclerosis egyik fontos rizikótényezője a lipidabnormalitás. A lipidek közül a HDL véd az atherosclerosissal szemben. E védőhatás egyik letéteményese az antioxidáns hatású paraoxonáz. Munkánkban néztük a lipidprofilt és a paraoxonázaktivitást, és vizsgáltuk az észlelt eltérések hátterében szerepet játszó tényezőket. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatba 37, kevert kötőszöveti betegségben szenvedő beteget vontunk be, akik a vizsgálatot megelőző két hónapban lipidcsökkentő kezelésben nem részesültek. Az adatokat 30 egészséges kontrollszemély értékeihez hasonlítottuk. A 37 beteg életkora a vizsgálatkor átlagosan 51,2±9,5 év volt, betegségük fennállása átlagosan 11,0±7,2 év. A paraoxonázaktivitást spektrofotometriával mértük. A lipidprofil mérése Cobas Integra 700 Analizátorral történt. A von Willebrand-faktor-antigén meghatározását thrombocytaszegény plazmából immunturbidimetriás meghatározással végeztük, a trombomodulin, az endothelsejt elleni antitest meghatározása ELISA-módszerrel történt. EREDMÉNYEK - A kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegek paraoxonázaktivitása átlagosan kisebb volt, mint a kontrollcsoportban (MCTD: 118,5±64,6 U/l, kontroll: 188,0±77,6; p<0,001). Szignifikánsan csökkent a betegek arilészterázaktivitása is (p<0,001). A paraoxonázaktivitás csökkenése összefüggött a betegek életkorával, a betegség tartamával, a vascularis (szemészeti, cardialis és cerebralis) eltérésekkel. A betegek összkoleszterin- és -trigliceridszintje szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollcsoportban, az apoA1-szintben viszont csökkenést észleltünk. A csökkent paraoxonázaktivitás és az endothelsejt-aktivációs markerek (trombomodulin, von Willebrand-faktor-antigén, endothelsejt elleni antitest) emelkedése között igen erős korrelációt észleltünk. Nem találtunk összefüggést a szteroidot tartósan szedő és nem szedő betegek értékei között. KÖVETKEZTETÉS - Az eredmények arra utalnak, hogy a kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegek körében fokozott az atherosclerosishajlam. Az atherosclerosis kialakulásában a koleszterin- és trigliceridszint-emelkedésen kívül szerepet játszhat a HDL-koleszterinhez kötött antioxidáns, a paraoxonáz csökkent aktivitása és mennyisége. Ezért a kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél a fokozott oxidatív folyamatok eredményeként képződő szabad gyökök eliminálása csökkent, ez súlyosbíthatja és fenntarthatja az endothelsejt-károsodást, amelyet jelez az endothelsejt-aktivációt jelző trombomodulin, a von Willebrand-faktor-antigén és az endothelsejt elleni antitest szintjének emelkedése is.

Ideggyógyászati Szemle

2009. JÚLIUS 22.

A pantethin aktuális orvosi vonatkozásai (angol nyelven)

HORVÁTH Zoltán, VÉCSEI László

A pantethein - amelynek stabil diszulfid formája a pantethin - a koenzim A terminális egysége, s központi szerepet játszik a lipid- és szénhidrát-anyagcserében. Koenzim A szükséges több mint 70 anyagcsereút zavartalan működéséhez. Ezek közül a legfontosabbak: a zsírsavak oxidációja, a szénhidrátok metabolizmusa, a piruvát- és aminosav-katabolizmus, a haem és az acetil-kolin szintézise, a II. fázisú detoxikálás és az acetiláció. A molekula jótékony hatását elsősorban vascularis kórfolyamatokban vizsgálták, ahol igazolódott lipidcsökkentő, thrombocytafunkciót gátló és lipidperoxidációt mérséklő effektusa. Emellett neuroendokrin szabályozó szerepe, valamint nefrológiai (cystinosis) és szemészeti (cataracta) alkalmazása is bebizonyosodott. A pantethin igen jól tolerálható, s mellékhatása nem számottevő. Preklinikai és klinikai eredmények alapján javasolható alkalmazása kiegészítő terápiaként.

Lege Artis Medicinae

2010. MÁRCIUS 20.

Új korszak a 2-es típusú diabeteses betegek kezelésében - Az inkretinanalóg liraglutid jelentősége egy belgyógyász szemszögéből

FARSANG Csaba

A 2-es típusú diabeteses betegek kezelésének két kiemelkedő jelentőségű tényezője van: a nem farmakológiai terápia (életmód-változtatás, diéta, dohányzás elhagyása, testmozgás) és a gyógyszeres kezelés a vércukorszint, valamint a többi kardiometabolikus kockázati tényező (vérnyomás, testsúlytömeg, lipidek, húgysav) célértékeinek elérésére. Sajnos világszerte nagy gond, hogy a diabeteses betegek viszonylag kis részében sikerül megfelelőképpen csökkenteni ezeket a kockázati tényezőket. Ezért van nagy jelentősége minden olyan új gyógyszernek, amely nemcsak a vércukorszintet csökkenti, hanem kedvezően befolyásol több kardiometabolikus kockázati tényezőt is. Az inkretinhatáson alapuló antidiabetikumok, a GLP-1-analógok, illetve -mimetikumok és a DPP-4-gátlók ebből a szempontból új korszakot jelentenek a 2-es típusú diabeteses betegek kezelésében, mert a vércukorszint csökkentése mellett kedvező hatásúak lehetnek a vérnyomásra, a lipidszintekre és a testsúlyra is. E szerek között fontos szerepe van az újabban törzskönyvezett és hazai forgalomba került liraglutidnak, mert az inzulinszekréciót a vércukortól függően stimulálja, ezenkívül csökkenti a vércukorszintet növelő glükagon szekrécióját. A kardiometabolikus faktorokra gyakorolt hatásai közül fontos kiemelni, hogy étvágy-, testsúly- és vérnyomáscsökkentő hatású. Számos klinikai farmakológiai vizsgálat történt liraglutiddal. Ezek között is kiemelkedő jelentőségű a LEAD (Liraglutide Effect and Action in Diabetes) vizsgálatsorozat, amelyben bizonyították, hogy mind monoterápiában, mind különféle antidiabetikus kombinációkban hatékonyan csökkenti a vércukrot, a testsúlyt, s kedvezően befolyásolja a szisztolés vérnyomást is.

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Amerikai arany debreceni hallgatóknak

Magyarországról először a Debreceni Egyetem szállt versenybe az International Genetically Engineered Machine, azaz "genetikailag módosított szerkezetek” competition (iGEM) Biotechnológiai Versenyen.

Ideggyógyászati Szemle

2011. MÁJUS 20.

Szemelvények a gyógyszeres cerebrovascularis prevenció eredményeiből, különös tekintettel a statinokra

BAJNOK László

Annak ellenére, hogy a hypercholesterinaemia nem kockázati tényezője a stroke-nak, a statinkezelés alkalmas a betegség gyakoriságának klinikailag is számottevő mértékű csökkentésére. A gyógyszeres intervenciós klinikai vizsgálatok eredményei szerint primer prevencióban a statinok konvencionális dózistartományban is hatékonyak, míg TIA vagy stroke után csak akkor, ha az LDL-koleszterin 1,8 mM alá csökkenthető. Ehhez általában intenzív antilipid kezelésre van szükség. Az antilipid szerek csoportjában, a statinok mellett a fibrátok, illetve a halolaj cerebrovascularis jótékony hatására utaló vizsgálatok is vannak (az előbbi esetében primer, az utóbbiéban szekunder prevenciós hatékonyság). Bizonyos vérnyomáscsökkentők és antidiabetikumok pleiotrop előnye is megállapítható az agyi vascularis történések szempontjából.