Keresési eredmények

Hypertonia és Nephrologia

2013. OKTÓBER 20.

Hemodializált betegek tápláltsági állapota és a dietetikus szerepe a vesebetegek komplex ellátásában

POLNER Kálmán, KOVÁCS Lívia, HARIS Ágnes

Krónikus veseelégtelenségben súlyos cardiovascularis szövődmények alakulnak ki, ami az esetek 50%-ában vezet a betegek halálához. A legújabb elemzések szerint a felgyorsult atherosclerosis folyamatában a vesebetegek alultápláltságának és gyulladásos folyamatainak döntő szerepe van. A malnutríció és inflammatio szoros összefüggést mutat a szérumalbuminszinttel, aminek csökkenése a halálozás független prediktora. A szerzők 94, krónikusan dializált beteg tápláltsági állapotát vizsgálták. A betegek három hónapnál régebb óta álltak heti 3×4-4,5 óra hemodialízis alatt. Alapbetegségük 36%-ban diabetes mellitus volt. A BMI (testtömegindex, body mass index) alapján a betegek 42,5%-a volt normál- (20-24 ttkg/m2) tartományban, 11,7%-a alultáplált, 28,7%-a túlsúlyos, 17,1%-a enyhe vagy közepes módon elhízott volt. Dietetikus által végzett Szubjektív Tápláltsági állapot Felmérés (SZTF) szerint a betegek 47,9%-a tartozott a jól táplált csoportba, a többiek különböző mértékben alultápláltak voltak. A szérumalbumin-érték szoros összefüggést mutatott a tápláltsági állapottal, és az inflammatiót jelző CRP-szintjével. Csupán a betegek 63,8%-ánál mértek 40 g/l-nél magasabb albuminértéket. A 10 mg/l-nél magasabb CRP-értéket mutató csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt a szérumalbuminszint (38,7±3,4 g/l), szemben a 10 mg/l-nél alacsonyabb CRP-vel rendelkező csoportban (albumin: 40,5±3,9 g/l) (p=0,04). Nem találtak szignifikáns különbséget a diabeteses és nem diabeteses betegek között az antropometriai mérések alapján. Életkor szerint csoportosítva a betegeket, szignifikánsan súlyosabb volt a 80 év feletti betegcsoport alultápláltsága az SZTF alapján, és szignifikánsan alacsonyabb volt a szérumalbuminszintjük is az 50 évesnél fiatalabb korcsoporthoz képest, ami az idős betegek fokozott halálozásának veszélyét jelzi. Egy esetbemutatással demonstrálják, hogy az alultápláltság megfelelő dietetikai felméréssel korai stádiumban kimutatható, ekkor megfelelő energia- és tápanyagkiegészítéssel, szükség esetén speciálisan összeállított tápszerekkel a malnutríció korrigálható, és ezzel a beteg súlyos cardiovascularis kockázata mérsékelhető. A dializált betegek sikeres terápiája igényli az orvosi szemlélet megváltozását és a szoros együttműködést a dietetikussal.

Hypertonia és Nephrologia

2012. SZEPTEMBER 21.

A fehérje-energia vesztés és az életminőség összefüggése vesetranszplantált betegek körében

UJSZÁSZI Ákos, VÁRADY Tímea, CZIRA Mária Eszter, FORNÁDI Katalin, NOVÁK Márta, MUCSI István, MOLNÁR Miklós Zsolt

A krónikus vesebetegség alapvetően meghatározza a betegek egészséggel összefüggő életminőségét (Health Related Quality of Life, HRQoL) mind testi és lelki, mind társadalmi-gazdasági vonatkozásban. Végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegekben a fehérje-energia vesztés és a gyulladás együttes előfordulása rosszabb életminőséggel és nagyobb halálozással társul. Vizsgálatunk célja, hogy felmérje a tápláltság és a gyulladásos állapot, valamint az életminőség kapcsolatát vesetranszplantált betegek körében. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 100, véletlen módszerrel kiválasztott vesetranszplantált beteg adatait elemeztük. A szociodemográfiai paramétereket, a laboratóriumi eredményeket, a transzplantációval kapcsolatos adatokat, a gyógyszerelést és a malnutritiós-inflammatiós pontszámot (MIS) (Kalantar-skála) rögzítettük, majd ezeket az adatokat elemeztük. Ezenfelül a betegek önállóan töltötték ki a Kidney Disease Quality of Life Short Form (KDQoL-SFTM) kérdőívet. Az átlagéletkor 51±13 év, a transzplantáció óta eltelt idő mediánja 66 (interkvartilis tartam, IKT: 83) hónap volt. A betegek 57%-a volt férfi, 19%-a diabeteses. A MIS mediánja 3 pontnak (IKT: 3) adódott. A MIS szignifikáns negatív korrelációt mutatott szinte valamennyi vizsgált életminőségi doménnel. A kapcsolat többváltozós lineáris regressziós modellben is független maradt [logaritmusosan transzformált domének: „vitalitás” (β=-0,059; p<0,001), „fájdalom” (β=-0,056; p=0,004), „fizikai állapot” (β=-0,029; p=0,022), „tünetek” (β=-0,023; p=0,005)] az életkorra, a nemre, a becsült GFR-re, a dialízisidőre, a Charlson Komorbiditási Indexre és a foglalkoztatottságra történt korrekció után is. Ezenkívül a MIS és szinte valamennyi KDQoL-SFTM domén között lineáris, „dózisdependens” kapcsolatot találtunk. A malnutritiós-inflammatiós pontszám független összefüggést mutat a vesetranszplantált betegek életminőségének különböző dimenzióival.

Ideggyógyászati Szemle

2012. MÁRCIUS 30.

Botulinum neurotoxin-A terápia migrénben

TAJTI János, SZOK Délia, TUKA Bernadett, CSÁTI Anett, KURIS Anikó, MAJLÁTH Zsófia, LUKÁCS Melinda, VÉCSEI László

A migrén nagy prevalenciájú, fejfájásrohamokkal jellemezhető, az életminőséget rontó betegség. Elsődleges oka és patomechanizmusa nem ismert. Vizsgálati eredmények a trigeminovascularis rendszer jelentőségére irányították a figyelmet. A rendszer aktiválódása nyomán vazoaktív neuropeptidek [kalcitonin gén-rokon peptid (CGRP), P-anyag (SP)] felszabadulása, neurogen inflammatio, perifériás és centrális szenzitizáció jön létre. A botulinum neurotoxin-A (BoNT-A) erőteljes toxin, melyet a Clostridium botulinum termel. A BoNT-A idegrendszeri hatását a SNARE komplexre (soluble N-ethylmaleimide-sensitive factor attachment protein receptor) hatva fejti ki, elsősorban a SNAP-25 (synaptosomal- associated protein of 25 kDa) funkciójának gátlása révén. A folyamat eredményeként a fájdalom-pályarendszerben szerepet játszó CGRP, SP és glutamát preszinaptikus felszabadulását akadályozza meg. Krónikus migrénben a BoNT-A hatását két tanulmány, a PREEMPT 1 és 2 (Phase 3 Research Evaluating Migraine Prophylaxis Therapy) adatai alapján elemezték. Placebóhoz képest statisztikailag igazoltan csökkentette a fejfájásos napok és a migrénes epizódok számát. A BoNT-A mérsékelte a fejfájásroham-gyógyszerek használatát, normalizálta a fejfájáshatásteszt eredményeit, és javította az életminőséget. A BoNT-A-kezelések biztonságosak és jól tolerálhatók voltak.

Lege Artis Medicinae

2007. NOVEMBER 20.

Inflammatio és atherosclerosis

JAKAB Lajos

Az atherosclerosis kórfejlődésében egyre inkább tisztázódik az érfali inflammatio szerepe. Az inflammatiós jelenség és az atherosclerosis gyermekkorban kezdődő, élethosszig tartó folyamatának ok-okozati összefüggéseit azonban nem egyértelműen ítéli meg az irodalom. Az inflammatio alapvető patofiziológiai lényegének a megítélése sem mindig egyértelmű. A közlemény összefoglalja az inflammatio, a szervezeti védekező, elhárító reakció lényegét, jellegzetességeit. A szervezeti akutfázis-reakció szindróma az élő szervezet általános, azonnali, nem specifikus védekezése, elválaszthatatlanul kapcsolódva a specifikus, adaptív immunválaszhoz. Ismeretesek ab origine krónikus inflammatoricus folyamatok. Az artériafal proteoglikánjainak főbb fajtáit, funkcióit összegezve megállapítható, hogy azok - valamint a lipoproteinreceptorok és a HDLmakromolekula - szoros kapcsolatban állnak az inflammatiós folyamattal, annak alakulásával, sajátosságaival. Bizonyos, hogy az érfal-proteoglikánok direkt és indirekt módon tudják befolyásolni az inflammatiós választ. A statinderivátumoknak a koleszterinképződés gátlásán kívüli esetleges más támadáspontjának a kérdése jelenleg még nem tisztázott egyértelműen. Az atherosclerosis ab origine krónikus jellegű, az artériafal minden rétegét érintő, a kockázati tényezők és az érfal specifikus felépítése által meghatározott, egyedi vasculitisszindróma. Az inflammatio az atherosclerosis kórfejlődésének, egész tartamának minden szakaszában meghatározó, sine qua non patológiai jelensége.

Lege Artis Medicinae

2009. JANUÁR 27.

A szervezeti védekezés módja és eszközei atherosclerosisban

JAKAB Lajos

A szervezetet ért bármely természetű ártalom azonnali védekező, elhárító választ vált ki, ami az egész organizmus mozgásba hozását jelenti. Ha a hatás egyszeri, az események összefüggése együttesen jelölhető akutfázis-reakció szindrómának. A kórokozó vagy kóroktani összetevők artériafalat károsító hatása nem egyszeri, hanem állandó, bár összetételében, intenzitásában változó. A szervezeti védekezőreakció, amely a folyamatosan keletkező érfallaesio elhárítását, a szöveti reparációt szolgálja, maga az inflammatio. Az inflammatio beindulása magában hordozza az akut szöveti válasz jegyeit, de a kóroktani jellegnek megfelelően kényszerűen krónikus formát ölt. Az érfalban minden réteget érintő vasculitis zajlik. A HDL-partikulum szerepet játszik a vasculitis beindulásában és előrehaladásában. A koleszterint a szövetekből a májba szállítja, védi az endothelium épségét, élettani működését, antioxidáns, gátolja a citokinek elválasztását, hatását és a sejtmigrációt, valamint antithromboticus hatása van. A felsoroltak együttesen az artériafalban zajló inflammatio szabályozását, fékezését szolgálják. A HDL-részecske összetétele egyedüli módon komplex. Az azonosítható, legalább 48 komponens csaknem fele akutfázis-reaktánsnak tartható, majdnem ugyanannyi kapcsolódik a koleszterin- és lipoprotein-anyagcseréhez. A funkció vonatkozásában nagyon lényeges a proteinázgátlók, valamint a komplementrendszer-komponensek és -regulátorok jelenléte. Több olyan alkotórész identifikálható, amelyet glükózaminoglikánkötő képesség jellemez. Egyes akutfázisreaktánsok funkciójának feltárása ma még nem teljes, ez érinti az egész HDL-molekula szerepének megismerését. Az eddigi vizsgálati adatok birtokában is bizonyos, hogy a HDL akutfázisreaktáns, a szervezeti naturális, veleszületett immunrendszer inherens alkotórésze. Az antiinflammatiós hatású mechanizmusok, tényezők családjának azonban csak egyik képviselője.