Keresési eredmények

Hírvilág

2017. ÁPRILIS 03.

Anyagtudományi felületvizsgáló központot alakítanak ki a Szegedi Tudományegyetemen

Magyarországon hiánypótló és nemzetközileg is kiemelkedő anyagtudományi felületvizsgáló központot alakítanak ki a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) uniós támogatással.

Ideggyógyászati Szemle

2013. MÁRCIUS 30.

Zárványtestes myositis - egy ritkán felismert betegség

DÉZSI Lívia, DANIELSSON Olof, GÁTI István, VARGA Edina, VÉCSEI László

A zárványtestes myositis az idiopathiás gyulladásos myopathiák közé sorolt izombetegség. A leggyakoribb krónikus progresszív, mozgáskorlátozottságot okozó izombetegség 50 éves kor felett. Férfiak körében gyakoribb. A betegség kialakulásában a T-sejt-mediált autoimmunitás mellett - amelyben in situ klonális expanziót mutató CD8-pozitív citotoxikus T-sejtek MHC-I-expressziót mutató nem necroticus izomrostokba vándorolnak be - degeneratív folyamatok, mint a kóros fehérjeaggregáció és a vakuólumképződés is jellemzőek. Az alsó és a felső végtagokat egyaránt érintő, aszimmetrikus, a felső végtagokban döntően distalis, az alsó végtagokban döntően proximális izomgyengeség és izomatrófia lassan alakul ki és lassan progrediál. Az alapos anamnézis sokszor már hosszú évek óta fennálló panaszokat tár fel. A klinikai megjelenés már sok esetben irányadó, a diagnózist azonban szövettani kritériumok alapján lehet felállítani. A zárványtestes myositis kezelésére nem áll rendelkezésre bizonyítékokon alapuló szakmai protokoll. A prednison, az azathioprin, a methotrexat, a cyclosporin és az IFN-β nem hoztak eredményt, és az oxandrolon sem javította a tüneteket. Az intravénás immunglobulin (IVIG) -kezelés átmeneti javulást eredményezett az izomerőben és a nyelési nehezítettségben, de a vizsgálatok eredményei összességében nem biztatóak. Egy T-sejt-ellenes monoklonális ellenanyaggal (alemtuzumab) végzett kis terjedelmű vizsgálatban hat hónapos időtartamra igazolható volt a betegség progressziójának a lassulása. Ismételt szövettani ellenőrzéssel kimutatták az izomerővesztés mértékének a csökkenését, továbbá csökkent az endomysialis gyulladás és a stresszor molekulák jelenléte is. Egy sikeres kezelésnek a betegség patomechanizmusának mindkét összetevőjére, így a gyulladásra és a degenerációra is hatásosnak kell lennie.

Hírvilág

2012. JANUÁR 16.

Antidepresszánst agyvérzés után?

Vizi E. Szilveszter a gyógyszerkutatások és terápia új lehetőségeiről

Lege Artis Medicinae

2001. FEBRUÁR 20.

A HER2-status klinikai jelentősége emlőrákban

KAHÁN Zsuzsanna

A HER2 (HER2/neu, c-erbB-2) az EGF-receptorcsalád olyan tagja, amely (akár hozzákötődő, „aktiváló” ligand nélkül is) daganatos átalakuláshoz és daganatprogresszióhoz vezet. A humán emlőrákok hozzávetőleg egynegyedében a HER2 fokozott kifejeződése figyelhető meg. A HER2-expresszió, a HER2-status meghatározására a gyakorlatban az immunhisztokémiai és a fluoreszcens in situ hibridizációs (FISH) módszerek tűnnek a legalkalmasabbnak. A „HER2-pozitivitás” kedvezőtlen prognosztikus tényezőnek bizonyult nyirokcsomó-pozitív emlőrákban, és mind több vizsgálat szerint nyirokcsomónegatív esetekben is rossz prognózist jelez. Egyre több adat szól amellett, hogy a HER2-status olyan prediktív tényező, amely különösen nagy segítséget nyújthat a hatékony terápia megtervezéséhez. A HER2-pozitív, korai emlőrákos betegeknél alkalmazott adjuváns ciklofoszfamid-metotrexát-5-fluorouracil kombinációjú (CMF) kemoterápia - ellentétben a HER2-negatív esetekkel - nem javítja a túlélést. Ugyanakkor a HER2-pozitív tumoroknál szignifikánsan jobb terápiás eredményt ad a megfelelő dózisintenzitással végzett doxorubicintartalmú kemoterápia, mint a HER2-negatív daganatoknál. Előrehaladott emlőrákban a taxánok hatékonyabbnak tűnnek HER2-pozitív, mint HER2- negatív tumoroknál. A HER2-meghatározás igen nagy jelentőségű a HER2 gátlására kifejlesztett, humanizált ellenanyag-készítmény terápiás alkalmazása előtt is. A trastuzumab (Herceptin) hatásossága (akár monoterápiában, akár kombinációban adva) arányos a HER2-kifejeződés mértékével. A HER2 fokozott expressziója többnyire ösztrogén- és progeszteronreceptor- negativitással és hormonrezisztenciával jár együtt, így ezeknél a betegeknél a hormonterápia sem adjuváns céllal, sem előrehaladott emlőrákban nem hatásos. Egyes kísérletes és klinikai adatok szerint a ritkán előforduló, egyidejű HER2- és ösztrogénreceptor-pozitivitás esetén a tamoxifen kifejezetten rontja a kezelési eredményeket, ezt a tamoxifennel együtt adott trastuzumab kivédheti. A HER2-vel kapcsolatos új kísérletes és klinikai tapasztalatok az emlőrákos beteg individuális kezelésének új állomásához vezettek. A HER2-status ismeretében molekuláris alapon végzett daganatterápiára nyílik mód. Ehhez elengedhetetlen, hogy a terápiás döntést csakis megbízható HER2- vizsgálati eredményre alapozzuk.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A hypothalamicus neuroszekretoros rendszerek glutamáterg fenotípusa: új szempont a centrális neuroendokrin szabályozásban

HRABOVSZKY Erik, LIPOSITS Zsolt

Míg három évtizede a klasszikus neurotranszmitterek és neuropeptid természetű neuromodulátorok együttes megjelenését egyazon idegsejtben kivételes jelenségként értelmezte a szakirodalom, a neuronalis kemotípus összetettségére ma már általános szabályként tekintünk. A kis- és nagysejtes neuroszekretoros rendszerek olyan idegsejtekből állnak, amelyek a hypophysealis funkciók szabályozásában szerepet játszó, többségükben peptid természetű neurohormonok szekrécióját végzik. Fodor Mariann emlékének szánt összefoglalónkban áttekintést nyújtunk a különböző neuroszekretoros rendszerek klasszikus neurotranszmitter-tartalmáról, különös tekintettel a glutamát előfordulására és lehetséges szerepére a kis- és nagysejtes neuroszekretoros rendszerekben.

Lege Artis Medicinae

2001. MÁJUS 20.

Molekuláris morfológiai módszerek a laboratóriumi medicinában

BALÁZS Margit, ÁDÁNY Róza

Napjainkban a molekuláris morfológiai módszerek térhódítása a laboratóriumi medicinában nem pusztán a módszertani újdonság erejével hat, de diagnosztikai szinten is forradalmi változást jelent. Mára a rutindiagnosztikában is szinte mindennapossá váltak azok a technikák, amelyeket korábban csak az alapkutatásban alkalmaztak. A genetikai változások kimutatását célzó módszertan fejlődése oda vezetett, hogy a laboratóriumi diagnosztika nemcsak a betegségekhez társuló, a betegségre általában nem specifikus patobiokémiai történéseket, illetve az ezek következtében kialakult elváltozásokat tárja fel, de a betegség hátterében álló genetikai elváltozás( ok) azonosításával esetenként oki diagnózis felállítására is képes. Minőségi változást jelent, hogy az egyre tökéletesedő módszerekkel nemcsak a betegségspecifikus eltérések, hanem a betegség iránti fokozott egyéni (esetenként populációs szintű) fogékonyság, azaz az adott betegségre nézve a genetikailag meghatározott veszélyeztetettség is kimutatható. A klasszikus genetikai mikroszkópos morfológiai módszertant, a citogenetikát számos laboratóriumban ma már egyre inkább kiegészítik, sőt egyes esetekben felváltják a különböző in situ hibridizációs technikák. Ezekkel a módszerekkel sejtek és szövetek (köztük tumorok) kromoszomális szintű vizsgálata valósítható meg akár egy (de legfeljebb néhány) napon belül, anélkül, hogy a sejteket mesterséges körülmények között tenyésztenénk/manipulálnánk, és így az eredeti genetikai eltéréseket esetleg megváltoztatnánk. Lehetőség nyílik a genetikai betegségek terápiát követő monitorozására, illetve a környezeti expozíció által indukált kromoszomális eltérések gyors kimutatására is.

Magyar Radiológia

2008. MÁRCIUS 22.

XIV. Szent Agáta Mammológus Nap Budapest, 2008. február 2.

PETRI Klára

A Magyar Onkológusok Társaságának Mammológiai Szekciója, a Magyar Rákellenes Liga és az Országos Onkológiai Intézet Tudományos Bizottsága szervezésében idén 14. alkalommal gyűltek össze az emlőrák diagnózisával és kezelésével foglalkozó szakemberek, hogy Szent Agátára (vagy Ágotára) emlékezve a DCIS (ductal in situ carcinoma) diagnosztikájának és kezelésének jelenlegi állásáról és aktuális problémáiról cseréljenek eszmét.

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Emlőrák: szűrés = túldiagnosztizálás?

A lakosságszintű mammográfiás szűrés együtt jár az emlőrák nagyobb incidenciájával, a túldiagnosztizálás becsült aránya több mint 50%.

Magyar Radiológia

2006. JÚNIUS 20.

Atípusos emlőciszta - differenciáldiagnózis

PAPP László, KOVÁCS Zsolt, SZABÓ Éva, MINIK Károly, ANTALFI Bálint, BENDE Sándor

BEVEZETÉS - Az emlőben ultrahangvizsgálattal detektálható cisztikus elváltozásokat megjelenésük alapján több csoportba sorolhatjuk. Ezek közé tartoznak a progrediáló atípusos ciszták is. ESETISMERTETÉS - Fiatal nő bal emlőjében centrálisan és a belső felső negyedben elhelyezkedő rezisztenciákat lehetett tapintani. Az elvégzett ultrahangvizsgálat az elváltozás hátterében közepes méretű, sima falú cisztákat mutatott. A két egymást követő cisztapunkció során nyert viszkózus anyag citológiai eredménye C2 volt, amely akutan lobos, bevérzett cisztatartalomnak felelt meg. Négy, majd hat hónappal később végzett kontroll-ultrahangvizsgálat során az elváltozás számbeli és jelentős méretbeli progresszióját, definitív morfológiai átalakulását észlelték. A kialakult intracisztikus fali növedékek, illetve a pericisztikus szolid elváltozás miatt indokoltnak látszott az emlő mágneses rezonanciás vizsgálata, amellyel nem tudták kizárni a többgócú malignus folyamat lehetőségét. Emlő-munkacsoporttal konzultálva első lépésben a cisztikus képletek épben történő excízióját végezték el. A szövettani vizsgálat multiplex intraductalis, illetve intracisztikus papillomát igazolt, inaktív emlőmirigy-alapállományban. KÖVETKEZTETÉS - Tekintettel a differenciáldiagnosztikai problémára, amelynek során hasonló morfológiájú szövettani entitások is felmerültek (intracisztikus papillaris carcinoma, adenoid cisztikus carcinoma, ductalis in situ carcinoma), indokolt volt a műtét. A szerzők javaslata szerint az ijesztő morfológiai, radiológiai és klinikai kép ellenére is első lépésben a legkisebb radikalitású műtétet kell elvégezni.

Magyar Radiológia

2010. DECEMBER 27.

A sugaras hegre jellemző morfológiájú elváltozások az emlőben - Szükséges-e preoperatív biopszia radial scar esetén?

SEBŐ Éva, SARKADI László, KOVÁCS Ilona, TÓTH Dezső, BÁGYI Péter

BEVEZETÉS - A sugaras szklerotizáló elváltozás, illetve radial scar (RSL: radial sclerosing lesion, sugaras heg) az emlő egyik gyakori benignus elváltozása, amelyet sok esetben utánoz a mammogramon malignus tumor, valamint az esetek körülbelül egyharmadában invazív malignus tumorral vagy in situ carcinomával társul, és emiatt sebészi eltávolítása indokolt. Munkánk célja az volt, hogy preoperatív biopsziával [finomtű-aspirációs biopszia (FTAB), core-biopszia] lehetőség szerint kimutassuk a radial scar morfológiájú elváltozásoknál a malignitást és ezzel elkerüljük a kétlépcsős műtéteket. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Negyvenöt beteget vizsgáltunk azonos módon. Valamennyi műtétre javasolt radial scar morfológiájú esetnél a mammográfia, kiegészítő felvételek, ultrahangvizsgálat és egy ülésben végzett, ultrahangvezérelt FTAB és core-biopszia történt. A posztoperatív hisztológiai eredményeket hasonlítottuk össze a preoperatív biopsziák eredményeivel. EREDMÉNYEK - A 45 vizsgált betegből hat esetében (13%) malignus tumor állt a radiológiailag sugaras hegesedésre jellemző morfológia hátterében. A core-biopszia valamennyi esetben kimutatta a malignitást (B5), az FTAB két betegnél értékelhetetlen (C1), két betegnél malignitásra gyanús (C4), míg kettőnél egyértelműen pozitív (C5) volt. A többi (39) betegnél a hisztológia radial scart vagy komplex szklerotizáló laesiót igazolt, ebből 28 esetben (72%) társult malignus elváltozás nem volt kimutatható. Nyolc esetben (20%) a radial scarral ductalis carcinoma in situ (DCIS), három esetben (8%) pedig invazív tumor társult. A malignitás nélküli esetekben álpozitivitás sem FTAB-val, sem core-biopsziával nem fordult elő. A DCISsel szövődött radial scaroknál a core-biopszia öt esetben, az FTAB egy esetben mutatott malignitást. Az invazív tumorral társult három esetben a core-biopszia egy betegnél jelezte a malignitást, míg az FTAB egynél sem. KÖVETKEZTETÉSEK - A legújabb irodalmi közlések szerint a 11 G-s tűvel végzett vacuum core-biopszia 12 minta alapján biztonsággal képes a radial scaron belüli malignitást kimutatni vagy kizárni, így atípia nélküli esetekben az obszerváció is elegendő, valamint ez a módszer terápiás lehetőséget is nyújt. Amennyiben ez a módszer nem elérhető, mint ahogyan hazánkban is alig, valamennyi radial scar morfológiájú elváltozás sebészi eltávolítása javasolt. Eredményeink alapján a kétlépcsős műtétek elkerülése érdekében a preoperatív core-biopszia mindenképpen ajánlott.