Keresési eredmények

Lege Artis Medicinae

2011. JÚNIUS 20.

A vascularis életkor meghatározásának szerepe és jelentősége a cardiovascularis prevenció kockázati rétegezésében

VÉRTES András

Az artériák struktúrája és funkciója az élet folyamán változik. Az érlumen dilatációja, az intima-media megvastagodása, a stiffness emelkedése, a centrális artériák tágulékonyságának a csökkenése és az endotheldiszfunkció a legfontosabb változás. Az artériás stiffness és az emelkedett pulzushullám- terjedési sebesség, az intima-media falvastagság (IMT) növekedése független jelzője a cardiovascularis eseményeknek. A korai vascularis öregedés (early vascular aging) meghatározása megfelelő segítség lehet a klinikusoknak az emelkedett cardiovascularis kockázat meghatározásában. Az EVA noninvazív módszerekkel meghatározható, mint az artériás stiffness és a carotis- IMT. Az EVA alkalmas lehet a cardiovascularis betegségek korai kimutatására.

Lege Artis Medicinae

2002. AUGUSZTUS 20.

Az endotheldiszfunkció jelentősége és kezelésének lehetőségei krónikus szívelégtelenségben

MOHÁCSI Attila, LIZANECZ Erzsébet

Az autokrin- és parakrinkontroll alatt álló endothel központi szerepet játszik az értónus szabályozásában. Szívelégtelenségben már a betegség korai stádiumában kialakul az endothel diszfunkciója. Létrejöttében a neurohormonális ellenreguláció, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásának fokozódása, a következményes magas szöveti és keringő angiotenzin II áll. A magas angiotenzin II-szint hozzájárul a bazális értónus fenntartásában szerepet játszó vasodilatator (nitrogén-monoxid, prosztaglandin I2) és vasoconstrictor (tromboxán A2, endotelin-1, katecholaminok) tényezők egyensúlyának felborulásához. Mindez az értónus növekedéséhez vezet, ami a vázizomban atrophiát, izomdegenerációt, a szívizomban pedig ischaemiás károsodást idéz elő. Mivel a reninangiotenzin- aldoszteron rendszer egyes elemei genetikai szabályozás alatt állnak, a kialakuló angiotenzin II-koncentrációt és a vele együtt létrejövő szövetkárosodást a genetikai összetétel nagymértékben meghatározza. Az endotheldiszfunkció korrekciójára számos terápiás lehetőség kínálkozik, ezek közül az angiotenzinkonvertáz enzim inhibíciója tűnik a legígéretesebbnek. Ezért az endothelfunkció egyszerű, nem invazív mérése fontos elem a szívelégtelenségben szenvedő betegek betegek kivizsgálásában és kezelésében, azonban klinikai jelentőségének megerősítéséhez további vizsgálatok szükségesek.

Ideggyógyászati Szemle

2002. JÚNIUS 20.

Stroke-betegek insertiós-deletiós ACE-gén-polimorfizmusának vizsgálata

PONGRÁCZ Endre, TORDAI Attila, CSORNAI Márta, NAGY Zoltán

Bevezetés - A szerzők első hazai közlésként foglalkoznak az angiotenzinkonvertáló enzim gén polimorfizmusának vizsgálatával stroke-betegeknél. Az adatok ellentmondásosak a fenti variáns szerepéről az artériás thrombosis patogenezisét illetően. A szerzők célja a fenti polimorfizmus hazai előfordulásának vizsgálata volt egészségeseknél és strokebetegeknél. Betegek és módszerek - 173 egészséges véradót és 253 stroke-beteget vizsgáltak meg polimeráz láncreakció technikával. Kérdőíves módszerrel tájékozódtak a betegek családi anamnézisében és egyéni kórelőzményében előforduló vascularis eseményekről és hat hagyományos rizikófaktorról. CT-, MR-, carotis duplex scan és laboratóriumi vizsgálatokat végeztek a stroke bizonyítására. Eredmények - Egészségeseknél az I/I 20%-ban, az I/D 52%- ban, a D/D 28%-ban fordult elő, ami megegyezik a környező európai országokban tapasztaltakkal. A D/D genotípus előfordulása az összes stroke-betegnél 27% volt (esélyhányados: 0,88), ebből az 50 évesnél fiatalabb betegek csoportjában 28% (esélyhányados: 1,00). Nem találtak pozitív összefüggést a variáns előfordulása és az egyéni rizikófaktorok között, ugyanakkor az 50 évesnél fiatalabb betegeknél szignifikáns összefüggést tapasztaltak a hyperlipidaemia (p<0,05) és a hyperfibrinogenaemia (p<0,05), valamint a D/D genotípus között. Szignifikánsan kevesebb volt a D/D genotípus a cardiogen emboliás stroke-ban szenvedők csoportjában (p<0,05), ugyanakkor gyakoribb volt a stroke-betegek családi anamnézisében előforduló szívinfarktussal összefüggésben (p<0,05). Következtetés - Eredményeik arra utalnak, hogy az ACE-gén 16-os intronjának polimorfizmusa nem jelent független rizikófaktort, de 50 év alattiak esetében, zsíranyagcsere-betegséggel és a fibrinogénkoncentráció emelkedésével együttesen szignifikánsan emeli a stroke kockázatát.

Lege Artis Medicinae

2006. JÚNIUS 21.

Endotheldiszfunkció dyslipidaemiában A renin-angiotenzin rendszer szerepe

FARKAS Katalin

A dyslipidaemia tudottan az atherosclerosis egyik fő kockázati tényezője, amely endotheldiszfunkciót okozva fontos szerepet játszik az érelváltozások elindításában és progressziójában. Újabb kísérletes és klinikai adatok arra utalnak, hogy létezik egy lipoprotein-neurohormonális kölcsönhatás, amely károsíthatja az erek szerkezetét és működését. A renin-angiotenzin rendszernek az emelkedett lipidértékek következtében fellépő aktivációja, az emiatt bekövetkező fokozott LDL-koleszterin-képződés, illetve az oxidált LDL felvétele magyarázatot adhat az egyidejűleg fennálló hypertonia és dyslipidaemia szinergista, rizikófokozó hatására. A koleszterincsökkentő kezelés és a szöveti renin-angiotenzin rendszer gátlásának együttes alkalmazása a cardiovascularis rizikó még hatékonyabb csökkentését eredményezheti.

Lege Artis Medicinae

2001. SZEPTEMBER 10.

Endotheldiszfunkció és hypertonia

KELEMEN Judit, BLASKÓ György

Az utóbbi két évtizedben számos adat gyűlt össze az endothelium szerepéről a különböző cardiovascularis kórfolyamatok - elsősorban a hypertonia, a keringési elégtelenség és az atherosclerosis - létrejöttében. A sokáig csak passzív barrierként számon tartott endothelsejtekről kiderült, hogy parakrin és autokrin hormontermelés révén részt vesznek a vascularis simaizmokra irányuló vasodilatator és vasoconstrictor hatások modulálásában és regulációjában, az ép endothel gátolja a thrombocyták és a monocyták adhaesióját, a thrombocytaaggregációt, továbbá az érfali simaizomsejtek migrációját és proliferációját. Kimutatták, hogy mind experimentális, mind humán hypertoniában gyakorlatilag minden esetben károsodik az endothel működése, az úgynevezett endotheldependens vasodilatatio. Ezt a károsodott működést nevezzük endotheldiszfunkciónak. Az intenzív kutatások ellenére ma még nem tisztázott, hogy az endotheldiszfunkció oka vagy következménye- e a hypertoniának, és pontosan mitől jön létre. Folyik azoknak a módszereknek a kidolgozása, amelyekkel pontosan és reprodukálhatóan mérhető lesz ez a fontos paraméter. Ugyancsak kiterjedt vizsgálódás tárgya, hogy a jelenleg használt antihipertenzívumok képesek- e - és milyen mértékben - enyhíteni vagy megszüntetni az endotheldiszfunkciót, és ez a hatás lefordítható-e a betegek morbiditása és mortalitása szempontjából is mérhető haszonra. Jelen cikk az endotheldiszfunkció kutatásainak legfrissebb eredményeit kísérli meg összefoglalni.

Lege Artis Medicinae

2005. OKTÓBER 20.

A diabetes mellitus cardiovascularis szövődményei és diagnózisuk

NIESZNER Éva, BÁRDOS Petra, BARANYI Éva, PRÉDA István

Annak ellenére, hogy az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség ma már jól kezelhető, szövődményei még ma is vezető helyet foglalnak el a halálozási statisztikában. A változatlanul magas mortalitás 80%-ban cardiovascularis eredetű. Ennek okaként elsősorban a hyperglykaemia következtében kialakult micro- és macroangiopathia jelentőségét hangsúlyozzák. Diabeteses anyagcserezavarban szenvedő beteg kivizsgálásakor - a betegség stádiumától függetlenül - ma általánosan elvárható követelmény a teljes cardiovascularis állapot felmérése, a kis- és nagyerek státusának értékelése. Ez részben a krónikus szövődmények (myocardialis infarctus, obliteratív érbetegség) kiterjedésének, részben a még dinamikus paraméterek (endotheldiszfunkció) felmérését jelenti, amelyek alapján kialakulhat a kezelési stratégia és az egyidejűleg megkezdett primer vagy szekunder prevenció.