Fókuszban

2020. NOVEMBER 30.

A teriflunomid és a dimetil-fumarát hatása a corticalis atrophiára és leptomeningealis gyulladásra sclerosis multiplexben: egy retrospektív, obszervációs, eset-kontrollos pilot vizsgálat

Egy retrospektív, egycentrumos, obszervációs, longitudinális, egyes vak vizsgálatban a teriflunomid a dimetil-fumaráthoz képest szignifikánsan jobb eredményeket mutatott a szürkeállomány, illetve a cortex megőrzésének terén.

HUN

Fókuszban

2020. NOVEMBER 30.

A teriflunomid és a dimetil-fumarát hatásosságának összehasonlítása relapszáló sclerosis multiplexben egy retrospektív vizsgálatban (Teri-RADAR)

A Teri-RADAR egy retrospektív, hétköznapi körülmények között végzett vizsgálat a teriflunomid és a dimetil-fumarát hatásosságát hasonlította össze több amerikai egyesült államokbeli sclerosis multiplex centrumban. Szignifikáns különbséget tapasztaltak az éves agytérfogat-csökkenés tekintetében a teriflunomid javára: TFM –0,1% és DMF –0,5% (p = 0,0212). A vizsgálatba 50-50 beteget vontak be, az utánkövetések átlaga közel 18 hónap volt. A teriflunomid az EBV okozta immunválasz csökkentésén keresztül fejtheti ki pozitív hatását. A klinikai végpontok tekintetében nem mutatkozott különbség, de a radiológiai mutatók egy részében a teriflunomid jobb eredményeket mutatott (például az agytérfogat csökkenésének éves sebessége, az új/növekedő T2- vagy gadolíniumhalmozó laesiók száma).

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2019. MÁRCIUS 30.

[Az L-arginin-útvonal metabolitjai differenciálhatják a paroxysmalis pitvarfibrillációt a permanenstől akut ischaemiás stroke-ban -]

CSÉCSEI Péter, VÁRNAI Réka, NAGY Lajos, KÉKI Sándor, MOLNÁR Tihamér, ILLÉS Zsolt, FARKAS Nelli, SZAPÁRY László

[Bevezetés - A pitvari fibrilláció (PF) a klinikai gyakorlatban diagnosztizált leggyakoribb aritmia. Célul tűztük ki az L-arginin-útvonal metabolitjainak, valamint azok arányának mérését különböző típusú PF-ben szenvedő vagy sinusritmusban lévő betegeknél, és az akut ischaemiás stroke (AIS) szubakut fázisában, a fenti markerek és klinikai változók közötti kapcsolat elemzését. Módszerek - Összesen 46, AIS-ben szenvedő beteg bevo­nására került sor. A betegeket három csoportra osztottuk, sinusritmusban lévő, paroxysmalis vagy permanens PF-fel rendelkező csoportokra. Az L-arginin-útvonal metabolitjainak plazmakoncentrációját a három ritmuscsoportban az ictus kezdete után 24 órával mértük meg. Emellett a betegek klinikai és laboratóriumi adatait is rögzítettük. Eredmények - Az aszimmetrikus dimetil-arginin (ADMA) szintje szignifikánsan magasabb volt a permanens PF-ben szenvedő betegeknél a sinusritmushoz képest (p < 0,001). Huszonnégy órával a stroke kezdete után mind az ADMA (p < 0,001), mind a szimmetrikus dimetil-arginin szintje (SDMA) (p < 0,002) szignifikánsan magasabb volt a permanens PF-ben szenvedő betegeknél, mint paroxysmalis PF esetén. Az L-arginin / SDMA (p < 0,031) arány szignifikánsan magasabb volt a sinusritmusban lévő betegekhez képest, mint a permanensen pitvarfibrillálóknál. A reciever operating characteristic (ROC-) analízis alapján a plazma 0,639 μmol/l-nél nagyobb SDMA szintje (cut-off) 90,9%-os szenzitivitással és 77,1%-os specificitással megkülönbözteti a permanens PF-et a sinusritmustól, illetve a paroxysmalis PF-től. A neutrophyl-lymphocyta arány szignifikánsan magasabb értéket mutatott mind a paroxysmalis, mind a permanens PF-ben (p = 0,029). Következtetések - Az ischaemiás stroke szubakut fázisában az SDMA plazmaszintje alapján megkülönböztethető a paroxysmalis PF a permanens PF-től. Ezenkívül a megnövekedett neutrophyl-lymphocyta arány a gyulladásos folyamat szerepére világíthat rá a pitvarfibrilláció kialakulásában, fenntartásában. ]

ENG 2019;72(03-04)

Klinikai Onkológia

2016. MÁJUS 20.

Az infúziós kezelések szövődményei különös tekintettel a citosztatikum-extravazációra

HARISI Revekka

A citosztatikumok extravazációja az infúziós kezelés legnagyobb jelentőséggel bíró helyi szövődménye, mivel nagyon komoly következményekkel járhat. Az extravazáció során az infúziós oldat az érpályából a szubkután, subdermalis térbe jut, infiltrálódik és a bőrre, idegekre, inakra és ízületekre káros hatásokat eredményez. Gyakorisága irodalmi adatok szerint 0,01-7%. A kemoterápiás szerek károsító hatásuk szempontjából a hólyaghúzó, az irritáló, illetve a nem hólyaghúzó szerek csoportba sorolhatók. A betegfüggő, illetve kezeléssel öszszefüggő kockázati tényezők ismerete fontos az extravazáció előfordulásának minimalizálásához. Az extravazációs kockázat csökkentése érdekében szükséges az infúziós citotoxikus kezelésben részt vevő munkatársak kiképzése, a prevenciós protokollok megismertetése és a mindennapi gyakorlati elsajátíttatása. 2012-ben az ESMO-EONS egy újabb, az egész kemoterápiás extravazációs témakört átfogó kezelési protokollt állított össze. Az ajánlás előírja, hogy minden onkológiai osztályon legyen az extravazáció ellátására megfelelően képzett személyzet, illetve egy extravazációs készenléti csomag. A klinikai gyakorlatban extravazáció esetén használt szubkután kortikoszteroid alkalmazását nem ajánlja. Mekloretamin extravazációja esetén szubkután nátrium-tioszulfát javasolt. Antraciklin, mitomycin C, platinaszármazékok infúzióját követő extravazáció esetén a dimetil-szulfoxid a legjobb kezelési lehetőségünk. Antraciklinek esetén a dexrazoxán intravénás adminisztrációja is hatékony. A hialuronidáz a bőrbe vagy a bőr alá fecskendezve növeli a kötőszövet permeabilitását, elősegíti az extravazált szerek szétterjedését és helyi koncentrációjának csökkentését, ezáltal megkönnyíti az extravazált gyógyszerek felszívódását. Vinca alkaloidok extravazációja után hialuronidázt alkalmazva nem alakul ki bőrnekrózis. Az antidotumok sikertelensége esetén, súlyos, nem gyógyítható fekély, szövetnekrózis, vagy több mint tíz napig tartó fájdalom esetén sebészeti kimetszés válik szükségessé. A téma fontossága miatt a magyarországi onkológiai centrumokban az elfogadott irányelvek jelenléte és alkalmazása szükséges, az extravazáció kezelésre vonatkozóan.

HUN 2016;3(02)

Ideggyógyászati Szemle

2015. JANUÁR 30.

Bővülő terápiás spektrum relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben: dimetil-fumarát

MATOLCSI Judit, RÓZSA Csilla

A dimetil-fumarát (DMF) nemrégiben (USA, 2013. március; EU, 2014. január) törzskönyvezett új, orális terápiás készítmény a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex (RRSM) kezelésére. A gyógyszer az eddigiektől eltérő, új, gyulladáscsökkentő és citoprotektív patomechanizmussal közelíti meg az SM terápiáját - farmakodinámiás hatása elsősorban a nukleáris faktor [erythroid derived 2-like 2 (Nrf2)] transzkripciós útvonal aktiválásán keresztül, az Nrf2-függő antioxidáns gének serkentő szabályozásával valósul meg. A gyógyszer bevezetését kiterjedt klinikai vizsgálati program előzte meg, két nagy, két évig tartó placebokontrollos, véletlen besorolásos, multicentrikus, multinacionális fázis III. vizsgálattal. A DEFINE és CONFIRM vizsgálatok több mint 2600 RRSM-beteg bevonásával egyértelműen bizonyították a DMF (2×240 mg/nap) klinikai hatékonyságát az éves relapszusráta (ARR) és a relapszust elszenvedő betegek arányának csökkentésében a vizsgálat két éve alatt. A tartós tüneti rosszabbodást csökkentő hatás a DEFINE vizsgálatban szignifikáns volt, a CONFIRM vizsgálatban csak pozitív tendencia mutatkozott. Meggyőző hatékonyságot mutatott a szer az MRI-paraméterek vonatkozásában: mindkét vizsgálatban szignifikánsan csökkent az új/növekvő T2-jelintenzív gócok és a gadolínium (Gd) -halmozó gócok száma is a placebóhoz képest. A gyógyszer jól tolerálhatónak és biztonságosnak bizonyult az eddigi eredmények alapján, leggyakoribb mellékhatásként kipirulás és gastrointestinalis mellékhatások fordultak elő, a kiemelten fontos biztonságossági paraméterek - súlyos fertőzések, malignitás - koc­kázata nem növekedett. A hatékonyság és biztonságosság hosszú távú megítélésére jelenleg is folyik az ENDORSE vizsgálat, melynek négyéves, köztes eredményei megerősítették a korábbi vizsgálatok tapasztalatait. Összefoglalva: bár további adatok, elsősorban összehasonlító vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a dimetil-fumarát hatékonyságát és biztonságosságát pontosan meg tudjuk ítélni a többi SM-terápiához viszonyítva, egy bizonyos: a dimetil-fumarát az RRSM terápiás palettáján jelentős új szereplőnek ígérkezik.

HUN 2015;68(01-02)

Agykutatás

2013. MÁJUS 15.

A DMT és a hypoxia

Frecska Edét az N,N-dimetil-triptamin (DMT) szomatogén felfogásáról kérdeztük. Kevéssé ismert az endogén hallucinogénnek tartott molekula funkciója az emberi szervezetben. A sigma-1-receptor egyik természetes liganduma, univerzális sejtvédő lehet a központi idegrendszerben. Frecska hipotézise szerint a DMT a hypoxia elleni védelemben és számos más élettani funkcióban is kulcsszerepet játszhat.

HUN

Hírvilág

2012. JÚLIUS 03.

Kényelmes elektronikus eszközök szívbetegeknek

Gumiszalagként viselkedő elektronikát hoztak létre

HUN

Agykutatás

2012. MÁRCIUS 26.

LSD alkalmazása alkoholizmusban

Az alkoholizmus kezelésében alkalmazott LSD hatékonysága...

HUN

Lege Artis Medicinae

2010. NOVEMBER 20.

A doripenem, az új carbapenem in vitro hatékonysága Gram-negatív, aerob problémabaktériumokra - Prospektív, többcentrumos hazai vizsgálat

NAGY Erzsébet, SAQQA Muhammad, SZABÓ Judit, MESTYÁN Gyula, SZIKRA Lenke, KONKOLY THEGE Marianne

BEVEZETÉS - A doripenem Magyarországon a közelmúltban törzskönyvezett újabb parenteralis carbapenemszármazék. Kémiai struktúrája hasonló a meropeneméhez (egy szulfoxil-aminometil láncot dimetil-karboxil lánccal helyettesítettek) és egy 1-béta-metil lánc biztosítja a molekula rezisztenciáját a vese által termelt dehidropeptidáz-1 enzim hatásával szemben. Széles hatásspektrummal rendelkezik a multirezisztens Gram-negatív aerob baktériumokra, beleértve a széles spektrumú béta-laktamázt termelő Enterobacteriaceae törzseket és a nem fermentáló Pseudomonas aeruginosa törzsek egy részét, amelyek rezisztensek más carbapenemekkel szemben. 2010. február és június között öt hazai laboratórium bevonásával összehasonlító érzékenységi vizsgálat történt azzal a céllal, hogy a doripenem in vitro hatékonyságát hazai izolátumokon bizonyítsák. ANYAG ÉS MÓDSZER - Ezer friss, klinikailag releváns izolátum vizsgálatára került sor. Széles spektrumú béta-laktamázt termelő és nem termelő Enterobacteriaceae törzsek mellett rezisztens és multirezisztens Pseudomonas aeruginosa és Acinetobacter törzseket vizsgáltak korongdiffúziós módszerrel. A doripenem hatékonyságát összehasonlították a már régebb óta használatban lévő egyéb carbapenemszármazékokkal. A mérsékelten érzékenynek bizonyult törzsek esetében meghatározták a doripenem minimális gátlókoncentrációját. EREDMÉNYEK - Az összes Enterobacteriaceae családba tartozó izolátum (592 törzs) egy kivétellel érzékenynek bizonyult a doripenemre. Az egyetlen Enterobacter-izolátum, amely mérsékelten érzékeny volt a korongdiffúziós módszerrel, MIC-érték meghatározás alapján szintén érzékenynek bizonyult (MIC: 0,125 μm/ml). A 163 Pseudomonas aeruginosa és a 121 Acinetobacter spp. esetében a doripenem bizonyult a leghatékonyabb carbapenemnek. A törzsek 78,6%-a és 50,5%-a volt érzékeny doripenemre. KÖVETKEZTETÉS - A hazai többcentrumos felmérés eredménye szerint a doripenem 100%- ban hatékony az ESBL-t termelő és nem termelő Escherichia coli, Klebsiella és egyéb Enterobacteriaceae családba tartozó törzsekre, valamint a súlyos kórházi fertőzéseket okozó Pseudomonas és Acinetobacter törzsek jelentős részére.

HUN 2010;20(11)

Lege Artis Medicinae

2011. FEBRUÁR 20.

A sclerosis multiplex kezelése napjainkban

CSÉPÁNY Tünde

A sclerosis multiplex egyidejűleg autoimmun és degeneratív betegség. Az elmúlt évtizedekben nagy előrelépést jelentett a parenteralis immunmoduláns kezelések bevezetése. Ezek a szerek mintegy 30%-kal csökkentik a visszaesések (shubok, relapsusok) számát, és van közöttük olyan, ami bizonyítottan lassítja a neurológiai tünetek akkumulációját, a rokkantság kialakulását is. Első vonalbeli szerként választhatók az interferon- (IFN-) béta-készítmények és az aminosavakból álló glatiramer-acetát. A biotechnológiai fejlődésnek köszönhetően új kezelési stratégiák is napvilágot láttak. A humanizált monoklonális ellenanyagok előnye, hogy szelektívebben hatnak az autoimmun gyulladásra. A monoklonális ellenanyagok közül 2010. februártól hazánkban is választható az alfa-4-béta-1 integrinreceptorhoz kötődő, a T-sejtek központi idegrendszeri belépését gátló natalizumab, amely jelenleg második vonalban javasolható. Hatásfoka a shubráta csökkentése tekintetében >60%, ugyanakkor alkalmazása mellett a progreszszív multifokális encephalopathia kockázata átlagosan 1000, kezelést kapó egyénből egyre becsülhető. Jelenleg második vonalban, az immunmoduláns kezelés mellett is aktív betegségben javasolható. A per os készítmények közül jövő évre várható egy fingolimod hatóanyag-tartalmú készítmény megjelenése, de III. fázisú randomizált, kontrollált vizsgálatokban egy másik tablettát, a cladribint is hatásosnak találták. A fingolimod szfingozin-1-foszfát-receptor- (S1P-) modulátor. A cladribin purinnukleotid- analóg, hatása a CD4+ és CD8+ sejtek tartós redukcióján alapul. További ígéretes per os immunmoduláns a laquinimod és a BG000012 (dimetilfumarát), ezek III. fázisú klinikai vizsgálatai még folyamatban vannak relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben. A betegség aktivitása, a kórlefolyás és a feltételezett patomechanizmus alapján egyéni elbírálást igényel, hogy melyik a leghatékonyabb kezelés. A terápiás lehetőségek bővülésével az egyénre szabott, optimális kezelés megválasztása a mellékhatások figyelembevételével kihívást jelenthet mind a beteg, mind a kezelőorvos szempontjából.

HUN 2011;21(02)