Keresési eredmények

Lege Artis Medicinae

2019. NOVEMBER 15.

Hipertenzív, nem diabeteses nephropathia

LÉGRÁDY Péter

A hypertoniás betegek számának növekedésével a hipertenzív nephropathia prevalenciája is növekedni fog. A Magyar Hypertonia Regiszter Program 2015. évi adatai alapján a krónikus veseelégtelenséggel élők között a hypertonia gyakorisága férfiaknál 12,3%, nőknél 39,1%. Hyper­to­niások körében a nephropathia gyakorisága 26,1% volt. 2010-ben és 2015-ben a hipertenzív nephropathia volt (21% és 22%) a 2. leggyakoribb dialízist indokló alapbetegség Magyarországon. A Magyar Hy­per­tonia Társaság 2018. évi ajánlása szerint a vérnyomáscsökkentők közül a renin-angiotenzin rendszer klasszikus gátlói képesek szignifikánsan csökkenteni a vesefunkció-romlás progresszióját és a proteinuriát.

Hypertonia és Nephrologia

2019. JÚNIUS 20.

A szegedi Nephrologia-Hypertonia Centrum 10 éves vesebiopsziás anyagának áttekintése

A szerzők retrospektíven elemezték a 2007. január 1.-2016. december 31. közötti időszakban a centrumban végzett vesebiopsziák adatait. A vizsgált időszakban 451 vesebiopszia történt. A betegek átlagéletkora 48,7±15 év volt. A leggyakoribb indikációként szereplő klinikai tünet a nephrosisszindróma volt (38,8%). A leggyakoribb szövettani diagnózisok a membranosus nephropathia (16,7%), az IgA-nephropathia (11,6%) és az FSGS (10,9%) voltak. A nefrológusok leggyakoribb klinikai felvetései az FSGS (17,4%), a membranosus nephropathia (16,1%) és az IgAnephropathia (10,3%) voltak. Ugyanez a diabeteses nephropathia esetében 7,5% és 12,2% volt. Minor, beavatkozást nem igénylő szövődmény 98 esetben (21,7%) fordult elő, major komplikáció 13 betegnél (2,9%) jelentkezett. Az eredmények alapján az FSGS klinikailag túlbecsült, bár tény, hogy a három leggyakoribb szövettani eltérés között van. Hasonlóan túlzó a diabeteses nephropathia is mint klinikai diagnózis, hiszen a szövettanilag igazolt esetek ennek csak kicsit több mint a felét teszik ki. A klinikai felvetések és a valós szövettani diagnózisok rendszeres összevetése segíthet, hogy a későbbiekben még nagyobb legyen a pontos felvetések aránya.

Hypertonia és Nephrologia

2018. SZEPTEMBER 14.

A ketosavak és a diéta szerepe a vesebetegek anyagcsere-kezelésében

KISS István, HARIS Ágnes, DEÁK György

A fehérjebevitel korlátozása a krónikus vesebetegek nem gyógyszeres kezelésének fontos részét képezi. A fehérjefogyasztás csökkentésével pár huzamosan lényeges a megfelelő energiabevitel biztosítása a malnutritio elkerülése érdekében. Mérsékelten fehérjeszegény (0,6-0,7 g fehérje/ttkg/nap) és nagyon alacsony fehérjetartalmú étrendet (0,3-0,4 g fehérje/ttkg/nap) különböztetünk meg. A mérsékelten fehérjeszegény diéta esszenciális aminosavakkal, illetve azok ketoanalógjaival (ketosavakkal) történő kiegészítése javasolt napi 1 tabletta/8-10 ttkg adagban, ha fenn áll a proteinmalnutritio veszélye (például vegán étrend esetén). A nagyon alacsony fehérjetartalmú diétát kötelezően ki kell egészíteni ketosavakkal napi 1 tabletta/5 ttkg adagban. A mérsékelten fehérjeszegény étrendet elsősorban a krónikus vesebetegség (KVB) har madik stádiumában progresszíven romló vesefunkció vagy nefrózisszindróma esetén, diabeteses nephropathiában, KVB negyedik és ötödik, nem dializált stádiumaiban alkalmazzuk. A nagyon alacsony fehérjetartalmú diéta nefroprotektív hatása elsősorban a 20-25 ml/perc/1,73 m2 alatti eGFR-tartományban érvényesül jól együttműködő betegeknél. A fehérjefogyasztás megszorításával mérsékelhető az acidosis és a proteinuria, csökkenthető a vesefunkció-romlás üteme, késleltethető a dialízis elkezdése. Alkalmazása megfelelő energiabevitel és ketosavpótlás mellett biztonságos. Képzett dietetikus által történő betegedukáció és diétás vezetés a nefrológiai gondozás fontos eleme. Közleményünk mondanivalóját esetismertetésekkel is illusztráljuk.

Hypertonia és Nephrologia

2018. SZEPTEMBER 14.

Újabb ismeretek a hypertonia okozta vesekárosodásokról

NAGY Judit, KÉKES Ede, KISS István, KOVÁCS Tibor, SZEGEDI János

A hypertonia a leggyakoribb orvosi diagnózis a fejlett országokban, így Magyarországon is. A hypertonia népbetegség, meghatározza a lakosság egészségi állapotát, morbiditását, cardiovascularis mortalitását, rehabilitációját, életminőségét. A legújabb kutatások szerint a hypertonia a vese összes részét károsíthatja. A vesekárosodások összességét foglaljuk össze a hypertensiv nephropathia névvel. A betegségre legjellemzőbb elváltozások az arteriola afferensekben kialakuló arteriolohyalinosis és arteriolosclerosis, a glomerulusok hypertrophiája fokális szegmentális glomerulosclerosissal és kis, zsugorodott, ischaemiás glomerulusok kialakulása, valamint tubulointerstitialis gyulladás és fibrosis. Részletes hisztomorfometriai vizsgálatok mutattak rá arra, hogy hasonló vesekárosodás idős, normotenziós egyének egy részében is kimutatható, ami arra utal, hogy a hypertonia akcelerált öregedést okozhat. Az utóbbi időben derült ki, hogy a hypertensiv nephropathia kialakulása megelőzheti a magas vérnyomás megjelenését főleg afroamerikaiakban. Az apolipoproteint kódoló ApoL1 kódolórégiójának variánsai (G1 és G2) gyakran kísérik a hypertensiv nephropathia előfordulását afroamerikaiakban. Az ApoL1 kódolórégió szempontjából nagy rizikóstátuszú, azaz a G1 és G2 variánst együttesen hordozó egyénekben gyakran alakul ki végstádiumú veseelégtelenség. Újabb vizsgálatok mutattak rá hypertensiv nephropathiában a glomerulusokban kialakuló korai károsodásokra, nevezetesen a podocyták megbetegedésére, elhalására, amelyet a glomerularis basalis membránról való leválásuk és a vizeletben történő megjelenésük kísérhet. A vizelettel kiürülő podocyták kimutatása egy új kutatási irányt jelenthet a hypertensiv nephropathia korai fázisának a felismerésében.

COVID-19

2020. MÁJUS 04.

Gyakorlati tanácsok diabeteses COVID-19-betegek kezeléséhez

A diabetes az egyik legfontosabb társbetegség, amely fokozza mindhárom ismert humán pathogén coronavirus-fertőzés súlyosságát (a COVID-19-betegek 20-50%-a diabeteses). A diabeteses COVID-19-betegek körében nagyobb a hiperglikémia és a súlyos szövődmények kockázata, továbbá a SARS-CoV-2 infekció a hasnyálmirigy károsítása révén az újonnan kialakuló cukorbetegség esélyét is növelheti. A világ 12 országából, 20 vezető szakember által jegyzett Lancet-tanulmány bemutatja a SARS-CoV-2 infekció és a diabetes közötti kapcsolat lehetséges mechanizmusát, és gyakorlati tanácsot ad a diabeteses betegek kezeléséhez.

Hypertonia és Nephrologia

2019. MÁJUS 10.

Diabetológia a dialízisben

MÁCSAI Emília, HALMAI Richárd, NEMERE Éva, BRASNYÓ Pál, KISS István

Az epidemiológiai adatok szerint a dialízist igénylő diabeteses betegek száma növekvő tendenciát mutat. A kiégett diabetes, a krónikus dialíziskezelés mellett, és a transzplantáció után kialakuló diabetes a hagyományos felosztáshoz képest új diabetestípusokat jelentenek. Különösen fontos az oktatásra való alkalmasság megítélése, az életmódra vonatkozó változtatások jelentőségének elfogadása. Az orális antidiabetikumokkal és inzulinnal történő terápiára vonatkozóan egyértelmű irányelveket még nem dolgoztak ki, hiszen ez a betegcsoport a korábbi nagy felmérésekben nem vett részt. Az egyénre szabott terápiás javaslatok megfogalmazásához elengedhetetlenül fontos a rendszeres önellenőrzés végzése, amely a váratlan helyzetek megoldásának is alapköve. Mind a hemodialízisben, mind a peritonealis dialízisben speciális szempontok érvényesek a diabeteses betegcsoportra, az összefoglaló cikk ezeket a jelenleg rendelkezésre álló ismereteket tekinti át, vázolva a diabeteses szövődmények kérdéskörét is.

Hypertonia és Nephrologia

2018. AUGUSZTUS 20.

Vérnyomás-variabilitás mérése és értéke a vérnyomáscélérték elérésének növelésében hypertoniabetegség esetén

KÉKES Ede, JÁRAI Zoltán, PAKSY András, KISS István

A szerzők egy beavatkozással nem járó, egyéves, multicentrikus, prospektív, megfigyeléses vizsgálat keretében a vérnyomás-variabilitás rövid távú (ABPM), valamint közepes és hosszú időtartamú mérés indexeit (standard deviáció - [SD] és variációs koefficiens [VC]) és azok hasznosságát elemzik a magyarországi hypertoniás populáció gondozási fázisában. A populációt két részre osztották: az aktív csoportban a gondozás során telekommunikációs eszközök segítségével maximális mértékben fokozták a beteg-orvos kapcsolatot és a betegek oktatását, saját aktivitásukat. A nem aktív csoportban a hagyományos gondozás zajlott. Mindezeken belül 6725, 18-64 év közötti és 1005, 65 év feletti hypertoniás beteg adatait elemezték. A vizsgálat indításakor 243 esetben ABPM-vizsgálat történt. 1407 diabeteses hypertoniás beteg adatait is összehasonlították a nem diabeteses betegekével. Elemezték az eddigi nemzetközi és hazai tapasztalatokat. Jelen vizsgálatban a hypertoniagondozás első három hónapja során a szisztolés és diasztolés vérnyomás-variabilitás csökkent a 18-64 éves csoportokban, de az aktív csoportban nagyobb méretű csökkenést lehetett elérni A 65 év felettieknél csak a szisztolés variabilitásban találtak szignifikáns változást, de itt is a variabilitási indexek az aktív csoportban végig kisebbek voltak. A 65 év felettieknél a diasztolés variabilitás nem változott szignifikánsan egyik csoportban sem. A diabeteses hypertoniásoknál a variabilitási indexeket csak a 12. hónapra sikerült csökkenteni. Egyértelműen igazolni lehetett, hogy a kiemelt szintű orvos-beteg kapcsolat kedvezően befolyásolja a vérnyomás-fluktuációt hypertoniás betegekben.

Hypertonia és Nephrologia

2018. DECEMBER 10.

Az artériás érfalmerevség szerepe az IgA-nephropathia progressziójában

SÁGI Balázs, KÉSŐI István, VAS Tibor, CSIKY Botond, KOVÁCS Tibor, NAGY Judit

Bevezetés: Az artériás érfalmerevség prognosztikai szerepe ismert krónikus szív- és érrendszeri betegségekben. A carotis-femoralis pulzus mérésével meghatározott pulzushullám-terjedési sebesség (PWV) az elfogadott aranystandard módszer. További diagnosztikai eljárásokat is alkalmaznak az artériás érfalmerevség mérésére, beleértve az ujj-fotopletizmográfiát is. E módszer prognosztikai szerepéről azonban kevés adat áll rendelkezésre krónikus vesebetegségekben. Vizsgálatunk célja IgA-nephropathiában a fotopletizmográfiás mód szerrel mért stiffnessindex (SIDVP) prognosztikai szerepének vizsgálata volt. Betegek és módszerek: 103, szövettanilag igazolt IgA-nephropathiás (CKD 1-4. stádiumában lévő) beteget vizsgáltunk (67 férfi, 36 nő, 45 ± 11 év) és átlagosan 65 (6-107) hónapig követtük őket. A stiffnessindexet egy szívciklus során a digitális artéria volumenváltozása határozta meg (Pulse Trace rendszer, Micro Medical, Gilingham, Kent, Egyesült Királyság). A prognosztikai vizsgálatban a primer, kombinált végpont a teljes mortalitás, a legfontosabb cardiovascularis események (stroke, myocardialis infarctus vagy cardiovascularis beavatkozások, például revascularisatio) és a végstádiumú vesebetegség elérése volt. A szekunder végpontok a cardiovascularis és a vesevégpontok külön-külön voltak. Eredmények: A fokozott érfalmerevségű (> 10 m/s) betegeknél szignifikánsan több primer, kombinált végpont fordult elő (10/60 vs. 19/43, p = 0,015). A szekunder végpontok esetén csak a vesevégpontok voltak szignifikánsan gyakoribbak a magasabb stiffnessindexű betegeknél, a cardiovascularis végpontok nem. Cox regressziós modellben vizsgálva a stiffnessindexet, igazolódott, hogy más cardiovascularis rizikófaktoroktól (életkor, hypertonia, cukorbetegség, elhízás, hyperlipidaemia és vesefunkció-csökkenés) független paraméter IgA-nephropathiában. A stiffnessindex 1 m/s-os emel - kedése a primer, kombinált végpont 17%-os előfordulásának a növekedésé vel járt. Következtetések: A fotopletizmográfiás módszerrel meghatározott stiffnessindex alkalmasnak tűnik az IgA-nephropathia prognózisának a becslésére. Az emelkedett stiffnessindex IgA-nephropathiában jó prognosztikai eszköz lehet a magasabb renalis és cardiovascularis kockázatú betegek azonosítására.

Hypertonia és Nephrologia

2020. ÁPRILIS 24.

Polycystás vesebetegség - Ren polycysticum

DOLGOS Szilveszter, TÁRNOKI Ádám Domonkos, TÁRNOKI Dávid László

A leggyakoribb monogénes nephropathia, a vese veleszületett, cystosus, térfoglaló folyamata, amely fokozatos vesefunkció-romláshoz vezet. A veseelégtelenséghez gyakran társul a máj, illetve pancreas cystás elváltozása, agyi artériaaneurysma vagy mitralis prolapsus.

Lege Artis Medicinae

2019. SZEPTEMBER 10.

A fájdalmas diabeteses polyneuropathia kezelése

KIS János Tibor

A diabeteses polyneuropathia a cukorbetegek akár 20-60%-ában jelen lehet, ezzel a cukorbetegség leggyakrabban előforduló szövődménye, mégsem diagnosztizálják gyakran. A diagnózis alapvetően a tüneteken alapul, de számos eszközös vizsgálati lehetőség is rendelkezésünkre áll. A neuropathia megelőzése szempontjából a gly­kae­miás paraméterek hosszú távú rendezése a legfontosabb. A diabeteses polyneuropathia okozta fájdalom a cukorbetegek 13-26%-át érinti. A diagnózis felállítása után számos kezelési lehetőség áll rendelkezésünkre, melyek oki és tüneti terápiára oszthatók. A szerző gyakorlati szempontból foglalja össze a terápiás lehetőségeket.