Keresési eredmények

LAM KID

2014. MÁJUS 30.

Szklerosztinszint-meghatározás egészséges férfiakban

MOLNÁR Zsuzsanna, WAMWAKI John, PETHŐ Zsófia, KALINA Edit, FÖLDESI Róza, BALOGH Ádám, ANTAL-SZALMÁS Péter, BHATTOA Harjit Pál

BEVEZETÉS - Célkitűzésünk az 50 évesnél idősebb, egészséges magyar férfiak szérumszklerosztinszintjének az életkorral, a cisztatin C-szinttel, a csontásványianyagsűrűséggel (bone mineral density, BMD) és a csontanyagcsere biokémiai paramétereivel fennálló összefüggésének vizsgálata. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Meghatároz - tuk a szérumszklerosztinszintet és elemeztük a kapcsolatát az életkorral, cisztatin Cvel, oszteokalcinnal, keresztkötött kollagén C-telopeptiddel (CTx), 1-es típusú teljes prokollagén aminoterminális propeptiddel (P1NP), 25-(hidroxi)-D-vitaminnal, para thy - reoid hormonnal, és a lumbalis L1-L4 (LS) csigolyák, illetve a femurnyak (FN) ásványianyagsűrűség-adataival 194, vélet - lenszerűen kiválasztott, a HunMen ko - horszhoz tartozó férfiak esetében. EREDMÉNYEK - A vizsgált csoportban [n=194; életkor (medián, range) 59 (51-81) év] azt találtuk, hogy a szérumszklerosztinszint szignifikáns korrelációt mutat az életkorral (r=0,211; p=0,003), a cisztatin C-vel (r=0,246; p=0,001), az FN BMD-vel (r=0,147; p=0,041) és az LS BMD-vel (r=0,169; p=0,019). Az idős (életkor >59 év, n=96) férfiak szklerosztinszintjét szignifikánsan magasabbnak (67,8±15,9 vs. 63,5±14 pmol/l; p=0,047) találtuk, mint a középkorú (életkor ≤59 év, n=98) férfiakét. A normál (T-score <-1,0) FN BMD-vel rendelkező férfiak között az idős férfiak szklerosztinszintje szignifikánsan magasabb volt, mint a középkorú férfiaké (70,4±17 vs. 63,9±11,5 pmol/l; p=0,019). Továbbá kimutattuk, hogy idős férfiak esetén a cisztatin C volt a szérumszklerosztinszint egyetlen prediktora [standardizált regreszsziós koefficiens (β) = 0,487; p<0,001]. KÖVETKEZTETÉSEK - Az általunk vizsgált idős férfiak csoportjában eredményeink azt mutatják, hogy a szklerosztinszint az életkorral és a romló veseműködést jelző cisztatin C-szinttel együtt szignifikánsan nő.

LAM KID

2012. JÚLIUS 03.

Csontállapot „praediabetesben” - A csontdenzitás és az energia-háztartás kapcsolata a 2-es típusú diabetes mellitus manifesztációja előtt

BUDAY BARBARA, VITAI Márta, PACH Péter, LITERÁTI Nagy Botond, PÉTERFAI Éva, BEZZEGH Katalin, PAUER József, KORÁNYI LÁSZLÓ

BEVEZETÉS - A cukorbetegség minden formája fokozott törési kockázattal jár. A 2-es típusban magasabb a csontok ásványianyag- tartalma. Annak érdekében, hogy eldöntsük, hogy a magasabb csontdenzitás a diabetes okozta anyagcsere-változások vagy szövődmények következménye-e, vagy pedig azoktól független, elsődleges eltérés, a következőkkel jellemezhető nőket és férfiakat vizsgáltunk: anyagcsereegészségeseket; a 2-es típusú diabetes mellitus rizikójával genetikailag terhelt, de még a részletes anyagcsere-vizsgálatokkal egészségesnek bizonyulókat; kezdődő glükózintoleráns, de még nem cukorbeteg, „praediabeteses” egyéneket. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatban 72 anyagcsere-egészséges, hét anyagcsere- egészséges, de elsőfokú cukorbeteg rokonnal rendelkező, 64, testzsírtartalom és BMI szerint illesztett, glükózintoleráns férfi, továbbá 36 egészséges, 12 anyagcsere- egészséges, de elsőfokú 2DM rokonnal rendelkező és 88 glükózintoleráns nő vett részt. Az izomszövet glükózfelhasználását hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás klemp módszerrel, a csontok denzitását DEXA-val mértük. EREDMÉNYEK - Az egészséges férfiakban a leptin-BMDL1-4 kapcsolat pozitív, a tesztoszteron- BMDL1-4 kapcsolat negatív volt, de mindkét összefüggés eltűnt már ebben a korai praediabeteses időszakban. A teljes vizsgált női populációban meglévő negatív adiponektin- (r=-0,318, p<0,0001), oszteokalcin- (r=-0,412, p<0,0000) és teljestest- BMD-korrelációk a testzsírral és az életkorral történő korrekciók után is szignifikánsak maradtak a glükóztolerancia romlása során. KÖVETKEZTETÉS - Az anyagcsere-egészséges, de elsőfokú cukorbeteg rokonnal rendelkező nők növekvő csontdenzitása nem a glükózanyagcsere változásával függ össze. Vizsgálatunk a femur és a csigolyák denzitása és az anyagcsere-kapcsolatokban jelentős nemi különbségre hívta fel a figyelmet. Adataink megkérdőjelezték férfiak esetében az adiponektinnek az állatkísérletekben igazolt közvetítő szerepét az oszteokalcin inzulinérzékenyítő, glükózfelhasználást javító hatásában.

LAM KID

2011. DECEMBER 23.

A Ca-Intake.hu vizsgálat eredményei - Az osteoporosis bázisterápiájának részeként alkalmazott kalciumpótlás több, mint rutinlépés

LAKATOS Péter, SPEER Gábor, DOMBAI Péter, ZAJZON Gergely

A kalciumbevitel az osteoporosis bázisterápiájának számít. Ismert, hogy elégtelen kalciumbevitel esetén az osteoporosis speciális gyógyszerei sem tudják kifejteni hatásukat. Jelen vizsgálatunkban a hazai alimentáris és szupplementációs kalciumbevitel elemzését céloztuk meg az egész országra kiterjedő reprezentatív felmérés segítségével. A vizsgálatba osteoporoticus betegeket vontunk be. Meghatároztuk az étkezéssel bevitt napi kalcium mennyiségét és a szupplementációs átlagdózist. Az összkalciumbevitel az esetek egy részében az ajánlottnál kevesebb, más részében pedig annál lényegesen több volt. A csontdenzitás bizonyos esetekben összefüggést mutatott a kalciumbevitellel. A D-vitamin-pótlás menynyisége megfelelt a jelenlegi ajánlásoknak.

LAM KID

2011. DECEMBER 23.

A koszorúér-betegség és a csontállapot kapcsolata másképp: a lumbalis csigolyadenzitás a koszorúér-betegség pozitív prediktora nõkben?

KISS József, BUDAY BARBARA, LITERÁTI-NAGY Botond, FALUKÖZI József, FOGARASSY György, APRÓ Dezső, VECSEI Istvánné, FÉK A. Attila, VERESS Gábor, KORÁNYI LÁSZLÓ

HÁTTÉR - Számos olyan nemzetközi adat áll rendelkezésre, amely a cardiovascularis betegség és a csontdenzitás, osteoporosis, illetve osteopenia közötti kapcsolatot igazolja. Lehetséges, hogy a csontformációban- csontremodellingben, valamint az érfalban is lejátszódó kalcifikációban közös patogenetikai tényezők (adipocitokinek, inflammatorikus folyamatok) játszanak szerepet. Célunk e kapcsolat vizsgálata volt magyar betegek körében. BETEGEK, MÓDSZEREK - 82 beteget vizsgáltunk (49 férfi és 33 nő). A betegek elektív koronarográfiát követően egy hónapon belül DEXA-mérésen és éhomi vérvételen estek át, amelynek során a teljes anyagcsereprofil mérése megtörtént. A coronariastátust a Gensini-score-ral jellemeztük. EREDMÉNYEK - A femurnyak T-score-értékei szignifikáns csökkenést mutattak a coronariabetegek csoportjában (akiknek legalább egy szignifikáns stenosisuk volt) a nem coronariabetegek csoportjához képest (akiknek nem volt szignifikáns stenosisuk) (-0,22 vs. -0,85, p<0,05), amennyiben a két nemet együtt vizsgáltuk. Nőkben a lumbalis BMD szignifikáns pozitív (r=+0,37, p=0,03), az adiponektin- és a HDLkoleszterin- szint szignifikáns negatív korrelációt mutatott a Gensini-score-ral (r=-0,311, p=0,04, és r=-0,38, p=0,03). Az inzulinrezisztenciát jellemző HOMA-index, de a konvencionális lipidés lipoprotein-rizikófaktorok többsége sem mutatott összefüggést a koszorúér-betegség súlyossági fokával. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink alapján a femur- és lumbalis régiók kapcsolata a coronariabetegséggel ellentétes természetű, valószínűleg a két régió szabályozásának különböző mechanizmusával magyarázható. Az adiponektinnek vélhetőleg fontos szerepe van e kapcsolat szabályozásában, amely az inzulinrezisztenciától független.

Ca&Csont

2009. DECEMBER 28.

A biszfoszfonátrezisztencia áttörése alfakalcidol alkalmazásával: egyéves nyílt, követéses vizsgálat eredményei

GAÁL János, BENDER Tamás, VARGA József, HORVÁTH Irén, KISS Judit, SOMOGYI Péter, SURÁNYI Péter

BEVEZETÉS - Az osteoporosisos betegek egy része nem reagál megfelelően az adekvát biszfoszfonát + kalcium + konvencionális D3-vitamin-terápiára. Vizsgáltuk, hogy ilyen esetekben a D3-vitamint alfakalcidolra cserélve észlelhető- e a csontsűrűség (BMD) növekedése, azaz áttörhető- e a biszfoszfonátrezisztencia. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Hetvenhat, alendronat + D3- vitamin + kalcium terápiára nem reagáló beteg esetében a konvencionális D3-vitamint napi 0,5 μg alfakalcidolra cseréltük, majd követtük a betegeket egy éven át. A klinikai és laboratóriumi paramétereket induláskor és egy év elteltével is rögzítettük, és a változást statisztikailag is értékeltük. EREDMÉNYEK - Egyéves alfakalcidolkezelés után kissé, de statisztikailag szignifikánsan (p<0,001) javult a BMD mind az alkaron (+2,2%), mind a lumbális gerincen (+1,4%). A kezelési periódus végén a kiindulási értékhez képest a következő, statisztikailag szignifikáns változásokat figyelhettük meg a következő változók medián értékeiben: a szérumkalcium-érték 0,06 mmol/l-rel növekedett, a szérumfoszforszint 0,05 mmol/l-rel, a szérumalkalikusfoszfatáz- érték 13 E/l-rel, a szérum-PTH-szint 10,7 pg/ml-rel, a szérumoszteokalcin-szint 0,4 ng/ml-rel, a reggeli első vizeletben mért D-Pyr/kreatinin arány pedig 0,2 nmol/mmol értékkel csökkent a mellékhatások szignifikáns emelkedése nélkül. MEGBESZÉLÉS - Eredményeink szerint a biszfoszfonátrezisztens betegek esetében alkalmazott alendronatalfakalcidol kezelés a csontdenzitás emelkedésével és a csontanyagcsere laboratóriumi markereinek javulásával jár a mellékhatások gyakoriságának jelentős fokozódása nélkül.

Ca&Csont

2003. AUGUSZTUS 20.

A pajzsmirigyhormonok csonthatásai

BAJNOK Éva, LAKATOS Péter

A pajzsmirigyhormonok csontszövetre gyakorolt hatása alapvetõ jelentõségű. A vázrendszer kialakulásán túl szükségesek a csontanyagcsere további, normális működéséhez. Hatásuk kettõs, dózisdependens és függ a célszövet differenciáltságától. Gyermekkorban a pajzsmirigy alulműködése a növekedés elmaradásában, túlműködése a csontérés felgyorsulásában nyilvánulhat meg. A mai napig nem teljesen tisztázott a késõbbi életévekben kialakuló csonthatás és a törésgyakoriságra mint legfontosabb szövõdményre kifejtett hatás klinikai jelentõsége. Felnõttkorban hypothyreosis esetén a csontdenzitás nem változik vagy inkább nagyobb a normálisnál, a törési rizikó azonban fokozott. Hyperthyreosisban a csontturnover gyorsult, ez a BMD csökkenését, a törési kockázat növekedését idézheti elõ. Endogén szubklinikus hyperthyreosis során a BMD csökkenhet, gyakrabban fordulhatnak elõ csonttörések, az eredmények azonban nem egyértelműek. A hypothyreosis kezelése átmeneti törésfokozódást eredményezhet, ez azonban, úgy tűnik, csak átmeneti folyamat. L-T4 szubsztitúciós kezelésnél tanácsos a TSH-értékek normális tartományban tartása, szupprimálás esetén szintjének a normális alsó határára beállítása. Hyperthyreosis kezelésekor a BMD átmenetileg nõ, a törési kockázat csökken. A csontritkulás és csonttörés megelõzésének leghatásosabb módja valamennyi esetben a pajzsmirigybetegségek idõben történõ felismerése és hatásos kezelése. Mindig érdemes tekintetbe venni az egyéb csontritkulásra hajlamosító tényezõk jelenlétét. Az esetleges csontvesztés megállítására szükség esetén adjuváns kezelést kell elkezdeni.

Lege Artis Medicinae

2003. FEBRUÁR 20.

A csont ásványianyag-tartalmának vizsgálata primer hyperparathyreosis renalis formájában

CSUPOR EMŐKE, SZŰCS János, MÉSZÁROS SZILVIA, LAKATOS Péter, TÓTH EDIT, HORVÁTH CSABA

BEVEZETÉS - A primer hyperparathyreosis legtöbbször vesekő vagy calcipeniás osteopathia formájában jelentkezik. A szerzők megvizsgálták a csont érintettségét (az ásványianyag-tartalom változását és a törések gyakoriságát) a primer hyperparathyreosis renalis formájában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgált 37 beteg (4 férfi, 33 nő) átlagéletkora 57 év (26-81 év) volt. A szerzők denzitométerrel mérték a csont ásványianyag-tartalmát a radius alsó harmadában, a combnyakon és a lumbalis csigolyákon. Emellett vizsgálták a törések előfordulását a kórelőzményben, valamint a hyperparathyreosisra jellemző biokémiai paramétereket (szérum: parathormonszint, kalciumszint, foszforszint, alkalikusfoszfatáz-aktivitás; vizelet: kalcium/ kreatinin). EREDMÉNYEK - A csont ásványianyag-tartalma csupán hat esetben volt normális; 10 esetben osteopeniát, 21 betegnél osteoporosisnak megfelelő mértékben csökkent denzitást mértünk. Öt betegnél fordultak elő csonttörések. A törést szenvedett és törést nem szenvedett betegek között a csontdenzitás és a biokémiai paraméterek tekintetében különbség nem állt fenn. KÖVETKEZTETÉS - A primer hyperparathyreosis renalis formájában akkor is csökken a csont ásványi tömege, ha a klinikai képben csontbetegség nem szerepel. A csontdenzitometria elvégzése ezért minden hyperparathyreosisos betegnél ajánlható.

Ca&Csont

2005. JÚNIUS 20.

A dohányzás hatása a csont ásványianyag-tartalmára

MÉSZÁROS SZILVIA, FERENCZ VIKTÓRIA, DELI Mónika, BORS Katalin, HORVÁTH CSABA

BEVEZETÉS - A dohányzás az osteoporosis egyik ismert, de nem bizonyított rizikófaktora.Vizsgálatunkban a dohányzás csontmennyiségre gyakorolt hatását vizsgáltuk. VIZSGÁLATI ALANYOK ÉS MÓDSZEREK - Negyvenhárom dohányzó nő (életkoruk: 25-72 év közötti) adatait hasonlítottuk össze 43, életkorban és testparaméterekben illesztett nem dohányzó nő adataival. A lumbalis gerinc és a bal combnyak ásványianyag-tartalmát kétfotonos módszerrel (Prodigy, GE Lunar), a nem domináns oldali radius denzitását egyfotonos módszerrel (NK-364, Gamma) mértük. EREDMÉNYEK - A dohányosok közt gyakoribb volt az osteoporosis diagnosztikus küszöbértékét meghaladó, csökkent ásványianyag-tartalom (bármely mért régióban T-score<-2,5) (63,6% vs. 36,4%, χ2-próba p=0,009), mint a nem dohányzó nők között. Premenopauzában lévő nők körében nem találtunk különbséget a két csoport ásványianyag-tartalma (BMD) között, ugyanakkor a posztmenopauzában lévő dohányzók BMD-értéke tendenciájában kisebb volt, mint nem dohányzó társaiké. A lumbalis gerincen a szignifikancia határán észleltünk különbséget (0,977 vs. 1,04; p=0,06). KÖVETKEZTETÉS - Megfigyelésünk arra utal, hogy a dohányzás csupán kismértékben csökkenti a csont mennyiségét, ez azonban a posztmenopauzális csontfogyással együtt már szerepet játszhat a törési rizikó fokozódásában.

Ca&Csont

2007. NOVEMBER 10.

A metabolikus szindróma, a 2-es típusú diabetes mellitus és a csontvesztés epidemiológiai összefüggései a Balaton-felvidék felnőtt lakossága körében

BUDAY BARBARA, IZSÓNÉ KATZ MELITTA, NAGY ELVIRA, PAPP ZSUZSA, KORÁNYI LÁSZLÓ

BEVEZETÉS - Számos nemzetközi vizsgálat foglalkozott a csontanyagcsere és a 2-es típusú diabetes mellitus kapcsolatával. Az eredmények ellentmondóak, többségük szerint a diabetes a csontsűrűséget növeli ugyan, de a törési kockázatot fokozza. Célunk az volt, hogy hazai, nagy betegcsoporton elemezzük a csontsűrűség, az elhízás és a szénhidrát- anyagcsere kapcsolatát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Tanulmányunkban 2003-2006 között a Balaton-felvidéken végzett szűrések során vizsgált 6287 felnőtt (átlagéletkor: 56±13 év, férfi: n=1561, nő: n=4726) adatait (antropometria, vércukorszint, összkoleszterinszint, vérnyomásértékek és ultrahanggal mért sarokcsont-T-score) dolgoztuk fel. EREDMÉNYEK - A szénhidrát-anyagcsere, valamint a csontritkulás/osteopenia közötti kapcsolatot elemezve azt találtuk, hogy az 50-60 éves korcsoportba tartozó diabeteses nőkön az osteopenia prevalenciája szignifikánsan magasabb, mint a normális glükóztoleranciájú populációban [50 vs. 36,34%, esélyhányados (odds ratio, OR): 1,711, 95%-os megbízhatósági tartomány (konfidenciaintervallum, CI): 1,076-2,722], más korcsoportban és férfiaknál azonban nem volt szignifikáns különbség. A metabolikus szindróma nem befolyásolta a csontritkulás/ osteopenia prevalenciáját. A 60 év fölötti összesített (férfi és női) normális súlyú diabeteses populációban a csontritkulás nagyobb gyakoriságú, mint a normális súlyú, normális glükóztoleranciájú csoportban; a különbség a csontritkulás esetén határszignifikáns volt (63,63 vs. 26,2%, OR: 2,71, 95% CI: 0,969-7,6, p=0,054), osteopenia esetén ezt a szintet nem érte el (53,38 vs. 43,31%, p=0,359). Ugyanebben a korcsoportban az „összes glükózintoleráns” és „összes normális glükóztoleranciájú” csoportokban viszont lényegében azonos volt a csontritkulás/osteopenia prevalenciája. Tanulmányunkban csak nőkön találtunk kapcsolatot a testtömegindex és a T-score között, ez 70 év fölött volt a legerősebb (r=+0,23, p<0,001). KÖVETKEZTETÉS - Véleményünk szerint a 2-es típusú cukorbetegségben gyakran tapasztalt fokozott csontdenzitás elsősorban a társuló obesitas következménye, a diabetes mellitus önmagában a csontritkulás szempontjából inkább rizikónövelő, mint protektív tényezőnek tekinthető.

Ca&Csont

2005. SZEPTEMBER 20.

A szexhormon-szubsztitúció hatása panhypopituitaer fiúk radiusának ásványianyag-tartalmára

HOSSZÚ ÉVA, PÁL Csilla, TOMSITS Erika

BEVEZETÉS - A hypophysiselégtelenségben szenvedő gyermekek növekedésihormon- és pajzsmirigyhormonszubsztitúciós kezelésben részesülnek, glükokortikoidpótlásra azonban csak ritkán szorulnak. A nemi hormonok pótlása pubertáskorban kezdődik el, ez egyúttal segíti a növekedést és gyorsítja a csontok érését is.Vizsgálatunkban a tesztoszteronpótlás hatását vizsgáltuk a csontok ásványianyagtartalmára. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Olyan kilenc hypopituitaer fiú vett részt a vizsgálatban (életkoruk a kezelés megkezdésekor 16,3±1,3 év), akik már évek óta folyamatosan részesültek növekedésihormon- és pajzsmirigyhormon-szubsztitúcióban. Az androgént kéthetente 50 mg tesztoszteron intramuscularis adásával pótolták. Félévente ellenőriztük a gyermekek testmagasságát, testsúlyát, a serdülés ütemét, a csontkorukat; fotonabszorpciós módszerrel mértük az ásványi csonttömeget. A szubsztitúciós kezelés mellett a szérumtiroxin- és tesztoszteronszint a normális határok között mozgott. EREDMÉNYEK - A csontdenzitás a kezelés hatására jelentősen növekedett: a Z-score a kezelés elején -1,8, egy év után -0,91, két év után 0,14. A változás szignifikáns (p<0,001). A csontkorra korigált Z-score mindvégig a normális tartományban volt, a kezelés előtt -0,904, egy év után 0,946. A csontdenzitás éves gyarapodása (0,16 g/cm/év,) az egészséges kortársaikhoz (0,07 g/cm/év) képest és a csontkorukat tekintve is szignifikánsan magasabb (p=0,002). KÖVETKEZTETÉS - A csontdenzitás éves növekedési üteme a tesztoszteronpótlás hatására jelentősen felülmúlta mind az életkor szerinti egészségesek, mind a csontkor szerinti egészségesek denzitásainak gyarapodását (p=0,0015, illetve 0,0006). A növekvő csontdenzitás alapján úgy tűnik, hogy a tesztoszteronpótlás fontos szerepet játszik a csontok mennyiségi és minőségi változásában.