Keresési eredmények

Ideggyógyászati Szemle

2015. NOVEMBER 20.

Ritka komplikáció ritka betegségben: stroke relapszusos polychondritis következtében

KILIC COBAN Eda, XANMEMMEDOV Elimir, COLAK Melek, SOYSAL Aysun

A polychondritis recidivans (PR) a porcszövetnek egy időnként fellángoló, progrediáló gyulladásos megbetegedése. Diagnosztikája elsősorban klinikai jellemzőkön alapul, úgymint laboratóriumi paraméterek és biopszia. Neurológiai szövődmények az esetek 3%-ában fordulnak elő, ugyanakkor az egyik legfőbb halálozási oka. A cranialis érintettség a leggyakoribb, de hemiplegia, ataxia, myelitis, polyneuritis, zavarodottság, hallucináció és fejfájás szintén előfordulhatnak. A központi idegrendszer érintettségének etiológiája még mindig nem ismert. Továbbá szórványosan előfordulhat stroke is ezekben a betegekben. A stroke felismerése kihívást jelent, az ezek közt a betegek közt előforduló ritkasága okán. Talán a vasculitis nevezhető meg a közös fő mechanizmusnak. Meningitis és encephalitis is lehet a PR lefolyása során. Egy 44 éves nőbeteg került felvételre váratlanul fellépő bal oldali hemiparesissel, kipirosodással, izzadással és a jobb kéz metacarpophalangialis és interphalangialis ízületeinek és a porcszöveteknek az érzékenységével. A fehérvérsejtszám, a C-reaktív protein (CRP) és a vérsüllyedés értékei emelkedést mutattak. A vasculitis biomarkerei normálisak voltak. A carotis és a vertebralis artéria doppleres ultrahangvizsgálati és a cranialis és cerebralis MR angiográfiai eredményei normálisak voltak. Az echokardiográfia enyhe mitralisbillentyû-prolapszust és regurgitációt mutatott. Betegünknek auricalis polychondritisre jellemző anamnézise volt, melyet korábban nem diagnosztizáltak nála. Mivel a PR kritériumainak teljesen megfelelt, így biopsziát nem tartottunk szükségesnek. A beteget per os prednisolonnal (80 mg/nap) és acetilszalicilsavval (300 mg/nap) kezeltük és jelenleg 10 mg prednisolont és 150 mg azathioprint szed naponta. Két hónap elteltével a fizikai és neurológiai jellemzők normálisak lettek.

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

[Cerebralis amyloid angiopathia-asszociált gyulladás: SWI a kulcs a diagnózishoz?]

CSÉCSEI Péter, KOMOLY Sámuel, SZAPÁRY László, BARSI Péter

[Bevezetés - A cerebralis amyloid angiopathia-asszociált gyulladás (CAA-ri) fő ismérvei a következők: változatos neurológiai tünetek, mint fokozatosan kialakuló tudatzavar, progresszív kognitív hanyatlás, görcsök, fejfájás, T2 hiperintenz laesiók az MRI-n; neuropatológiai vizsgálat során pedig amyloid angiopathiát, illetve társuló gyulladásos eltéréseket találunk. Habár szövettani vizsgálat szükséges a diagnózis biztos felállításához, a jellemző klinikai tünetek, valamint a neuroradiológiai eltérések együttes megléte esetén a diagnózis biopszia nélkül is felállítható. Esetismertetés - Ötvenhét éves férfi betegünk, kinek anamnézisében magas vérnyomás szerepelt, három hete fokozódó fejfájásos panaszokkal, valamint progresszíve kialakuló mentális zavarok miatt kereste fel a sürgősségi ambulanciát. Fizikális vizsgálata során bal oldali végtaggyengeség mellett csökkent pszichomotilitást is észleltünk. Az elvégzett rutin klinikai vizsgálatok (labor-, CT-, liquorvizsgálat) alapján diagnózis nem volt felállítható, így koponya- MRI készült. Ennek neuroradiológiai leletezése során merült fel a CAA-ri lehetősége. Ennek megfelelően nagy dózisú szteroidkezelést kezdtünk, melyre rapid javulást észleltünk, fokális neurológiai eltérései megszűntek. Másfél hónappal később készült kontroll-MRI-n multiplex vérzéses eltéréseket észleltünk a korábbi gyulladásnak megfelelő lokalizációban, mely így utólag is alátámasztja feltételezett diagnózisunkat. Konklúzió - Habár a betegség pontos diagnózisa szövettani vizsgálatot feltételez, a megfelelő klinikai tünetek megléte, jó válaszkészség szteroidterápiára, illetve szakértő neuroradiológiai vélemény együttesen az invazív biopszia alkalmazását szügségtelenné teheti.]

Klinikai Onkológia

2019. FEBRUÁR 20.

Folyékony biopszia a klinikai onkológiában – a precíziós orvoslás vonalvezetője

PRISKIN Katalin, PINTÉR Lajos, JAKSA Gábor, PÓLYA Sára, KAHÁN Zsuzsa, SÜKÖSD Farkas, HARACSKA Lajos

A tumorok genetikai jellemzésének klasszikus módja a szöveti biopszia, amelynek során kis mennyiségű minta kerül kivételre az érintett szervből. Ez képviseli a tumort a további vizsgálatok során. A mintavétel lokalizáltsága azonban korlátozza a reprezentatív jellemzést. Egyszerű mintavétellel a vérplazmából izolált, úgynevezett keringő tumor-DNS potenciálisan minden, markerként azonosítható genetikai eltérést hordozó daganatszövet onkológiai vizsgálatára alkalmas lehet. Ahhoz, hogy a benne rejlő lehetőségeket minél hatékonyabban kiaknázhassuk, sajátos tulajdonságaihoz kell igazítani a vizsgálati eszközöket. A minta pre analitikai feldolgozása és tárolása jelentősen befolyásolja a további felhasználhatóságot. Ahhoz, hogy a jelentős többségben lévő vad típusú háttér mellett az esetlegesen jelen lévő mutáció kimutatható legyen, új, specifikus módszerek kidolgozására van szükség, amelyek jelentős többsége az új generációs DNS-szekvenálási technikákra épül. Az elmúlt évtizedben ezen eljárások költségének határozott csökkenése lehetővé tette, hogy óriási mennyiségű genetikai információ halmozódjon fel a tumorigenezissel kapcsolatban. A szekvenálási technológiák fejlődése következtében a vizsgálatok átfutási ideje is csökkent, így lehetővé vált a kutatás mellett a rutinellátásba való átvétele. Kutatásainkból kiindulóan ez három megközelítésen keresztül valósulhat meg: technológiai fejlesztéssel, a már birtokunkban lévő diagnosztikai módszerek folyékony biopsziába való átültetésével, valamint jól tervezett, betegségspecifikus génpanelek létrehozásával. A nemzetközi trendek és eddigi, folyékony biopszián alapuló tapasztalataink alapján is úgy gondoljuk, hogy a közeljövőben ez a módszer az onkológiai szűrések és a precíziós onkológia egyik meghatározó pillérévé válhat.

Hypertonia és Nephrologia

2019. JÚNIUS 20.

A szegedi Nephrologia-Hypertonia Centrum 10 éves vesebiopsziás anyagának áttekintése

A szerzők retrospektíven elemezték a 2007. január 1.-2016. december 31. közötti időszakban a centrumban végzett vesebiopsziák adatait. A vizsgált időszakban 451 vesebiopszia történt. A betegek átlagéletkora 48,7±15 év volt. A leggyakoribb indikációként szereplő klinikai tünet a nephrosisszindróma volt (38,8%). A leggyakoribb szövettani diagnózisok a membranosus nephropathia (16,7%), az IgA-nephropathia (11,6%) és az FSGS (10,9%) voltak. A nefrológusok leggyakoribb klinikai felvetései az FSGS (17,4%), a membranosus nephropathia (16,1%) és az IgAnephropathia (10,3%) voltak. Ugyanez a diabeteses nephropathia esetében 7,5% és 12,2% volt. Minor, beavatkozást nem igénylő szövődmény 98 esetben (21,7%) fordult elő, major komplikáció 13 betegnél (2,9%) jelentkezett. Az eredmények alapján az FSGS klinikailag túlbecsült, bár tény, hogy a három leggyakoribb szövettani eltérés között van. Hasonlóan túlzó a diabeteses nephropathia is mint klinikai diagnózis, hiszen a szövettanilag igazolt esetek ennek csak kicsit több mint a felét teszik ki. A klinikai felvetések és a valós szövettani diagnózisok rendszeres összevetése segíthet, hogy a későbbiekben még nagyobb legyen a pontos felvetések aránya.

Lege Artis Medicinae

2018. DECEMBER 10.

Malignitást utánzó IgG4-gastropathia esete

NAGY Pál, KASZÁS Ilona, PÁK Gábor, TIBA Imre, FELFÖLDI Éva, HAMVAS József, BAGDI Enikő, KRENÁCS László

Az IgG4-betegség (és szinonimái) gyakori témája a mai orvosi szakirodalomnak. A kór szinte minden szervet érint, ezért rendszeresen tárgyalt téma számos interdiszciplináris fórumon. 2016-ban ismertettük egy gyomormanifesztáció esetét. Jelen közleményben ennek tanulságait mutatjuk be. A kórkép általános kérdéseit (taxonómiai kérdések, epidemiológia, patogenezis diagnosztikus kritériumait, klinikai és patológiai formáit stb.) nem érintjük. A 63 éves férfi pylorusszűkület tüneteivel került kivizsgálásra. Az endoszkópia- és CT lelete egyaránt gyomortumor mellett szóltak. Bár a biopszia eredménye ezt nem erősítette meg, műtétet indikáltunk. A sebészi preparátum részletes - immunhisztokémiai tesztekkel kiegészített - feldolgozásával IgG4-gastropathiát kórisméztünk. A be­teg felépülése esemény nélkül zajlott. Esetünk egy ritka, izolált formája az IgG4-be­tegségnek.

Hírvilág

2016. ÁPRILIS 29.

A Magyar Nephrologiai Társaság Továbbképző Tanfolyama Háziorvosok, Gyermekgyógyászok, Belgyógyászok, Geriáterek, Diabetologusok, Kardiológusok, Patológusok Részére

A tanfolyamot a PTE ÁOK Szak- és Továbbképző Központ akkreditálta. Akkreditációs pontszám: 8 2016. 10. 22. Siófok, Hotel Azúr

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

Az emlőrák korszerű neoadjuváns kezelése

KAHÁN Zsuzsanna, RUSZ Orsolya, UHERCSÁK Gabriella, NIKOLÉNYI Alíz

A neoadjuváns szisztémás terápia (NST) hagyományosan az előrehaladott emlőrák kezelésére szolgál, mely a daganat regresszióját okozva lehetővé teheti a technikai operabilitást. Újabban a legtöbb olyan esetben alkalmazzuk, amikor adjuváns szisztémás terápiára van szükség, hiszen a gyógyszerhatás közvetlen tanulmányozásával a prognózis pontosabban megbecsülhető, szükség esetén a kezelés módosítható, a szisztémás terápia hamarabb megkezdődik, és hatására mind a műtéti, mind a sugárterápiás radikalitás mérsékelhető. A gyógyszeres terápiát a gyógyszerérzékenységet tükröző daganatjellemzők alapján érdemes megválasztani. A kemoszenzitív tumorok esetében a neoadjuváns kemoterápia taxán- és antraciklinalapú, és a kellő adjuváns hatás érdekében a teljes tervezett dózist meg kell adni a műtét előtt. A HER2-pozitív tumorok esetében a kemoterápiához adott HER2-gátló terápia mintegy megkétszerezi a patológiai komplett remisszió arányát. A hormonszenzitív tumorok esetében a standard hormonterápia 4-8 hónapig tartó aromatázgátló (menopauzás betegek) vagy tamoxifen/aromatázgátló és LHRH-analóg (premenopauzás betegek), mely jó eredmény esetén a műtét után is folytatandó. Az NST hatásának korai értékelésére ígéretesnek tűnik sorozatos biopszia vagy képalkotó vizsgálat (MRI, PET) végzése. Az NST kapcsán az őrszemnyirokcsomó-biopszia nagy körültekintést igényel; egyes esetekben lehetőséget ad a hónalji blokkdisszekció elkerülésére. A sugárterápia megtervezéséhez a kiindulási stádium és a regresszió megítélése szükséges.

Klinikai Onkológia

2014. FEBRUÁR 20.

Aspirációs citológia a daganatok diagnosztikájában

JÁRAY Balázs

Az aspirációs citológia (vékonytűvel végzett aspiráció, FNA) egyre nagyobb szerepet játszik a daganatok diagnosztikájában. A közleményben röviden ismertetem a követendő metodikákat, ezek helyét a daganatos betegek kivizsgálásának protokolljában, külön hangsúlyozva a módszer előnyeit és hátrányait. Képet kaphatunk az aspirációs citológia helyzetéről a világban, illetve saját eredmények alapján a hazai elfogadottságáról is. Néhány szerv esetében ismertetem a vizsgálattal felismerhető elváltozásokat, valamint azt is, hogy mikor nem elegendő a vékonytűbiopszia. Az értékelésben kitérek az elvárható eredményekre, és arra, hogy a jobb eredmények érdekében hogyan lehet optimalizálni a beavatkozást.

Lege Artis Medicinae

2016. FEBRUÁR 05.

Malignus kétoldali histiocytoma diagnosztikus algoritmusa és terápiája

VANYA Melinda, SZILI Károly, KELLERMAN Péter, KISS János, KAISER László, LAJOS György

CÉLKITŰZÉS - Egy 47 éves férfi sípcsontjában kifejlődő rosszindulatú kétoldali fibrosus histiocytoma esetét mutatjuk be. ESET - A 47 éves férfi jobb lábában krónikus fájdalom jelentkezett a sípcsont magasságában. MRI és a biopszia történt, a szövettani vizsgálat malignus fibrosus histiocytomát mutatott. KÖVETKEZTETÉSEK - A malignus fibrosus histiocytoma kezelése a műtéti beavatkozás, a kemoterápia és a sugárkezelés hármas egységén alapul. A diagnózis felállítása és a daganat teljes eltávolítása gyakran nehézségbe ütközik.

Hypertonia és Nephrologia

2015. DECEMBER 10.

A nefroklinikopatológia jelentõsége a nefrológiai diagnosztikában

NAGY Judit, KEMÉNY Éva, IVÁNYI Béla

Azokban a nefrológiai esetekben, amelyekben a klinikai tü ne - tek, a laboratóriumi adatok és a képalkotó technikával kapott információk nem elegendõek a vesebetegség pontos diagnózisának a megállapításához, a vesebiopszia szövettani vizsgálata segíthet a vesében zajló patológiai elváltozások leírásával. A patológiai kórisme hozzájárulhat a betegség prognózisának a megítéléséhez és a kezelés megtervezéséhez is. Az aktív és krónikus elváltozások ismertetése és sú - lyosságának a megállapítása befolyásolhatja az adekvát terápiát, és segíthet az arra adott válaszreakció valószínűségének a megállapításában. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a nefrológus klinikus és a nefropatológus közti állandó konzultáció elen - ged hetetlen már a kezdettõl, azaz a vesebiopszia szükségességének, várható hasz - nának a megállapításától egészen a szövettani vizsgálat eredményének az értékeléséig.