Keresési eredmények

COVID-19

2020. MÁJUS 07.

A dohányzás COVID-19 esetében sem tesz jót a légutaknak

Az American Journal of Respiratory Critical Care Medicine április 24-i elektronikusan megjelent közleményében a szerzők tudományosan bizonyították, hogy a dohányzás fokozza a tüdőben a SARS-CoV-2 receptoraként működő ACE2 gén expresszióját.

Klinikai Onkológia

2020. FEBRUÁR 28.

Húgyhólyagdaganat neoadjuváns és palliatív gyógyszeres ellátása

MARÁZ Anikó

Az izominvazív, lokális hólyagtumoros betegek túlélése kedvezőbb, ha a cystectomiát neoadjuváns vagy adjuváns platinatartalmú kemoterápia egészíti ki. A neoadjuváns ciszplatinbázisú kemoterápia hatására, metaanalízisek alapján, 5-16%-os ötéves túlélési benefi t érhető el. A neoadjuváns kemoterápiára jól reagáló betegeknél (patológiai komplett remisszió aránya 12-50%) még kedvezőbb a kimenetel. A cystectomia három hónapon túli késlekedésének nincs kedvezőtlen hatása a túlélésre, ha a műtét előtt kemoterápia történik. Az adjuváns fázis III vizsgálatok és metaanalízisek eredményei kevésbé egyértelműek, de összességükben kedvező trend észlelhető a kemoterápia hatására a túlélésben, különösen pT 3/4 és/ vagy N+ (valamint high grade vagy margin pozitív) esetekben. A platinabázisú kemoterápiás kezelés utáni progresszió esetén másod- és többed-, valamint ciszplatinra alkalmatlan betegeknél PD-L1-expresszió esetén első vonalban is alkalmazható immunterápia hatására a betegek túlélésének és a tumorválasz időtartamának eredményei igen biztatóak, hatékonyabbnak látszanak az adott stádiumokban eddig alkalmazott kemoterápiás szerek publikált adatainál. A legújabb irányokban az immunterápia neoadjuváns, adjuváns, valamint kemoterápiával kombinált alkalmazása is klinikai vizsgálatok értékelése alatt áll, amelyek korai adatai kiemelkedően perspektivikusnak tűnnek.

Klinikai Onkológia

2020. FEBRUÁR 28.

A kezelések sorrendje áttétes colorectalis rákban

MODEST D. P., PANT S., SARTORE-BIANCHI A.

Az áttétes colorectalis rák (mCRC) a legtöbb esetben gyógyíthatatlan állapot, de a beteg élettartama a korszerű kemoterápiás és célzott gyógyszeres kezelésekkel meghosszabbítható. Ugyanakkor nem teljesen tisztázott, hogy ezeket a gyógyszereket a kezelés különböző vonalaiban milyen optimális sorrendben kellene használni. A tanulmányban számba veszik a jelenleg rendelkezésre álló kezeléseket és az optimális kezelési sorrendet az mCRC első, második és harmadik választású ellátása során, de érintik a kezelési sorrendet és a kezelések átértékelését befolyásoló biológiai aspektusokat is. A hatásos első vonalú kezelés kulcsszerepet játszik a betegség végső kimenetelének alakulásában, ezért a különböző klinikai faktorok és biológiai markerek – mint a RAS és a BRAF – ismeretében kell azt megválasztani. A második vonalban alkalmazandó kezelés az első vonalban adott szisztémás kezeléstől függ. A legtöbb betegnél antiangiogén kezelések (például bevacizumab, ramucirumab és afl ibercept) bevezetése is indokolt, míg az epidermalis növekedési faktor receptor (EGFR-) gátlás alkalmazása a második vonalban nem hosszabbítja meg az élettartamot. Harmadik vonalban nagyon fontos a molekuláris profi l ismerete, a vad típusú RAS-t mutató daganatos betegeknél EGFR-gátlókat (cetuximab vagy panitumumab) tartalmazó regorafenib és trifl uridin/tipiracil kezelést alkalmaznak. A pembrolizumabbal vagy nivolumabbal ± ipilimumabbal végzett immunkezelést szükséges megfontolni a magas mikroszatellita-instabilitást mutató betegségben. A HER2/neu amplifi kációt megcélzó kezelések sikeresek lehetnek az ilyen abnormitást mutató colorectalis tumoros esetekben. A kezelések sorrendjének eldöntését tovább bonyolítják a kezeléseknek a daganatos progresszió eltérő jellege miatt szükségessé vált megszakításai vagy beszűkítései. Jelenleg is vizsgálják mCRC-s betegeken a kezelések optimális sorrendjét és azok optimális ütemezését. A molekuláris profi lok megismerésével új targeteket lehet kijelölni, ráadásul egyre jobban kezdjük megérteni a daganatoknak a gyógyszerhatások alatt bekövetkező folyamatait, amelyek végül befolyásolhatják a kezelési sorrendet is.

Klinikai Onkológia

2019. DECEMBER 30.

A metasztatikus veserák szekvenciális terápiája

TORDAY László

A vesekarcinóma incidenciája a fejlett országokban emelkedő tendenciát mutat, a tumor a 10 leggyakoribb rosszindulatú daganat között van. Az irreszekábilis vesekarcinómás betegek túlélése azonban az elmúlt években jelentősen javult, alapvetően az onkológiai kezelésben elért jelentős előrelépéseknek köszönhetően. A VEGF és az mTOR jelátviteli útvonalra ható szerek használata elterjedt és alapvető klinikai gyakorlattá vált az első és többedvonalas kezelésben. A friss klinikai vizsgálatok számos új támadáspontú (cMET és AXL, FGFR, PD-1/PD-L1, CTLA-4) gyógyszer, illetve ezek kombinációinak a terápiába kerülését biztosították, az új eredmények teljesen átalakították a metasztatikus vesekarcinóma kezelésének lehetőségeit, és jelentősen javítottak a várható klinikai eredményeken is. A közleményben áttekintésre kerülnek a világos sejtes veserák célzott gyógyszeres kezelésének adatai, és jelen tudásunknak megfelelően sor kerül a különféle gyógyszerek és kombinációk terápiás pozíciójának tárgyalására is.

Klinikai Onkológia

2019. DECEMBER 30.

A hepatocellularis carcinoma célzott és immunkezelése: előrejelzés 2019-re és azon túl

MASATOSHI Kudo

A hepatocellularis carcinoma (HCC) szisztémás kezelésének hatásossága lényegesen javult, miután a SHARP vizsgálatban és az Asia Pacifi c vizsgálatban 2007-ben kimutatták, hogy egy molekulárisan célzott kezelés, a szorafenib használatával meghosszabbodik a túlélés. A szorafenib tágította az előrehaladott hepatocellularis carcinomában szenvedők kezelési lehetőségeit, és némileg meghosszabbította az előrehaladott HCC-s betegek túlélését. Ugyanakkor szükség volt egy, a szorafenibnél még hatásosabb első vonalban használható molekulárisan célzott gyógyszerre, valamint egy progresszió után – vagy szorafenibintolerancia esetén – alkalmazható második vonalú gyógyszerre, mivel a szorafenib nem csökkenti a tumor méretét, illetve nem okoz nekrózist a tumorban, ráadásul relatíve súlyos mellékhatásai vannak, mint például a kéz-láb bőrreakcó. 2007 és 2016 között számos első és második vonalban használandó anyagot vizsgáltak, de az összes ilyen irányú klinikai vizsgálat sikertelen volt. Legújabban viszont négy anyaggal (regorafenib, lenvatinib, kabozantinib, ramucirumab) sikeresnek bizonyultak a 2017-ben és 2018-ban végzett klinikai vizsgálatok, és két anyag (regorafenib és lenvatinib) már használható is a klinikai gyakorlatban, a másik két szer (karbozantinib és ramucirumab) engedélyezése még folyamatban van. Továbbá folyamatban van öt olyan klinikai vizsgálat is, amelyekben a transarterialis chemoembolisatiót (TACE-t) és egy eddig sikertelen molekuláris célzott anyag adását kombinálják. Egy, a 2018-as ASCO-n elhangzott előadáson a TACE és a szorafenib (TACTICS vizsgálat) kombináció sikeréről számoltak be. Fázis III vizsgálatok vannak folyamatban immunellenőrzőpontgátlókkal, valamint immunellenőrzőpont-gátlók és molekulárisan célzott szerek kombinációjával, és remélhetően a HCC minden stádiumában, a korai, a középső és az előrehaladott stádiumban egyaránt drasztikusan meg fog változni a kezelés kialakult rendszere a közeljövőben.

Klinikum

2020. NOVEMBER 06.

Pszichózis mint az antibiotikumok mellékhatása

Direkt kapcsolat van az antibiotikum-expozíció és az akut pszichózis között, állapította meg a Brain, Behavior, & Immunity – Health című szaklap tanulmánya. Az egyesült államokbeli kutatók cikke az első olyan tanulmány, ami az egyes antibiotikumok pszichiátriai mellékhatásainak (insomnia, hallucináció, delúzió, delírium, katatónia, paranoia, érzelmi elszíntelenedés, pszichózis) gyakoriságát értékeli.

PharmaPraxis

2020. SZEPTEMBER 29.

Gyógyszerészi szolgáltatások idősotthonokban

Az összesített eredmények szerint a gyógyszerészi szolgáltatás nagyon hatékonyan javította az egyik legfontosabb ápolási otthoni kimenetet: szignifikánsan csökkentette az esések számát. A gyógyszerészi szolgáltatás eredményeképpen kifejezetten javult a gyógyszerelés (a MAI-pontszám 2,2-del csökkent), és csökkent az egy beteg által átlagosan szedett gyógyszerek száma (7,2-ről 5,3-re).

Ideggyógyászati Szemle

2020. SZEPTEMBER 30.

[Sphenopalatinalis ganglionblokád SUNCT akut epizódjában]

KOCATÜRK Mehtap, KOCATÜRK Özcan

[A SUNCT (rövid féloldali neuralgiform fejfájásrohamok kötôhártya-belövelltséggel, könnyezéssel) és a SUNA (rövid féloldali neuralgiform fejfájásrohamok cranialis autonóm tünetekkel) egyaránt ritka, súlyos fejfájásformák. A roham akadályozhatja a beteg táplálékfelvételét, és akut ellátást tehet szükségessé. A sphenopalatinalis ganglion egy szenzoros és autonóm rostokkal egyaránt beidegzett, extracranialis paraszimpatikus ganglion. A sphenopalatinalis ganglionblokádot régóta használják a fejfájás-terápiában, különösen akkor, ha a hagyományos mód­szerek kudarcot vallottak. Tanulmányunkban bemutatjuk egy olyan beteg esetét, akinek fejfájása intravénás lidocainkezelésre nem javult, de a SUNCT/SUNA akut epizódja során alkalmazott sphenopalatinalis ganglionblokád gyorsan csökkentette fájdalmát.]

COVID-19

2020. SZEPTEMBER 15.

A RAAS-gátlók pozitív hatása COVID-19-betegek körében

A metaanalízis célja annak megállapítása volt, hogy milyen hatással bírnak a hipertenzív, illetve bármely egyéb okból RAAS-gátlót szedő COVID-19-betegek morbiditására és mortalitására a SARS-CoV-2 vírus sejtbe lépését esetlegesen befolyásoló szerek.

Lege Artis Medicinae

2020. SZEPTEMBER 30.

A vesetranszplantáció után „de novo” kialakult daganatok elôfordulási gyakorisága és rizikófaktorai

BORDA Bernadett, HÓDI Zoltán, SZEDERKÉNYI Edit, OTTLAKÁN Aurél, SEREGÉLY Edit, LÁZÁR György, KERESZTES Csilla, VIRÁG Katalin

A transzplantáció után alkalmazott immunszuppresszív terápia nemcsak fogékonnyá teszi a beteget a fertôzésekkel szemben, hanem a daganatsejtek felismerésének és eliminálásának funkcióját is károsítja. Vizsgálatunkat a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Kli­ni­káján végeztük. A beválasztási kritériumok megállapítását követôen 570 beteget vontunk be a vizsgálatba. Néztük a betegek életkorát, nemét, az alkalmazott immunszuppresszív terápiát, valamint kerestük a különbözô immunszuppresszív szerek és a daganat típusa közötti kapcsolatot. 81 esetben diagnosztizáltunk „de novo” daganatot. A cyclosporint és tacrolimust szedôk körében az átlagéletkorban (p = 0,734) és a testtömegindexben (p = 0,543) szignifikáns különbséget nem találtunk. A két betegcsoport között a graft mûködését tekintve szignifikáns eltérés nem mutatkozott (Tac vs. Cyc; 44 vs. 20). A vesetranszplantáltak körében a transz­plantációtól a daganat diagnózisáig eltelt idô függvényében a prostata- és a méhnyakrák alakult ki a leghamarabb, de szignifikáns különbség nem mutatkozott. A bôr­daganatok elôfordulása a leggyakoribb, ezt követik a poszttranszplantációs lym­pho­pro­­liferativ betegségek. A tumorok kialakulásának növekvô kockázata legfôképpen az immunszuppresszív terápiára vezethetô vissza.