Keresési eredmények

Klinikum

2018. OKTÓBER 26.

Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Lege Artis Medicinae

2018. OKTÓBER 20.

A vénás pangás rontja a veseműködést - fikció vagy valóság?

KOPITKÓ Csaba, MEDVE László, GONDOS Tibor

A vénás pangás számos szervnél műkö­dészavart eredményez. A vesefunkció pangás okozta romlásával kapcsolatban az első állatkísérletes adatok csaknem 90 éve láttak napvilágot, de ezek a fajok közötti jelentős különbségek miatt csak korlátozott mértékben extrapolálhatók emberre. A heveny vesekárosodás praerenalis (vagy újabb terminológia szerint: volumenszen­zitív) formájában a veseműködés folyadékbevitellel javítható, túlzott folyadékbevitel és/vagy a szív pumpafunkciójának zavara azonban könnyen a vénás rendszer nyomásemelkedéséhez vezethet. Élettani tény, hogy a glomerulusban a vizeletkiválasztást vezérlő nyomásfő mindössze 10 Hgmm. Az artériás középnyomás csökkenése mel­lett a vesék működését ronthatja az intraabdominalis és/vagy a centrális vénás nyomás emelkedése is. Kardiológiai, hasi és szívsebészeti betegeknél történt vizsgálatokban mind az intraabdominalis, mind a centrális vénás nyomás kritikus értéke 8 Hgmm-nek adódott, azaz e fölött kimutathatóan romlik a vesék működése. Összefoglalónkban át­tekintjük a vese vénás keringésére vonatkozó ismeretek fejlődését egészen a legújabb évek eredményeiig és említést teszünk a további kutatás várható irányáról.

Hypertonia és Nephrologia

2020. ÁPRILIS 24.

A metabolikus szindróma és a perifériás artériás betegség. - Mire figyeljünk a gyakorlatban?

SIMONYI Gábor

A metabolikus szindróma hazánkban is a lakosság egyre nagyobb arányát érinti. A metabolikus szindróma elemei önállóan is cardiovascularis kockázati tényezők. Ezek egyidejű jelenléte többszörösére növeli a szív- és érrendszeri rizikót. A metabolikus szindróma és az alsó végtagi artériás érbetegség közös kockázati tényezői miatt gyakori együttes fennállásuk. Az alsó végtagi artériás betegség jelentős cardiovascularis kockázati tényező. A tünetekkel (claudicatio intermittens) kísért esetekben a gyaloglásra jelentkező alsó végtagi ischaemia jelentősen korlátozza a mindennapi tevékenységet és a betegek életminőségét. A tünetek kezelésére alkalmazható a revascularisatiós és a gyógyszeres terápia, továbbá a kontrollált fizikai tréning. A gyógyszeres kezelési lehetőségek közül a cilostazol kiemelkedő szereppel bír, amely a nemzetközi ajánlásokban egyedül rendelkezik IA evidenciával. A hazai SHERIFF (SHort-tERm cIlostazol eFFicacy and quality of life) vizsgálatban a betegek jelentős része rendelkezett a metabolikus szindróma kritériumainak megfelelő kísérő betegségekkel. E betegeknél a három hónapos cilostazolterápia az életminőségben jelentős javulást eredményezett, amelynek hátterében a maximális és a fájdalommentes járástávolság javuló paraméterei álltak. Metabolikus szindrómában szenvedőket is szűrni kell a perifériás artériás betegségre, és a claudicatio intermittens esetében biztonságosan, illetve hatásosan alkalmazható a cilostazolterápia.

Hypertonia és Nephrologia

2018. DECEMBER 10.

Az artériás érfalmerevség szerepe az IgA-nephropathia progressziójában

SÁGI Balázs, KÉSŐI István, VAS Tibor, CSIKY Botond, KOVÁCS Tibor, NAGY Judit

Bevezetés: Az artériás érfalmerevség prognosztikai szerepe ismert krónikus szív- és érrendszeri betegségekben. A carotis-femoralis pulzus mérésével meghatározott pulzushullám-terjedési sebesség (PWV) az elfogadott aranystandard módszer. További diagnosztikai eljárásokat is alkalmaznak az artériás érfalmerevség mérésére, beleértve az ujj-fotopletizmográfiát is. E módszer prognosztikai szerepéről azonban kevés adat áll rendelkezésre krónikus vesebetegségekben. Vizsgálatunk célja IgA-nephropathiában a fotopletizmográfiás mód szerrel mért stiffnessindex (SIDVP) prognosztikai szerepének vizsgálata volt. Betegek és módszerek: 103, szövettanilag igazolt IgA-nephropathiás (CKD 1-4. stádiumában lévő) beteget vizsgáltunk (67 férfi, 36 nő, 45 ± 11 év) és átlagosan 65 (6-107) hónapig követtük őket. A stiffnessindexet egy szívciklus során a digitális artéria volumenváltozása határozta meg (Pulse Trace rendszer, Micro Medical, Gilingham, Kent, Egyesült Királyság). A prognosztikai vizsgálatban a primer, kombinált végpont a teljes mortalitás, a legfontosabb cardiovascularis események (stroke, myocardialis infarctus vagy cardiovascularis beavatkozások, például revascularisatio) és a végstádiumú vesebetegség elérése volt. A szekunder végpontok a cardiovascularis és a vesevégpontok külön-külön voltak. Eredmények: A fokozott érfalmerevségű (> 10 m/s) betegeknél szignifikánsan több primer, kombinált végpont fordult elő (10/60 vs. 19/43, p = 0,015). A szekunder végpontok esetén csak a vesevégpontok voltak szignifikánsan gyakoribbak a magasabb stiffnessindexű betegeknél, a cardiovascularis végpontok nem. Cox regressziós modellben vizsgálva a stiffnessindexet, igazolódott, hogy más cardiovascularis rizikófaktoroktól (életkor, hypertonia, cukorbetegség, elhízás, hyperlipidaemia és vesefunkció-csökkenés) független paraméter IgA-nephropathiában. A stiffnessindex 1 m/s-os emel - kedése a primer, kombinált végpont 17%-os előfordulásának a növekedésé vel járt. Következtetések: A fotopletizmográfiás módszerrel meghatározott stiffnessindex alkalmasnak tűnik az IgA-nephropathia prognózisának a becslésére. Az emelkedett stiffnessindex IgA-nephropathiában jó prognosztikai eszköz lehet a magasabb renalis és cardiovascularis kockázatú betegek azonosítására.

PharmaPraxis

2019. OKTÓBER 25.

Segíti-e az intézményekből történő átadás folyamatát vénás thromboembóliában szenvedő beteg esetében, ha szakgyógyszerész keresi fel otthonában konzultáció céljából?

A Journal of Patient Safety tanulmánya arra kereste a választ, hogy vénás thromboembólia kórházi vagy ambuláns ellátása után hazabocsátott betegek esetében javítja-e az átadás folyamatát, illetve növeli-e a betegek átadással kapcsolatos elégedettségét és antikoagulációval kapcsolatos tudását, adherenciáját, ha a hazabocsátást követően gyógyszerész látogatja meg őket otthonukban, valamint antikoagulációs szakértő általi telefonos tanácsadásban részesülnek.

Klinikum

2019. OKTÓBER 11.

Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Lege Artis Medicinae

2000. MÁJUS 01.

Szimulált orthostasis okozta hemodinamikai változások

LÁSZLÓ Zoltán, RÖSSEL Andreas, HINGHOFER-SZALKAY G. Helmut

BEVEZETÉS - A „lower body negative pressure" (LBNP, szimulált orthostasis) a passzív orthostasis élettani hatásainak vizsgálatára használt experimentális módszer. MÓDSZEREK - Jelen kísérletünkben hemodinamikai és mellkasi bioimpedancia-paramétereket határoztunk meg négy, különböző intenzitású szimulált orthostasis manőver (-15, -35, -55, -65 Hgmm-es szívás) és stimulus nélküli vizsgálat (nyugalmi kontroll) során. A méréseket alsó testfelükkel a vákuumkamrában hanyatt fekvő hét, egészséges, önkéntes kísérleti személyen, 20 perccel a stimulus előtt és után, valamint végig a 30 perces stimulus során végeztük. EREDMÉNYEK – A mellkasi bioimpedanciából kalkulált verőtérfogat-index a négy manőver végéig folyamatosan csökkent. A szívindex esése -15 és -35 Hgmm-es szívás hatására volt a legnagyobb, míg a teljes perifériás rezisztencia indexe ugyanitt növekedett leginkább. Az artériás középnyomás alacsony szívásintenzitás esetén nem változott, míg a -55 Hgmm-es és a -65 Hgmm-es szívás végére növekedett. A szívfrekvencia a -15 Hgmm-es szívás hatására nem változott, míg a -35, a -55 és a -65 Hgmm-es szívás végéig folyamatosan növekedett. A manőver befejezését követően a szívfrekvencia >5 percig a stimulust megelőző érték alá esett, és alatta maradt a nyugalmi kontroll értékének is. A számított verőtérfogat-index azonnal visszatért a stimulust megelőző érték szintjére, míg az artériás közép nyomás a stimulust követően is emelkedett maradt. KÖVETKEZTETÉSEK - A különböző intenzitású LBNP manőverek által okozott hemodinamikai változások időbeli alakulása és dózis-hatás összefüggése minőségileg eltérő. A szimulált orthostasis --65 Hgmm-es szívásintenzitásig nem okozott hypotoniát, ugyanakkor a stimulust követően bradycardiát figyeltünk meg; az emelkedett artériás középnyomás és perifériás rezisztencia azt jelezte, hogy a 30 perces szimulált orthostasis hatására a hemodinamikai (neurohumoralis) status a stimulust követően is megváltozott.

Ideggyógyászati Szemle

1996. MÁRCIUS 20.

Cavernosus angioma és vénás fejlődési anomália együttes előfordulása

KUNCZ Ádám, VÖRÖS Erika, BODOSI Mihály

A szerzők három eset kapcsán ismertetik a cavernosus angioma és vénás fejlődési anomália együttes előfordulásának jelentőségét, a diagnosztikai lehetőségeket és a sebészi kezelés szempontjait. A pontos kórisméhez angiográfia és a mágnes rezonanciás vizsgálat együttesen szükséges. Figyelembe véve az irodalmi adatokat, valamint azt a tényt, hogy a tünetokozó elváltozás az esetek döntő többségében a cavernosus angioma, a műtét során csak ennek eltávolítását tartják szükségesnek, míg a vénás fejlődési anomáliát megkímélendőnek ajánlják.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Az MR-angiográfia jelentősége az intracranialis aneurysmák vizsgálatában

P. Nagy Zoltán, BAJZIK Gábor , BOGNER Péter, BERÉNYI Ervin, SZÁSZ Krisztina, KOPA János, REPA Imre

Az érstruktúrák megjelenítésében az MR-képalkotást egyre szélesebb körben alkalmazzák. Számos artériás és vénás kórformánál megfelelő diagnózis biztosítható MR-angiográfia (MRA) segítségével. A szerzők 87 feldolgozott eset kapcsán az elvégzett MR- és MR-angiográfiás vizsgálatok jelentőségét elemzik az intracranialis aneurysmák diagnosztikájában, a módszert a gold standardként alkalmazott digitális szubtrakciós angiográfia (DSA) eredményeivel összehasonlítva. A műtéten átesett 52 betegnél az intraoperatív leletet használták kontrollként. Az alkalmazott MR és MR angiográfiás vizsgálat a 3 mm feletti aneurysmák kimutatásában rendkívül érzékenynek bizonyult (98%), a kisebb aneurysmák kimutathatósága azonban alacsonyabbnak mutatkozott (56%); összességében a módszer szenzitivitása 79%-osnak adódott. Az MRA az intracranialis aneurysmák kiváló noninvazív vizsgáló módszere. A katéteres angiográfiás vizsgálatokat napjainkban még nem helyettesíti teljesen, alkalmazása azonban számos esetben indokolt és hasznos. Az MR-angiográfia esetenként a DSA-val nem diagnosztizált aneurysmákra is fényt deríthet.