Keresési eredmények

Hírvilág

2018. NOVEMBER 21.

PAH, a magasvérnyomás ritka és nehezen felismerhető esete

A magas vérnyomásnak létezik egy viszonylag ritka formája, ami a tüdő és szív közti erekben, a kisvérkörben jön létre. A betegség lényege, hogy a tüdő erei megvastagszanak, ezért a kisvérkörben alakul ki magasvérnyomás, ami nagyon megterheli a jobb szívfelet. A szív így egy idő után elfárad, hiszen egy magas nyomású érrendszerbe kell pumpálnia ugyanazt a mennyiségű vért, vagy akár többet is, amikor a beteg terheli magát.

Lege Artis Medicinae

2018. OKTÓBER 20.

A vénás pangás rontja a veseműködést - fikció vagy valóság?

KOPITKÓ Csaba, MEDVE László, GONDOS Tibor

A vénás pangás számos szervnél műkö­dészavart eredményez. A vesefunkció pangás okozta romlásával kapcsolatban az első állatkísérletes adatok csaknem 90 éve láttak napvilágot, de ezek a fajok közötti jelentős különbségek miatt csak korlátozott mértékben extrapolálhatók emberre. A heveny vesekárosodás praerenalis (vagy újabb terminológia szerint: volumenszen­zitív) formájában a veseműködés folyadékbevitellel javítható, túlzott folyadékbevitel és/vagy a szív pumpafunkciójának zavara azonban könnyen a vénás rendszer nyomásemelkedéséhez vezethet. Élettani tény, hogy a glomerulusban a vizeletkiválasztást vezérlő nyomásfő mindössze 10 Hgmm. Az artériás középnyomás csökkenése mel­lett a vesék működését ronthatja az intraabdominalis és/vagy a centrális vénás nyomás emelkedése is. Kardiológiai, hasi és szívsebészeti betegeknél történt vizsgálatokban mind az intraabdominalis, mind a centrális vénás nyomás kritikus értéke 8 Hgmm-nek adódott, azaz e fölött kimutathatóan romlik a vesék működése. Összefoglalónkban át­tekintjük a vese vénás keringésére vonatkozó ismeretek fejlődését egészen a legújabb évek eredményeiig és említést teszünk a további kutatás várható irányáról.

Hypertonia és Nephrologia

2018. OKTÓBER 20.

Az extracelluláris mátrix, a kollagének és biomarkereik jelentősége a hypertonia kifejlődésében és előrejelzésében, a legújabb irodalmi adatok tükrében

LELBACH Ádám, KÁNTOR Márk, DÖRNYEI Gabriella, KOLLER Ákos

Ebben a rövid irodalmi összefoglalóban az extracelluláris szövet és azon belül elsősorban a kollagének lehetséges szerepét vázoljuk fel a hypertonia kialakulásában és a hozzá kapcsolódó biomarkerek esetleges jövőbeni klinikai fontosságára hívjuk fel a figyelmet. A hypertonia kialakulásában számos hemodinamikai, genetikai, epigenetikai és molekuláris tényező játszik szerepet, amelyek egymásra térben és időben hatva alakítják ki a klinikai képet, a kórélettani és patológiai jellegzetességeket. A legújabb irodalmi adatok alapján a hypertonia kialakulásának megmagyarázására egy új elmélet alakult ki. Nagyszámú, több etnikai csoportban, középkorú, normotenzív, cardiovascularis betegségektől mentes egyénekből nyert szérumminták azt mutatták, hogy a III-as típusú prokollagén amino(N)-terminális propeptid (PIIINP) és az I-es típusú kollagén karboxi(C)-terminális telopeptid (ICTP) kollagén-biomarkerek előre jelzik a mintegy 10 éves időintervallumon belül kialakuló artériás hypertonia betegséget. Három éven keresztül rendszeresen mért vérnyomásértékek szintén korrelációt mutattak a két kollagén-biomarker szérumszintjének változásával, amely megerősíti az összefüggést a kollagén-biomarkerek és a magasvérnyomás-betegség kialakulása között. A kollagén-biomarkerek és a kialakuló magas vérnyomás közötti kapcsolat vizsgálata és összefüggéseinek feltárása segítheti a hypertonia kialakulásában szerepet játszó mechanizmusok jobb megértését, a preventív stratégiák kidolgozását és új terápiás lehetőségek kifejlesztését.

Klinikum

2018. OKTÓBER 26.

Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Klinikum

2018. JÚLIUS 27.

A nintedanib számos kórképben lehet hatékony

Nintedanib: mit tudunk, és mit kell még felfedeznünk? címmel tartott szakértői fórumot 2018. április 16-án a Boehringer Ingelheim gyógyszergyár, ahol nemzetközi szaktekintélyek ismertették a meghívott közép- és kelet-európai tüdőgyógyászokkal, onkológusokkal és reumatológusokkal a legújabb tudományos eredményeket.

Hypertonia és Nephrologia

2018. JÚNIUS 10.

A jelenlegi ajánlások szerinti antihipertenzív terápia hatása a depresszióra és egyéb pszichometriai paraméterekre: előzetes eredmények

KŐRÖSI Beáta, LÁSZLÓ Andrea, BATTA Dóra, LÉNÁRT Lilla, FEKETE Andrea, EÖRSI Dániel, CSEPREKÁL Orsolya, TISLÉR András, NEMCSIK-BENCZE Zsófia, GONDA Xénia, RIHMER Zoltán, NEMCSIK János

Célkitűzés: Az antihipertenzív gyógyszerek pszichológiai hatásával kapcsolatban rendelkezésre álló adatok ellentmondásosak. Vizsgálatunk célja a korszerű antihipertenzív kezelés pszichometriai paraméterekre és a szérum brainderived neurotrophic factor (BDNF) szintre kifejtett hatásának vizsgálata volt. Módszerek: Gyógyszeres kezelésben nem részesülő hypertoniás betegekben (HT, n = 31) a gyógyszeres kezelés előtt, majd azt követően három hónappal, valamint egészséges kontrollokban (CONT, n = 22) egyszeri alkalommal vizsgáltunk pszichometriai, hemodinamikai, artériás érfalmerevségi és vérvételi paramétereket. Az alanyok az alábbi pszichometriai teszteket töltötték ki: Beck-féle depresszió-kérdőív (BDI), Hamilton-szorongásskála (HAM-A), SCL-90-R kérdőív (SCL-90), Affektív temperamentum kérdőív (TEMPS-A), Big 5 kérdőív, Fájdalom-vigilancia és tudatosság kérdőív, Berkeley-kifejezőkészség-kérdőív. Amlodipin- és/vagy perindopril alapú volt az antihipertenzív kezelés. A szérum-BDNF-szint mérése ELISA-val történt. Eredmények: Három hónapos antihipertenzív kezelés hatására a brachialis szisztolés vérnyomás (153,3 ± 15,9 Hgmm versus 129,5 ± 10,0 Hgmm) és a pulzushullám- terjedési sebesség (8,2 ± 1,4 m/s versus 7,5 ± 1,6 m/s) is csökkent (p < 0,05). Ezzel párhuzamosan szignifikáns javulást találtunk a BDI-pontszámban (0,73 pont csökkenés) és számos SCL-90-alskálában. A szérum-BDNF-szint nem különbözött a CONT- és a HT-csoportok között, és nem változott a gyógyszeres kezelés hatására sem. Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy gyógyszeres kezelésben még nem részesülő hypertoniás betegekben a jelenleg javasolt antihipertenzív hatóanyagok bevezetése egyaránt jótékony hatással lehet a pszichés státuszra és az életminőségre.

Hypertonia és Nephrologia

2018. MÁRCIUS 20.

A nebivolol különleges molekulaszerkezete és hatása az életminőségre

KERKOVITS Gábor

A β-blokkolók a gyógyszercsoporton belül igen különböző hatásokkal rendelkeznek aszerint, hogy mennyire szelektívek, milyen erős ISAhatással rendelkeznek, és ezek alapján válogathatunk közöttük a terápiás indikáció szerint. Egyedi hatásaival és különleges molekulaszerkezetével is kiemelkedik a nebivolol. A gyógyszer két, 1:1 arányú izomerből áll, a polarizált fényt jobbra forgató d-nebivololból és a balra forgató l-nebivololból. A polarizált fényt jobbra forgató dnebivolol izomer nagyon szelektív β1-receptor-blokkoló hatással bír. Az l-nebivolol viszont stimulálja az endothel nitrogén-monoxid-szintetáz enzimét és így okoz vasodilatatiót. A két izomer kettős hatása révén a többi β-blokkolóhoz képest erőteljesebben csökkenti a vérnyomást. 5 mg nebivolol hatása az artériás középnyomásra sokkal kifejezettebb az atenolol 25 mg-os adagjánál, és egyenértékű a 100 mg atenololéval. Bisoprololnál szignifikánsan magasabb nebivolol esetében a reszponderek aránya, és szignifikánsan kevesebb mellékhatás jelentkezett. Lozartannal összevetve mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást erőteljesebben csökkentette. Kedvezőek a nebivolol hemodinamikai hatásai is. 20,6%-kal növeli a verőtérfogatot, 7,1%-kal a perctérfogatot, 7,8%-kal az ejekciós frakciót, 13,2%-kal csökkenti a perifériás érellenállást. Mind nyugalomban, mind terhelésre az atenololnál jobban csökkenti a pulmonalis éknyomást. Igen kedvező a nebivolol mellékhatásprofilja is. Fáradékonyság 1,3%-ban, hűvös végtagok 0,8%-ban, impotencia 0,08%-ban, légszomj 0,05%-ban fordul elő. A többi β-blokkolóval szemben különösen kedvező a nebivolol hatása az erectilis diszfunkcióra. Az erectilis diszfunkció pontszáma nebivololra történő váltáskor 17,22-ról szignifikánsan 22,09-ra nőtt. Ugyancsak nőtt a szexuális együttlétek száma 3,41-ról 6,38-ra. Bármely β- blokkolóval összehasonlítva az erectilis diszfunkció prevalenciája szignifikánsan alacsonyabb volt nebivololkezelés mellett. A nebivolol potencírozza a PDE-5-gátlók relaxánskapacitását, növeli a cGMP felhalmozódását az erectilis szövetekben, így fokozza a PDE-5-gátlók hatékonyságát. A β-blokkolók különböző mértékben csökkentik a fizikai teljesítményt, a nebivolol itt is kedvező hatásúnak bizonyult a többihez képest. A nem szelektív β-blokkolók a fizikai terhelés idejét 40%-kal, a carvedilol 35%-kal, a kardioszelektívek 25%-kal, a nebivolol 6%-kal csökkentette.

Ideggyógyászati Szemle

2018. MÁRCIUS 30.

Újszülöttkori stroke - a tünetek megjelenésétől az utánkövetésig

VOJCEK Eszter, CSÉCSEI Márta, FLACH Edina, RUDAS Gábor, GRÁF Rózsa, PRINCZKEL Erzsébet

Célkitűzés - Célunk a Szent János Kórház 3. progresszivi-tási szintű Koraszülött Intenzív Osztályán 2006 és 2017 között perinatalis stroke-kal diagnosztizált érett újszülöttek kórlefolyásának elemzése volt. A vizsgálati módszer - Retrospektív és prospektív vizsgálattal 18 stroke-kal diagnosztizált újszülött klinikai tüneteit, képalkotó vizsgálatait, etiológiai tényezőit és kórlefolyását elemeztük. Minden beteg esetében két- vagy többéves korban fejlődésneurológiai vizsgálatot végeztünk. A vizsgálat alanyai - Az elmúlt 10 évben osztályunkon 17 érett újszülött és egy 36. gestatiós hétre született koraszülött esetében diagnosztizáltunk stroke-ot. Újszülöttjeink jó általános állapotban, túlnyomó részben magas Apgar-értékkel (9±1) születtek. Császármetszés négy esetben történt. Eredmények - Osztályunkon az újszülöttkori stroke előfordulása megfelel az irodalomban említett 1:1600-4000 gyakoriságnak. A diagnózishoz hozzátartozik a koponya MR-vizsgálata, ultrahanggal az artériás ischaemiás stroke-ot nem tudtuk ábrázolni. A betegek neurológiai tünetei az élet első néhány napján jelentkeztek. Az etiológiai tényezők között thrombophilia (4/18), fertőzés (4/18), érfejlődési rendellenesség (2/18), mérsékelt asphyxia (2/18) és praeeclampsia (2/18) szerepel a leggyakrabban. Az arteria cerebri media területe 50%-ban, az arteria cerebri anterior 33%-ban volt érintett. A stroke 44%-ban bal oldali, 39%-ban jobb oldali és 17%-ban kétoldali volt. Két beteg esetében már in utero diagnosztizáltuk a stroke-ot. Aktív korai fejlesztést kezdtünk, így 15-ből 14 esetben átlagos vagy átlag feletti pszichomotoros teljesítményt értünk el. Következtetések - Bár az akut neurológiai tünetek néhány nap alatt megszűnnek, az újszülöttkori görcsök hátterében álló lehetséges diagnózisok között fel kell merülnie a stroke lehetőségének is. Korai aktív fejlesztéssel még kiterjedt stroke esetében is jó fejlődési eredményeket érhetünk el. Súlyos maradványtüneteket az in utero keletkezett stroke eredményezett. Öröklött prothromboticus állapot fennállása a következő terhesség lefolyását is meghatározhatja.

Hypertonia és Nephrologia

2018. FEBRUÁR 20.

A CAVI (cardio-ankle vascular index) mint vérnyomástól független vascularis paraméter

BENCZÚR Béla

Az artériák falának rugalmatlanná válása, az artériás „stiffening” a fokozott cardiovascularis kockázat előrejelzője és a későbbi vascularis események elfogadott köztes (surrogate) markere. Az életkor a stiffness egyik legfőbb meghatározója, függetlenül a vérnyomástól és egyéb kockázati tényezőktől. Több metaanalízis igazolta, hogy a pulzushullám-terjedési sebesség (PWV), mint az artériás stiffness legfőbb paramétere, erős és független prediktora a cardiovascularis eseményeknek és az összmortalitásnak.

Korszerű Kaleidoszkóp

2017. JANUÁR 10.

Az új orális antikoagulánsok pontos dozírozásának fontossága

TUSA Csaba

Az antikoaguláns terápia évtizedek óta szerves részét képezi a mindennapi terápiás gyakorlatnak. A várható élettartam emelkedése, az egyre pontosabb diagnosztika következtében folyamatosan bővül a kezelendő páciensek köre, nő az antikoaguláns terápia jelentősége az artériás és vénás thromboemboliák megelőzésében, a thrombosis kezelésében.