Keresési eredmények

Klinikai Onkológia

2019. FEBRUÁR 20.

p53 – A szuppresszor

KOPPER László

A szervezet működésének egyik feltétele, hogy annyi sejt keletkezzen, pusztuljon el, hogy a sejt a funkcióit megfelelően el tudja látni. Úgy, hogy genetikai, örökölt vagy szerzett génhiba ne kerüljön át az utódsejtekbe! Erről gondoskodik a p53 vezette DNS-hiba-javító rendszer. Ha ez nem sikerül, akkor a hibák továbbjuthatnak a következő generációba, aminek olyan következményei lehetnek, mint a génszintű szabályozás instabillá válása, a tumorkialakulás rizikójának növekedése. A p53-nak az a feladata, hogy szükség esetén aktiválja a hibajavítókat és amennyiben ez csődöt mond, akkor az apoptózis mechanizmusát. Normális körülmények esetén ezért kulcsszereplő a p53. Azonban a p53-nak is lehetnek hibái, különböző mutációk, amelyekről feltételezték, hogy terápiás célpontok lehetnek, de ezt klinikai szinten egyelőre még nem sikerült igazolni.

Agykutatás

2019. NOVEMBER 08.

Neurofiziológiai agyújraélesztés

Egy nemzetközi kutatócsapat, a Yale Egyetem idegtudósai vezetésével, négy órával a halál beállta után képes volt helyreállítani és fenntartani a teljes emlősagy (sus scrofa) keringését, valamint sejtjeinek molekuláris és celluláris funkcióit. Az eredmény szerint az emlősagy regenerációs képessége jóval nagyobb, mint eddig gondoltuk.

Klinikum

2017. FEBRUÁR 21.

Az apoptózisgátlás gátlása – fókuszban az MCL1

Az apoptózis szabályozásáért az úgynevezett Bcl-2 gén-, illetve proteincsalád tagjai a felelősek (Bcl-2: B-cell lymphoma 2), amelyek közül egyesek serkentik a sejthalált (pl. BAX, BAK), míg mások (pl. Bcl-X, Bcl-2, MCL1) gátolják.

Ideggyógyászati Szemle

2013. MÁJUS 30.

A cortex és hippocampus génterápiájának lehetőségei rekombináns adenovírussal

KOSKA Péter, VALIKOVICS Attila, KISS-TÓTH Éva, SZALAI Adrienn, NAGY Zoltán, FODOR Bertalan

Cél és tudományos háttér - Az ischaemiás stroke a kognitív és a motoros funkciók súlyos károsodását okozza, ráadásul az egyik leggyakoribb halálozási ok. Hatékony farmakoterápia hiányában a génterápia jelenthet megoldást a neuroprotekcióra stroke esetén. A génterápia során expressziós vektorokkal antiapoptotikus vagy növekedési faktor géneket juttathatunk különböző agyi régiókba a neuronalis apoptózis gátlásának céljából. Így amennyiben a terápiás ablak időtartamán belül (két óra) végezzük a beavatkozást, elvi lehetőség van az ischaemiás stroke következtében kialakuló agyi infarktus és a neuronalis sejtpusztulás csökkentésére. A hatékony génterápiának elengedhetetlen feltétele a vektorok célba juttatása. Jelen vizsgálatainkkal a corticalis és hippocampalis régiókba történő génbevitel hatékonyágát vizsgáltuk β-galaktozidáz reporter gént tartalmazó adenovírus intraciszternális beadásával, normál- és postischaemiás körülmények között. Az ischaemiás inzultusra érzékeny sejtekben a riboszóma eIF2α-alegység foszforilációja transzlációs gátlást okozhat, amely csökkentheti a bevitt gén expressziójának hatékonyságát. Módszerek - A β-galaktozidáz gént tartalmazó adenovírust a cisterna magnán keresztül injektáltuk a kontroll- és postischaemiás gerbil liquorterébe. Negyvennyolc órával az infekció után X-gal hisztokémiát végeztünk, amely a β-galaktozidázt expresszáló sejteket kék színnel jelöli. A tranziens globális ischaemát a carotis és a vertebralis artériák ötperces leszorításával idéztük elő. A phospho-eIF2α immunhisztokémiát 48 órával az ischaemia után végeztük. Eredmények - A hippocampus CA1, CA2, CA3 régiója, valamint a cortex pyramidalis sejtrétegeiben β-galaktozidázexpressziót detektáltunk. Postischaemiás körülmények között csak a hippocampalis CA1, CA2 régióban nem mutattunk ki β-galaktozidáz-aktivitást, míg a CA3 régióban és a cortexben továbbra is detektáltuk azt. Postischaemiásan a riboszomális eIF2α foszforilációját detektáltuk a hippocampalis CA1, CA2, CA3 régiókban, valamint a corticalis pyramidalis sejtrétegekben. Konklúzió - Az alkalmazott adenovírus-vektor cisterna magnán keresztüli bejuttatása a cortex hatékony génterápiáját biztosíthatja. A hippocampalis CA1 és CA2 régiók génterápiája az alkalmazott adenovírus-vektorral preventív jelleggel lehetséges. A CA1 és CA2 régiók postischaemiás transzfekciójának megvalósíthatósága további vizsgálatokat igényel.

Ideggyógyászati Szemle

2012. JÚLIUS 30.

Szelektív ultrastrukturális sérülékenység cuprizon által indulált kísérletes demyelinisatióban

ÁCS Péter, KOMOLY Sámuel

Háttér és célkitűzések - A sclerosis multiplexnek szövettanilag négy elkülöníthető alcsoportja van, s ezek közül a III. és a IV. alcsoport primer oligodendrocyta-pusztulással jellemezhető. Nem ismert az oligodendrocyta-apoptózis pontos mechanizmusa a humán demyelinisatiós folyamatokban. A rézkelátor cuprizon primer oligodendrocyta-apoptózist idéz elő egerek agyának meghatározott régióiban, azonban hatásának pontos mechanizmusa egyelőre nem ismert. Ebben a munkában azokat az ultrastrukturális elváltozásokat vizsgáltuk, melyek oligodendroglia-apoptózist indukálhatnak a cuprizonmodellben. Módszerek - A korai és késői patológiai elváltozások vizsgálatára, C57BL/6 egerek cuprizonkezelésben részesültek kettő, 21 és 35 napig. A remyelinisatio vizsgálatára további egereket áldoztunk fel kettő, illetve 14 nappal a cuprizonkezelés abbahagyása után. A cuprizonkezelés végeztével a corpus callosumot, a pedunculus cerebellaris superiort, a nervus opticust és az ülőideget vizsgáltuk elektronmikroszkóppal. Eredmények - Az ultrastrukturális vizsgálattal azt találtuk, hogy az oligodendroglia-apoptózis óriásmitochondriumok képződésével kísért az érintett sejtekben. Az oligodendrogliapusztulás a cuprizonkezelés minden fázisában jellegzetes volt, míg a kezelés harmadik hetétől találtunk a károsodott régiókban súlyos demyelinisatiót, macrophaginfiltrációt és astrocytosist. Az axonok és a neuronok megkíméltek maradtak. Következtetés - Az óriásmitochondriumok keletkezése az oligodendrocytákban a cuprizon által indukált első morfológiai elváltozás. A cuprizon indukálta mitochondriumpatológia hasznos modellként szolgálhat az oligodendroglia-pusztulás mechanizmusának vizsgálatára a III. és IV. típusú sclerosis multiplexben.

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Gyulladáscsökkentő baktériumok a bőrfelszínen

Az egészséges bőrfelszínen élő baktériumoknak fontos szerepük van a sérülés utáni gyulladás "féken tartásában".

Ideggyógyászati Szemle

2006. NOVEMBER 30.

Új módszerek az agyi hypoxia kutatásában

SZILÁGYI Géza, NAGY Zoltán

Az apoptóziskutatás és a gyógyszerfejlesztés legfontosabb követelménye a hatásmechanizmus kutatása. Mind a szabad gyökök termelésében, mind a programozott sejthalál kialakulásában központi szerepet játszik a mitokondrium. Az apoptózis vizsgálatával egyre több lehetséges sejtbiológiai útvonal válik ismertté. A mitokondriális apoptózisszignál molekuláris feltárása kijelöli a lehetséges támpontokat a neuroprotektív molekulák fejlesztésében. Ennek pontos ismerete és monitorozása lehetőséget ad új, hatékony gyógyszermolekulák vizsgálatára és szűrésére. Laboratóriumunkban olyan vizsgálati protokollt dolgoztunk ki, amely konfokális mikroszkóppal kvantitatív és kvalitatív módon jelzi a mitokondriális transzmembránpotenciált és a szabad gyökök termelését. Ezzel lehetőségünk nyílik gyógyszerjelölt neuroprotektív molekulák vizsgálatára.

Magyar Immunológia

2006. MÁRCIUS 20.

Az idegi eredetű növekedési faktor szerepe az immun- és a gyulladásos kórfolyamatokban, az autoimmun pajzsmirigybetegségekben

MOLNÁR Ildikó

Az idegi eredetű növekedési faktor (nerve growth factor, NGF) neurotrop citokin; jelentős szerepet játszik - a központi és perifériás idegrendszeri hatások mellett - a gyulladásos és az immunfolyamatokban. A két típusú, magas (TrkA) és alacsony (p75) affinitású receptorok aktivációja a szignáltranszdukciós folyamatok során az apoptózis gátlását vagy indukcióját eredményezheti. Az apoptózis szuppresszióját kiválthatják citokinek, hormonok, antioxidánsok és az intracelluláris Ca2+- szint emelkedése. Egyre több autoimmun betegség (szisztémás lupus erythematosus, 1-es típusú diabetes mellitus, multiplex sclerosis) kialakulásában vetődik fel az idegi eredetű növekedési faktor szerepe, és igazolható emelkedett szérum-NGF-szint a betegség aktivitásával összefüggésben. Vizsgálatainkban az autoimmun pajzsmirigybetegségekben (Graves-kór és Hashimoto-thyreoiditis) is kimutattuk a betegek szérumában az emelkedett NGF-szinteket, a kontrollhoz képest. Az ophthalmopathiával kísért esetekben kapott alacsony szérum-NGF-szintek felvetik az apoptózis szerepét a szemtünetek kialakulásában. Az orbita szövetének sajátossága, hogy igen gazdag TrkA-receptorokban. Az idegi eredetű növekedési faktor fontos szerepet tölt be a neuroimmun-hormonális kórfolyamatok kialakulásában, ezért ismerete közelebb vihet azok megértéséhez, és újabb terápiás lehetőségeket nyújthat.

Lege Artis Medicinae

2004. NOVEMBER 30.

A nem szteroid gyulladáscsökkentők és alkalmazásuk újabb lehetőségei

MŰZES Györgyi

Újabb kutatások szerint a ciklooxigenáz- (COX-) enzimek által mediált, a prosztaglandinok szintéziséért felelős reakcióút oki szerepet játszhat a humán daganatok kialakulásában és progressziójában. A COX-2 számos premalignus és malignus elváltozásban túlexpresszálódik. A feltételezett procarcinogen hatásért - mint például a sejtproliferáció fokozódása, az apoptózis gátlása, a tumor neoangiogenesise és megnövekedett invazív készsége, a gazdaszervezetre gyakorolt immunszuppresszív hatás és a megváltozott xenobiotikum- metabolizmus - a képződő prosztanoidok, főleg a prosztaglandin E2, tehetők felelőssé. Epidemiológiai, állatkísérletes és humán vizsgálatok egyaránt igazolták a COX-1- és COX-2- gátlók (például az acetilszalicilsav és egyéb, nem szteroid gyulladácsökkentők), valamint a szelektív COX-2-gátlók (például a coxibok) előnyös, tumorellenes hatását. A lényegesen kedvezőbb mellékhatásprofilt figyelembe véve, a szelektív COX-2-gátlók hosszú távú adása alkalmassá teheti e szereket a carcinomás elfajulás megelőzésére és kezelésére egyaránt. Más vizsgálatok szerint a COX-2 a központi idegrendszer gyulladásos folyamataiban, például az Alzheimer- kórban is túltermelődik, így az enzim gátlása az Alzheimer-kór megelőzésében és kezelésében is lehetséges terápiás módozatot jelenthet.

Ideggyógyászati Szemle

2005. JANUÁR 20.

Primer oligodendrocyta-károsítással létrehozott kísérletes demyelinisatio (angol nyelven) A demyelinisatio regionális eloszlása egéragyban

KOMOLY Sámuel

Elõzmények és célkitűzés - Neuropatológiai vizsgálatokkal a közelmúltban a sclerosis multiplex heterogenitását mutatták ki: a T-sejt mediálta, valamint a T-sejt- és antitestmediált autoimmun mechanizmus mellett (I-II. típus) még további két típust írtak le; a III-IV. típusra elsõdleges oligodendrocyta-károsodás a jellemzõ. Az utóbbi típusok jobban emlékeztetnek a vírusokkal vagy toxinokkal kiváltható demyelinisatiókra, mint az autoimmun mechanizmussal magyarázhatókra. Több mint 30 éve ismerjük, hogy egy rézkelátornak, a cuprizonnak diétában történõ alkalmazása elsõdlegesen oligodendrocyta-károsodást okozva vezet demyelinisatióhoz. A jelenlegi tanulmány célja a cuprizon okozta oligodendrocyta-károsodás és -demyelinisatio idegrendszeri eloszlásának vizsgálata volt egérben. Anyag és módszer - A demyelinisatiót tápba kevert, 0,6%-os cuprizonnal hoztuk létre választási korú, hím Swiss-Webster-egerekben. Az állatokat a kezelés 3., 7., 14., 27., 35., 56. napján áldoztuk fel. Mintákat a corpus callosumból, a commissura anteriorból, a nervus opticusokból, az agytörzsbõl a brachium conjuctivumok szintjében, valamint a nyaki gerincvelõbõl és a nervus ischiadicusokból vettünk. A mintákat a klasszikus neuropatológiai festések mellett immunohisztokémiai, in situ hibridizációs módszerekkel és elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. Eredmények - Az oligodendrocyta-károsodás és az azt követõ demyelinisatio jellegzetes sztereotip eloszlást mutatott. Jelentõs myelinveszteség alakult ki a brachium conjunctivumokban, a commissura anteriorban, a corpus callosumban, míg a nervus opticusokban és a gerincvelõben nem volt érdemi myelinkárosodás. A nervus ischiadicusokban károsodást nem találtunk. Lymphocytainfiltrációt, vér-agy gát károsodására utaló jelet nem észleltünk. Következtetések - A cuprizon okozta oligodendrocytakárosodás és az azt követõ demyelinisatio jellegzetes regionális eloszlású az egér központi idegrendszerében. A cuprizonnal kiváltott demyelinisatio a primer oligodendrocyta- károsodással magyarázható emberi demyelinisatiós megbetegedések egyik állatmodellje lehet.