Keresési eredmények

Klinikai Onkológia

2015. DECEMBER 10.

A gastrointestinalis lymphoma korszerű kezelése

PAKSI Melinda, ISTENES Ildikó, KÖRÖSMEZEY Gábor, DEMETER Judit

Az extranodalis lymphomák leggyakoribb megjelenési helye a gastrointestinalis rendszer. Az esetek döntő többségében non-Hodgkin lymphomáról van szó. A nodalis lymphomák általában másodlagosan érintik a gyomor-bél rendszert, az elsődleges gastrointestinalis lokalizáció meglehetősen ritka. A leggyakoribb szövettani megjelenési formák a diffúz nagy B-sejtes lymphoma és a MALT típusú extranodalis marginális zóna lymphoma. Bár a gastrointestinalis rendszer bármely szakaszát érinthetik, mégis a leggyakoribb a gyomor érintettsége. A kezelést és a prognózist alapvetően a lymphoma szövettani típusa, a betegség stádiuma, a beteg kora és általános állapota határozza meg. A gyomorlymphomák esetén az egyik legfontosabb kockázati tényező a Helicobacter pylori-fertőzés, melynek jelenléte vagy hiánya alapvetően befolyásolja a kezelés eredményességét, pozitivitás esetén az antibiotikus kezelés önmagában is teljes gyógyulást eredményezhet. A legtöbb esetben azonban a választandó kezelés immunterápia és/vagy kombinált kemoterápia, mely az adott lymphomatípusnak megfelelő nemzetközileg elfogadott protokollok alapján történik. Kisebb szerep jut a radioterápiának, a sebészi kezelés pedig szinte csak szövődményes esetekben, vérzés, elzáródás, perforáció kapcsán jön szóba.

Ideggyógyászati Szemle

2014. MÁRCIUS 30.

Selye János 70 évvel később: szteroidok, stresszfekély és helicobacter pylori

SZABÓ Sándor

Bár Selye János főleg a stresszelmélet felfedezéséért és fejlesztéséért ismert, ő vezette be a szteroidok első, élettanilag szilárd, struktúra-aktivitás osztályozását 1943-ban, ami a szteroidok kémiai szerkezetén is alapult. Nemcsak bevezette a glükokortikoidok és mineralokortikoidok nevét, de felfedezte anti- és proinflammatorikus hatásaikat állatmodellben. Emellett nemcsak leírta az első stressz által indukált gyomorfekélyt patkányban (1936), de először jellemezte az emberi stresszulcust is a II. világháborúban London bombázása idején (1943). Tehát Selye sokkal termékenyebb és kreatívabb tudós volt, mint általában gon - dolják.

Magyar Radiológia

2007. JÚNIUS 20.

Multiszegmentális spondylodiscitis tuberculosa Helicobacter pylorival fertőzött betegen

SZÁNTÓ Dezső, SZŰCS Gabriella, DITRÓI Edit

BEVEZETÉS - Prospektív randomizált vizsgálat bizonyította, hogy a tüneteket nem okozó, idült Helicobacter pyloriinfekció egyes esetekben általános érgyulladással és az endothelium diszfunkciójával társul. ESETISMERTETÉS - A 71 éves nőbetegnél - akinek a testmagassága a panaszok jelentkezése óta eltelt hat hónap alatt kilenc centiméterrel csökkent - a primer bronchoadenitis tuberculosa és a szekunder hematogén gümőkóros spondylodiscitis mellett a bizonytalan hasi panaszok hátterében Helicobacter pylori-fertőzést igazoltak. A diagnózisok felállításához légzésfunkciós vizsgálatokat, bronchoszkópiát, a pozitív ureáz-gyorsteszt miatt endoszkópát, s az ennek során nyert biopsziás anyag citológiai, mikrobiológiai értékelését, valamint csontszcintigramot végeztek. A háti és ágyéki gerinc síkfilmfelvételein kilenc csigolya ék-, hal- és tömbdeformitását látták. A laboratóriumi leletek közül a C-reaktív protein és a C3 komplement tartósan magas szérumszintjei akut, reaktív gyulladás gyanúját keltették. MR-vizsgálatot a tervezett gyógyszeres kezelés hatásának felmérésére terveztek, de még ezt megelőzően a beteg kórházi tartózkodásának nyolcadik napján heveny myocardialis infarctus következtében meghalt. A boncolás során igazolódott a tüdő- és csigolyatuberkulózis, továbbá az aortocoronalis és spinalis érgyulladás; az epispinalis szövetek érintetlenek voltak. KÖVETKEZTETÉS - Az irodalom, betegük kórtörténete és a sectiós lelet alapján a szerzők nem tartják kizártnak, hogy az idült Helicobacter pylori-infekció elősegítette, majd kialakulását követően súlyosbította a spondylodiscitis tuberculosa lefolyását.

Gondolat

2011. AUGUSZTUS 15.

„Ne menjen férjhez, ne vállaljon gyereket…”

Interjú Rigó Máriával, a Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezés koordinátorával.

Lege Artis Medicinae

2008. MÁRCIUS 21.

Egy baktériumról Rácz István, Timár Marietta: A fekélybetegség és a Helicobacter pylori-fertőzöttség

SIMON László

Az utóbbi évek egyik legnagyobb tudományos meglepetését az okozta, hogy 2005-ben az orvosi-élettani Nobel-díjat megosztva Barry Marshall és Robin Warren kapta, nem egy felfedezésért, hanem egy felismerésért: a Helicobacter pylori - végleges - elnevezésű baktérium felelős lehet a felső emésztőszervi traktus egyes megbetegedéseinek kiváltásáért és fenntartásáért.

2011. AUGUSZTUS 15.

Savcsökkentő gyógyszerek használata a háziorvosi gyakorlatban

HAJNAL Ferenc

Az áttekintésben három savcsökkentő gyógyszercsoport (antacidák, H2-receptor-antagonisták, protonpumpagátlók) előnyeit és hátrányait foglalom össze a terápiás döntések könnyebb meghozatala céljából gyakorló (házi)orvosok számára. Taglalom a savcsökkentés lehetőségeit és mechanizmusait a termelt sav közömbösítése útján szisztémás és nem szisztémás antacidokkal, valamint a savtermelés csökkentésével H2-receptor- antagonisták (H2RA) és protonpumpa-inhibitorok (PPI) által. Megállapítom, hogy a PPI-k a legerősebb savcsökkentő készítmények, használatuk nélkülözhetetlen gastrooesophagealis refluxbetegség, Helicobacter pylori-fekély eradikációja és Zollinger-Ellison-szindróma eseteiben, valamint elsősorban ajánlott nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) okozta gastropathia és funkcionális dyspepsia, epigastrialis fájdalom szindróma során. Az antacidák vagy a H2RA-k viszont a PPI-knél gyorsabban szüntetik meg a panaszokat az utóbbi szindrómában és heveny gyomorégés esetén. Az elemzésben részletesen ismertetem a három gyógyszercsoport alkalmazásának ellenjavallatait és mellékhatásait. Eredményeim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a savcsökkentő hatóanyagok farmakológiai tulajdonságainak ismerete segíthet a megfelelő, személyre szabott terápia kialakításában. Az ismeretek felfrissítése, illetve bővítése a betegek hasznára válhat a háziorvos mindennapi gyakorlatában.

Lege Artis Medicinae

2005. JÚNIUS 20.

FÓKUSZBAN A GASZTROENTEROLÓGIA

BANAI János

- A Helicobacter pylori-fertőzöttség a népesség nagy hányadában kimutatható, mégis csak elenyésző töredéküknél jelentkezik gastrointestinalis panasz, mint a gyomorégés vagy fekélybetegség, gastrooesophagealis reflux betegség. Mi ennek a magyarázata? Mitől lesz a tünetmentes hordozó panaszos beteg?

Lege Artis Medicinae

2010. OKTÓBER 20.

Retroperitonealis fibrosis képét utánzó pancreascarcinoma

RÉDEI Csaba, ESZES Noémi, HAJNAL Péter, MÁTÉ Miklós, SIMON Károly, TÓTH Julianna, POZSÁR József, TOPA Lajos

BEVEZETÉS - A pancreascarcinoma diagnózisa a mai korszerű vizsgálómódszerek mellett az esetek többségében biztonsággal felállítható, bár a tünetek késői megjelenése miatt a betegség gyakran csak előrehaladott stádiumban kerül felismerésre. A diagnózis felállítása időnként nehézséget okozhat; leggyakrabban a hasnyálmirigyrák és a krónikus pancreatitis elkülönítése jelent gondot. Esetismertetésünkben a pancreascarcinoma olyan ritka megjelenési formáját mutatjuk be, amikor a tumor retroperitonealis fibrosis képét utánozva nehezítette a pontos diagnózis felállítását. A képalkotó vizsgálatok nem igazoltak pancreaslaesiót. A hasnyálmirigyrák ilyen formában történő manifesztációjára a nemzetközi irodalomban nem találtunk példát. ESETISMERTETÉS - Hetvenhét éves férfi betegünk egy éve állt urológiai és nefrológiai gondozás alatt bizonytalan postrenalis eredetű hydronephrosis miatt. Az akkor (fél éve) végzett CTvizsgálattal nem tudták egyértelműen igazolni a hydronephrosis okát. A látott kép alapján ureterfibrosis lehetősége merült fel. Osztályunkra több napja tartó hányinger, hányás, hasi diszkomfort miatt vettük fel. Fizikális vizsgálattal a mellkasröntgen által is igazolt jobb oldali mellkasi folyadékgyülemen kívül egyéb kóros eltérést nem találtunk. A folyadék citológiai vizsgálata a malignitást nem tudta kizárni (C3). Gasztroszkópia során Helicobacter pylori-negatív gastritis chronica igazolódott, valamint a gyomor corpusában a hátsó fal felől kerekded benyomat volt látható. A hasi ultrahang bal oldali (korábban is fennálló) hydronephrosist és jobb oldali üregrendszeri pangást írt le. Hasi CT-vizsgálat a duodenum lumenét beszűkítő, a mesenterialis gyökre, valamint az aorta ventralis falánál a praerenalis és retroperitonealis fasciára is kiterjedő, az uretereket befogó kötőszövetes infiltrációt igazolt, pancreaslaesiót nem írt le. A látott kép alapján retroperitonealis fibrosis, Ormond-betegség lehetősége merült fel. A gyomorürülés biztosítása, valamint szövettani mintavétel céljából sebészi exploráció történt, amely során a Treitz-szalag magasságában duodenumleszorítást okozó, a májkaputól a Douglas-tasakig terjedő porckemény szövetmasszát észleltek. Tumoros szövetszaporulatot találtak a vékonybelek egész hoszszában a bélfal mentén, a mesenterium lemezei között is. Az elváltozásból vett minta szövettani vizsgálata a hisztológiai kép és az immunhisztokémiai reakciók alapján pancreascarcinomát igazolt. KÖVETKEZTETÉS - A pancreascarcinoma első jele lehet a kiterjedt retroperitonealis infiltráció, amely kezdődhet akár az ureterek érintettségével. A képalkotó vizsgálatokkal kimutatott kötőszövetes jellegű, retroperitonealis szerveket érintő infiltratív folyamatoknál a retroperitonealis fibrosison kívül a pancreascarcinoma lehetőségére is gondolni kell, akkor is, ha nem igazolható egyértelmű pancreaslaesio. A diagnosztikai algoritmus mindkét esetben hasonló, a végső diagnózist a szövettani vizsgálat eredménye adja.

Lege Artis Medicinae

2007. MÁJUS 16.

A nem szteroid gyulladáscsökkentő okozta gastropathia A megelőzés újabb szempontjai

HERSZÉNYI László

A nem szteroid gyulladáscsökkentők világszerte a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek közé tartoznak. Rendszeres szedésük mellett az endoszkópos vizsgálatok 15-30%-ban igazolnak gastroduodenalis fekélyeket. A felső gastrointestinalis súlyos szövődmények (például vérzés, perforáció) éves aránya 1-1,5%. Költség-hatékonysági szempontból a megelőzés kapcsán a gastrointestinalis kockázati tényezők mellett újabban a cardiovascularis rizikót is figyelembe kell venni. Alacsony gastrointestinalis kockázat esetén nem szükséges profilaxis. A tápcsatornai mellékhatások kivédésére jelenleg négy stratégia lehetséges: 1. szelektív ciklooxigenáz-2 enzimgátlók, illetve coxibok alkalmazása; 2. megfelelő gyomornyálkahártya-védelem biztosítása, elsősorban protonpumpagátló gyógyszerek használatával; 3. igen nagy kockázatú betegeknek (lezajlott vérzés esetén) coxib és protonpumpagátló együttes adása; 4. az anamnézisben előfordult fekély esetén a Helicobacter pylori-fertőzés eradikációja. A coxibok használata körülbelül 50%-kal csökkenti a gastrointestinalis mellékhatásokat. Fennálló gastrointestinalis kockázat esetén, vagy ha acetilszalicilsav-szedéshez nem szteroid gyulladáscsökkentő vagy coxibkezelés is társul, protonpumpagátló védelemre van szükség. A protonpumpagátló kezelés a nem szteroid gyulladáscsökkentők szedésével összefüggő dyspepsia megelőzésére és kezelésére is alkalmas. A protonpumpagátlók kedvező klinikai hatása nem magyarázható csupán a savszekréció hatékony gátlásával. Ezért számos, a gyomorsavelválasztástól független hatásmechanizmus lehetősége is felmerül.

Lege Artis Medicinae

2001. MÁJUS 20.

Helicobacter pylori-fertőzés A diagnózis és a kezelés gyakorlati kérdései

RÁCZ István

Jelen ismereteink szerint a Helicobacter pylori a fekélybetegség patogenezisének döntő faktora. A fekélybetegek mintegy 70-80%-a hordozza a baktériumot, a baktérium legtöbbször az antrumnyálkahártya felszíni nyákjában kolonizálódik. A baktérium kiirtása, eradikációja az esetek döntő többségében, 85-90%-ban a fekély végleges gyógyulását eredményezi. A kezelés indikációit és a kezelésre alkalmas gyógyszer-kombinációkat nemzetközi konszenzusértekezletek alapján készült javaslatok körvonalazzák. A különböző konszenzusjavaslatok adaptációja az egyes konkrét esetekre speciális megközelítést igényel. A közleményben két esetet ismertet a szerző. Az elsőben tipikus, többször kiújuló nyombélfekélyben szenvedő beteg kórtörténetét mutatja be, az eradikációs kezelés a fekély gyógyulását eredményezte, de a poszteradikációs dyspepsiás tünetek miatt még elhúzódó savszekréció-gátló kezelés volt indokolt. A második beteg sorsa azt példázza, hogy Helicobacter pylori-hordozás ellenére sem biztos, hogy a fekély tipikus pepticus eredetű. Részletes vizsgálatok alapján derült ki, hogy a panaszok, tünetek hátterében duodenumra lokalizálódó Crohn-betegség állt. Az elemzett esetek közös tanulsága, hogy tartózkodni kell a kezelési modellek, algoritmusok sematikus alkalmazásától.