Keresési eredmények

Ideggyógyászati Szemle

2013. MÁJUS 30.

A cortex és hippocampus génterápiájának lehetőségei rekombináns adenovírussal

KOSKA Péter, VALIKOVICS Attila, KISS-TÓTH Éva, SZALAI Adrienn, NAGY Zoltán, FODOR Bertalan

Cél és tudományos háttér - Az ischaemiás stroke a kognitív és a motoros funkciók súlyos károsodását okozza, ráadásul az egyik leggyakoribb halálozási ok. Hatékony farmakoterápia hiányában a génterápia jelenthet megoldást a neuroprotekcióra stroke esetén. A génterápia során expressziós vektorokkal antiapoptotikus vagy növekedési faktor géneket juttathatunk különböző agyi régiókba a neuronalis apoptózis gátlásának céljából. Így amennyiben a terápiás ablak időtartamán belül (két óra) végezzük a beavatkozást, elvi lehetőség van az ischaemiás stroke következtében kialakuló agyi infarktus és a neuronalis sejtpusztulás csökkentésére. A hatékony génterápiának elengedhetetlen feltétele a vektorok célba juttatása. Jelen vizsgálatainkkal a corticalis és hippocampalis régiókba történő génbevitel hatékonyágát vizsgáltuk β-galaktozidáz reporter gént tartalmazó adenovírus intraciszternális beadásával, normál- és postischaemiás körülmények között. Az ischaemiás inzultusra érzékeny sejtekben a riboszóma eIF2α-alegység foszforilációja transzlációs gátlást okozhat, amely csökkentheti a bevitt gén expressziójának hatékonyságát. Módszerek - A β-galaktozidáz gént tartalmazó adenovírust a cisterna magnán keresztül injektáltuk a kontroll- és postischaemiás gerbil liquorterébe. Negyvennyolc órával az infekció után X-gal hisztokémiát végeztünk, amely a β-galaktozidázt expresszáló sejteket kék színnel jelöli. A tranziens globális ischaemát a carotis és a vertebralis artériák ötperces leszorításával idéztük elő. A phospho-eIF2α immunhisztokémiát 48 órával az ischaemia után végeztük. Eredmények - A hippocampus CA1, CA2, CA3 régiója, valamint a cortex pyramidalis sejtrétegeiben β-galaktozidázexpressziót detektáltunk. Postischaemiás körülmények között csak a hippocampalis CA1, CA2 régióban nem mutattunk ki β-galaktozidáz-aktivitást, míg a CA3 régióban és a cortexben továbbra is detektáltuk azt. Postischaemiásan a riboszomális eIF2α foszforilációját detektáltuk a hippocampalis CA1, CA2, CA3 régiókban, valamint a corticalis pyramidalis sejtrétegekben. Konklúzió - Az alkalmazott adenovírus-vektor cisterna magnán keresztüli bejuttatása a cortex hatékony génterápiáját biztosíthatja. A hippocampalis CA1 és CA2 régiók génterápiája az alkalmazott adenovírus-vektorral preventív jelleggel lehetséges. A CA1 és CA2 régiók postischaemiás transzfekciójának megvalósíthatósága további vizsgálatokat igényel.

Klinikum

2012. NOVEMBER 28.

A carvedilol terápiás szerepe napjainkban

LIPTÁK Judit

A carvedilol előnyös lehet hypertoniában, de szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében is sikerrrel alkalmazható.

LAM KID

2011. DECEMBER 23.

A parathormon extraskeletalis hatásai

KISS Zoltán, MUCSI István, TÚRI Sándor, SZABÓ András, KISS István, SZEBENI Andrea, KECSKEMÉTI Valéria, TÓTH Miklós, LAKATOS Péter

A mellékpajzsmirigy, majd az általa termelt parathormon (PTH) hatása folyamatosan az érdeklődés tárgyát képezték az elmúlt 150 év orvostudományi kutatásai során. A tudományos figyelem először érthetően az elsődleges funkcióra, a szérum kalciumszintjének szabályozására irányult. Azonban egyre több adat bizonyította az elmúlt évtizedekben, hogy a klasszikus ismerettel szemben a PTH receptorát nemcsak a csont és a vese sejtjei expresszálják a felszínükön, hanem majdnem minden szerv. Ezért érthető, hogy a PTH hatása sem korlátozódhat csak a csont- és ásványianyagcsere szabályozására. A hyperparathyreosis szisztémás tünetei is érthetőbbé és megmagyarázhatóbbá váltak a PTH extraskeletalis hatásainak kutatási eredményei által. Az intenzív kutatómunka ellenére sok területen ma még nem ismert pontosan a PTH által mediált hatások kialakulásának mechanizmusa. Ezért is fontos ennek a témának a további kutatása, amely remélhetőleg már a közeljövőben tovább gazdagítja a tudásunkat. A mostani munkánkban a PTH nem klasszikus, azaz a csontanyagcsere és a veseműködés befolyásolásán túli, extraskeletalis hatásait és az azokra irányuló kutatási eredményeket kívánjuk összefoglalni.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A Naja naja oxiana kígyó mérgének védőhatása a gerincvelő sérülésekor

ABRAHAMYAN S. Silva, MELIKSETYAN B. Irina, CHAVUSHYAN A. Vergine, ALOYAN L. Mery, SARKISSIAN S. John

A prolingazdag fehérje-1 (PRP-1, 15 aminosavból álló fehérje, a neurofizin vazopresszinasszociált hypothalamicus glikoprotein egyik fragmentje) idegsejtek túlélését és axonregenerációt segítő hatását irodalmi adatok bizonyítják. Az LVV-hemorfin-7 (LVV-H7) opioid fehérje, intakt patkányok számos szövetének különböző sejtjeiben termelődik (például az ideg- és immunrendszer sejtjeiben is), a hemoglobin lebontásakor keletkezik káros környezeti és élettani körülmények között, antistresszor hatást fejt ki. Hisztokémiai (Ca2+-függő savasfoszfatáz-aktivitás mérése), immunhisztokémiai és elektrofiziológiai (az egyes idegsejtek elektromos aktivitásának mérése a gerincvelőben a sérülés által érintett és alatti területen) módszerek felhasználásával vizsgáltuk a közép-ázsiai kobra (Naja naja oxiana, NOX) mérgének lehetséges neuroprotektív hatását traumatikusan sérült patkányokon. A kígyóméreg-kezelés eredményeként teljesen helyreállt a hypothalamus paraventricularis (PVN) és supraopticus (SON) magjai és a gerincvelő lumbalis szakasza közti kapcsolat. A NOX meggátolta a hegszövetképződést, amely a kontrollállatokban jól észrevehető volt két hónappal a sérülés után, és serkentette a sérülés területén futó idegrostok regenerációját. A NOX elősegítette a PRP-1 és az LVV-H7 immunoreaktív (Ir) idegsejtek túlélését, sőt, a PRP-1 és az LVV-H7-Ir idegrostok és astrocyták számának növekedését okozta a sérült gerincvelői területen. Feltételezzük, hogy a NOX a PRP-1 és LVV-H7 közrejátszásával fejti ki neuroprotektív hatását.

Magyar Immunológia

2006. MÁRCIUS 20.

Az idegi eredetű növekedési faktor szerepe az immun- és a gyulladásos kórfolyamatokban, az autoimmun pajzsmirigybetegségekben

MOLNÁR Ildikó

Az idegi eredetű növekedési faktor (nerve growth factor, NGF) neurotrop citokin; jelentős szerepet játszik - a központi és perifériás idegrendszeri hatások mellett - a gyulladásos és az immunfolyamatokban. A két típusú, magas (TrkA) és alacsony (p75) affinitású receptorok aktivációja a szignáltranszdukciós folyamatok során az apoptózis gátlását vagy indukcióját eredményezheti. Az apoptózis szuppresszióját kiválthatják citokinek, hormonok, antioxidánsok és az intracelluláris Ca2+- szint emelkedése. Egyre több autoimmun betegség (szisztémás lupus erythematosus, 1-es típusú diabetes mellitus, multiplex sclerosis) kialakulásában vetődik fel az idegi eredetű növekedési faktor szerepe, és igazolható emelkedett szérum-NGF-szint a betegség aktivitásával összefüggésben. Vizsgálatainkban az autoimmun pajzsmirigybetegségekben (Graves-kór és Hashimoto-thyreoiditis) is kimutattuk a betegek szérumában az emelkedett NGF-szinteket, a kontrollhoz képest. Az ophthalmopathiával kísért esetekben kapott alacsony szérum-NGF-szintek felvetik az apoptózis szerepét a szemtünetek kialakulásában. Az orbita szövetének sajátossága, hogy igen gazdag TrkA-receptorokban. Az idegi eredetű növekedési faktor fontos szerepet tölt be a neuroimmun-hormonális kórfolyamatok kialakulásában, ezért ismerete közelebb vihet azok megértéséhez, és újabb terápiás lehetőségeket nyújthat.

Ideggyógyászati Szemle

2009. NOVEMBER 30.

A zonisamid szerepe az epilepszia, a Parkinson-kór és más neurológiai betegségek kezelésében

JANSZKY József

Tanulmányunkban a zonisamid (ZNS) szerepét próbáljuk behatárolni az epilepszia és más idegrendszeri betegségek kezelésében. Jelenleg a gyógyszer fokális felnőttkori epilepszia adjuváns kezelésére törzskönyvezett - hat nagy mintaelemszámú, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálat alapján. Japánban a ZNS első választandó szerként is adható - életkortól függetlenül. A jelenlegi indikáción túl a ZNS valószínűleg hatékony idiopathiás generalizált epilepsziában és más, gyógyszerekkel alig befolyásolható kórképekben, mint a West-, Lennox-Gastautvagy Dravet-szindrómák. Mellékhatásai közül a leggyakoribbak a központi idegrendszeri tünetek: ezek 19%-ban lépnek fel. Specifikus mellékhatása a - többnyire tünetmentes - vesekőképződés és az oligohidrosis. Az étvágycsökkenés és testtömegvesztés sokszor nem a szer mellékhatása, hanem előnye. A ZNS terhességben ellenjavallt. A gyógyszert elég egy alkalommal bevenni, amely sokszor előnyt jelent a beteg-együttműködés hiányossága esetén. Ez 25-50%-ban fordul elő epilepsziában, és függ a napi gyógyszerbevételek számától. A ZNS hatásmechanizmusa eltér a többi antiepileptikumtól, több támadásponton befolyásolja a rohamok kialakulását és terjedését. Hat a feszültségfüggő Na+- és a T-típusú Ca2+-csatornákra, a dopaminerg, glutamáterg, kolinerg és a GABAerg rendszerekre. Elképzelhető, hogy a többféle hatásmechanizmus szerepet játszhat abban, hogy a ZNS széles spektrumú antiepileptikum, és epilepszián kívül más neurológiai betegségekben is hatékonynak tűnik. A szabadgyök-képződést in vitro és in vivo is gátolja. Az állatkísérletes eredmények azt valószínűsítik, hogy a ZNS neuroprotektív hatású. Nagy mintaelemszámú, kontrollcsoportos vizsgálat alapján a ZNS hatékony Parkinson-kór adjuváns kezelésében. Különleges előnye, hogy a motoros tünetek csökkentésével párhuzamosan mérsékli a Parkinson-betegek dyskinesiáját is. Lehetséges, hogy a ZNS hatékony bipoláris betegségben, obesitasban, evészavarokban és a migrén profilaxisában, de ezekben a kórképekben - szemben az epilepsziával és a Parkinson-kórral - nem történtek megfelelő, kontrollcsoportos vizsgálatok.