Az Egyesült Királyságban végzett multicentrikus, randomizált, kontrollált vizsgálat értékelte a családorvosi praxisközösségben dolgozó gyógyszerészek által végzett gyógyszerelési optimalizáció hatását a mellékhatások és az egészségügyi kiadások csökkenésére, továbbá a betegkimenetek javulására. Az idősödő populáció miatt egyre több komplex gyógyszerelési problémát jelentő multimorbid idős beteg tartozik egy-egy körzeti orvosi praxishoz. Az alapellátás világszerte egyre inkább a különböző szakmák csoportos együttműködésén alapul, praxisközösségekben zajlik, aminek szerves része a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek munkája is. A gyógyszerészi szolgáltatás és az alapellátás integrációja szignifikánsan csökkenti a gyógyszerelési hibák számát, segít a gyógyszereléssel összefüggő problémák (medication-related problems/MRP) azonosításában és megoldásában, javítja a betegkimeneteket, továbbá csökkenti a körzeti orvosra nehezedő terhet. A vizsgálat célja nyolc angliai praxisközösség bevonásával annak megállapítása volt, hogy a körzeti orvosi praxisban dolgozó gyógyszerészek milyen mértékben csökkentik a gyógyszerelési hibák számát és az egészségügyi kiadásokat, valamint milyen mértékben javítják a betegkimeneteket (a nem tervezett kórházi felvételek, balesetek és sürgősségi hívások, orvosi konzultációk, beteglátogatások száma, betegek egészséggel összefüggő életminősége). A vizsgálatot 2016 novembere és 2017 júliusa között végezték, fél éves utánkövetéssel (kéthavonta végzett gyógyszer-optimalizációs intervenciók), nagyrészt olyan felnőtt betegek bevonásával (n = 356), akik legalább 6-féle gyógyszert szedtek rendszeresen krónikus betegségeikre, és a megelőző évben legalább egy nem tervezett kórházi felvételük volt vagy legalább két sürgősségi hívást indítottak. Az első gyógyszer-optimalizációs intervenció előtt a lehetséges gyógyszereléssel összefüggő problémák azonosítása érdekében a klinikai gyógyszerészek áttekintették a betegekkel kapcsolatos orvosi feljegyzéseket és laboratóriumi leleteket. Az első gyógyszerész-beteg találkozó alkalmával a gyógyszerész megismerte a beteg teljes gyógyszerelési történetét (beleértve a nem receptköteles szerek használatát is), értékelte az alkalmazott gyógyszerek hasznosságát, és megbeszélte a beteggel a gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdéseket. Minden beteg számára egyedi életmód- és terápiaoptimalizációs terv készült, és a betegek személyre szabott oktatás keretében gyakorolták a gyógyszeradagoló eszközök használatát. A gyógyszerész szükség esetén egyéb szakemberhez (pl. diabetesnővér) utalta a beteget, majd az intervenció után rövid jelentést írt a körzeti orvos számára a bevezetett módosításokról. Az intervenciós beszélgetést minden beteg esetében kéthavonta, összesen 3-szor ismételték. Az eredmények szerint a vizsgálat kezdetén a leggyakoribb gyógyszereléssel összefüggő probléma a nem megfelelő dozírozás, a gyógyszermellékhatás és a szükségtelen medikáció volt (összesen 360 MRP-ből n = 69; 60, illetve 53 alkalommal). Ezek száma a fél év alatt szignifikánsan csökkent (betegenként átlagosan 3-ról 0,5-re). A leggyakrabban problémát okozó gyógyszerek a sztatinok, a protonpumpagátlók és az opioid fájdalomcsillapítók voltak. Fél év elteltével (a vizsgálatot megelőző 6 hónappal összehasonlítva) az intervenciós csoportban a nem tervezett kórházi felvételek, valamint a személyes és telefonos orvosi konzultációk száma egyaránt szignifikánsan csökkent, ami az életminőség növekedését és az egészségügyi költés szignifikáns csökkenését is maga után vonta (betegenként 213£). A gyógyszerészi intervencióban nem részesült kontrollcsoporttal összehasonlítva azonban csak a telefonos orvosi konzultációk száma csökkent szignifikáns mértékben a vizsgálat fél éve alatt, aminek oka a kutatók szerint a túl alacsony esetszám lehetett (a vizsgálat végére a kiinduláskor bevont n = 800 fő 356-ra csökkent, mivel csak azoknak a betegeknek az adatait értékelték, akik mindhárom gyógyszerészi intervencióban részt vettek). Ráadásul a fél éves utánkövetés nem alkalmas a gyógyszer-optimalizáció hosszú távú előnyeinek kimutatására sem. Összefoglalóan elmondható: a praxisközösségben dolgozó gyógyszerészek által végzett gyógyszerelési optimalizáció hatására csökken a gyógyszereléssel összefüggő problémák száma, nő a betegek egészséggel összefüggő életminősége és csökkennek az egészségügyi kiadások. Szemlézte: Kazai Anita dr. Eredeti közlemény: Syafhan, Nadia Farhanah, Sayer Al Azzam, Steven D. Williams, Wendy Wilson, Jayne Brady, Peter Lawrence, Mark McCrudden et al. "General practitioner practice-based pharmacist input to medicines optimisation in the UK: pragmatic, multicenter, randomised, controlled trial." Journal of Pharmaceutical Policy and Practice 2021;14(1):1-15.