A működés feltételeinek szabályozása, és az eszközlisták meghatározása a patikusok szerint is szükséges, ám a rendeletekben olyan előírások is szerepelnek, mint például a magisztrális készítményekhez használt alapanyagok bevizsgálása, amelyet a gyártó, majd a nagykereskedő is elvégez. Mindezt műbizonylattal és minőségi bizonyítvánnyal igazolják, és így szállítják ki a gyógyszertárakba. Az utolsó vizsgálatot a patikusnak kell abszolválnia, az eljáráshoz használt reagens sorok pedig több tízezer forintba kerülnek. Mivel a magisztrális vényelőirat egyre kevesebb, a reagensek sokszor bontatlanul érik meg a szavatossági idő lejártát, de meglétüket ellenőrzi, hiányukat szankcionálja a szakhatóság. Bár ma már hitelesített, abszolút steril szemcseppes flakonok, eszközök, kesztyűk kaphatóak, ennek ellenére jogszabály írja elő a sterilező szekrény és a magisztrális készítmények előállításához – jellemzően már csak egy-két szemcsepp készül helyben – használt manipulátor tartását, amelyet félévente – tetemes összegért – csírátlanítani kell. Mindezek mellett vezetni kell a sterilezési naplót, amely bizonyos tekintetben éppen olyan fölösleges – ám számon kérhető – adminisztrációnak tűnik, mint az Országos Gyógyszerészeti Intézettől (OGYI) interneten érkező, forgalomból kivont gyógyszerek listájának kinyomtatását, elolvasását és láttamozását igazoló, kockás füzetben vezetett nyilvántartás. Ellenőrzött ellenőrzés Az indokolatlan papírmunka ezzel közel sem ért véget. Egy-egy receptet összesen ötször ellenőriznek vissza. A vények alaki megfelelőségét kétszer kell megvizsgálnia a patikusnak. Egyszer, amikor a gépben rögzíti az adatokat, a retaxáláskor pedig újra, ami nagyobb forgalom esetén rengeteg időt vesz el az érdemi munkától. Mindeközben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) folyamatosan kontrollál: a beütést követően, a heti jelentés alapján, és végül szúrópróbaszerűen. Mindezek után a receptek tárolását öt évig a gyógyszerésznek kell megoldania, csak ekkor kerülnek az OEP-hez. A pénztár az orvosokat nem, ellenben a patikusokat bünteti azért, ha helytelen BNO kód kerül a vényre, hiszen mindaddig nem fizetik ki a készítmény támogatását, amíg nem megfelelő a betegségazonosító kód. Előfordul, hogy az orvosi rendelőkben használt számítógépes program nem jelzi, hogy egy-egy gyógyszer kiemelt támogatása megszűnt. Míg a gyógyszerésznek ilyenkor egyeztetnie kell az orvossal, a hiányosság a betegnek is teher, hiszen a készítmény általános jogcímes árát kell kifizetniük, amíg nem rendeződik a félreértés. Hat éve vezették be, de a mai napig fennakadást okoz az expediálásban, hogy a betegeknek két helyen kell aláírniuk a receptet, amire sokakat még most is a patikusnak kell emlékeztetnie. Ráadásul gyakorlat, hogy a beteg távollétében a kiváltó írja alá mindkét helyen a vényt, hiszen a szignó hiányában nem adható ki a gyógyszer. Változtatni kell A termékek készletezéséhez és expediálásához, az adatok kezeléséhez kapcsolódó adminisztrációs teher is sok, ám mindezeket a gyógyszertárakban tetézi még a vállalkozáshoz köthető bürokrácia. Az informatika és a technológia fejlődése sok teher eltörlését indokolttá teszi, ám vannak olyan eljárások és felszerelések, amelyeket a gyógyszerbiztonság érdekében muszáj megtartani. Mindezek mellé érkezhetnek még újabb, kisebb-nagyobb terhet jelentő rendelkezések, mint például az uniós Közösségi Gyógyszerkódex, vagy az emelt szintű gyógyszerészi gondozás bevezetése, amelyekről korábban már beszámoltunk a PharmaPraxisban. Bár egyelőre az egészségügyért felelős államtitkárság nem nyitotta meg a 41/2007-es, a patikák működését szabályozó kormányrendeletet, de a szakma egyöntetűen támogatja ennek módosítását, ahogyan más, kapcsolódó rendelkezések korrekcióját is. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2015-01-26