Közel negyven évvel ezelőtt megjelent egy tanulmány, amelynek szerzői arra a következtetésre jutottak: az emberi egészség védelmét szolgálná, ha a paleolit étrend jelentené a mintát számunkra. Egy friss tanulmány visszatekint néhány vitás pontra.

A megközelítés az elmúlt évtizedekben nem csak sok kritikát kapott, hanem számos kutatási eredmény is összegyűlt ez idő alatt. Ezért az Evolutionary Anthropology: Issues, News, and Reviews szaklapban tavaly megjelent egy publikáció, amelyben néhány kulcskritikára reagálva foglalják össze a kutatók, hogy hogyan alakult a témával kapcsolatos tudás.

A paleolit étrend (és aktivitás) mellett állók fontos kiindulási alapja az, hogy az ember fejlődésének több százezer éves múltja máig meghatározza azt, hogy milyen étrend és fizikai aktivitás lesz kedvező az egészségünkre nézve. Eszerint az álláspont szerint a civilizációs betegségek igen nagy mértékben arra vezethetők vissza, hogy étrendünk és életmódunk nincs összhangban azzal, ahogyan szervezetünk kialakult. Az evolúciós változás sebességéhez képest rendkívül hirtelen változást jelentett különösen az elmúlt néhányszáz, de tulajdonképpen inkább az elmúlt nagyjából tízezer év is. Az egyik kritika ezzel kapcsolatban az szokott lenni, hogy igenis történtek evolúciós változások ez idő alatt is, például a laktóz-tolerancia, a nyálamiláz és az élelemből bejutó arzén tolerálása terén. Csakhogy a szerzők szerint ezek pontszerű, viszonylag egyszerű változások, és messze elégtelenek a drámaian megváltozott körülmények (élelem, mozgás stb.) ellensúlyozására.

A korábbi kritikákra reflektálva a friss tanulmány szerzői összefoglalták az újabb kutatások eredményeit. Összességében megállapították, hogy a kritikák egy része érvényes volt ugyan, de időközben számos kiegészítés történt, és újabb kutatási eredmények pontosították az ismereteket. A kezdeti állásponthoz képest kis mértékben változott az, amit a fehérjék, szénhidrátok és zsírok arányáról állítanak, és a korábbi szárazföldi fókuszú vadászó-gyűjtögető kutatások kiterjedtek tengerparti, tavi és folyómenti környezetben élő csoportokra is. Számos szakirodalommal alátámasztják, hogy a fehérjében gazdag étrend legalább annyira egészséges, mint a szénhidrátban gazdag, fehérjében szegény étrendek. Kitérnek a sóbevitel és a fizikai aktivitás jelentőségére, valamint igyekeznek választ adni a felmerült szociális és ökológiai fenntarthatósági kritikákra.

A szerzők szerint a vadászó-gyűjtögetők étrendje által inspirált modern táplálkozás alapját nem a gabonák, hanem a zöldségek és a gyümölcsök jelentenék. A piramisban ezek fölött, kisebb arányban helyezkednének el a sovány húsok, a hal és a tejtermékek (amennyiben az egyén számára ezek fogyaszthatók). Utánuk következik még kevesebb egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsav és olaj. Finomított szénhidrátoknak csak egészen kis hely jutna a piramis tetején, mintegy kiegészítőként.

Bár étrendkategóriák szintjén nem, makrotápanyagok terén a szerzők szerint ez a fajta táplálkozás közel állna a vadászó-gyűjtögetőkéhez.

A kutatók úgy értékelik, hogy a modern táplálkozási ajánlások több dologban elkezdtek hasonlítani – bár korábban nevetség tárgya volt – a paleolit étrend koncepciójára. A hozzáadott cukor és a só kerülése, valamint az ideálisnak tartott szérum koleszterinszint értékének csökkenése a közös pontok közé tartozik. A teljes kiőrlésű gabonák mai hangsúlyozása azonban szemben áll a vadászó-gyűjtögetők alapján javasolhatótól.