Az antibiotikum-rezisztencia globális egészségügyi kihívássá vált. Bár számos akadály nehezíti a baktériumok és gének áramlását, újra és újra megjelennek az adott fajokra korábban nem jellemző rezisztenciagének, ezzel megnehezítve a baktériumokkal összefüggő megbetegedések megelőzését és kezelését. Az Antibiotic resistance in the environment című, a Nature Reviews Microbiology szaklapban megjelent cikkükben a szerzők az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának hátteréről, e probléma nyomon követésének és kezelésének lehetőségeiről összegezték a rendelkezésre álló ismereteket. Antibiotikum-rezisztencia kétféle módon is megjelenhet egy adott baktériumtörzsben: előállhat mutáció eredményeként, vagy más, a rezisztenciát okozó génnel már rendelkező baktérium adott DNS-szakaszának felvételével is. A rezisztencia mutáció során történő kialakulása általánosságban jellemzőbb antibiotikummal kezelt páciensben vagy állatban, mint a külső környezetben, amely viszont rendkívül nagy baktériumdiverzitásának következtében az új rezisztenciagének felvételére (géntranszferre) igen alkalmas. Minden eddig jóváhagyott antibiotikum-csoportra, legyenek azok akár természetes, félig szintetikus vagy szintetikus eredetűek, legalább néhány általuk megcélzott patogénben felbukkant már rezisztencia. A környezeti mikroorganizmusok által termelt antibiotikumok általában mikroléptékben fejtik ki a hatásukat, mivel várhatóan a termelő élőlény környezetében gyorsan leesik a szintjük, míg az ember által létrehozottak jellemzően makroléptékben hatnak és szelekciós nyomásuk egész baktériumközösségekre kiterjed. Az antibiotikumok antropogén forrásai többek között az emberek és háziállatok vizelete és ürüléke, a fel nem használt gyógyszerek helytelen elhelyezése és kezelése, közvetlen környezeti kijuttatás (például akvakultúra vagy növénytermesztés), illetve az antibiotikum-gyártás során keletkező szennyezések. A legtöbb esetben a környezeti antibiotikum-koncentráció viszonylag alacsony, feltehetően alacsonyabb annál, ami jelentős szelekciós nyomást eredményez – e mértéket azonban például a gyártási egységek környékén sokszor meghaladja a koncentráció. Ez ugyan nem bizonyítja, de arra utal, hogy a környezeti szennyezés fontos szerepet tölthet be a rezisztencia fejlődésében. Az ezzel összefüggő bizonyítékok jóval egybehangzóbbak az alacsony koncentrációjú környezeti szennyezések szerepéről szólóknál. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a valódi környezethez képest egyszerűsített laboratóriumi kísérletek nem feltétlenül teszik lehetővé az antibiotikum-rezisztencia létrejöttének pontos követését. Különféle emberi tevékenységgel összefüggő okok, források (például szennyvízkiömlések, állati hulladék, városi területekről madarak általi baktériumszállítás) hozzájárultak ahhoz, hogy mára szinte a teljes bolygó érintett ARG-kkel, beleértve többek között az édesvizeket, folyótorkolatokat, a mezőgazdasági területek talajait, a sarkvidéki területeket és a levegőt. Mivel a környezeti baktériumok legnagyobb részénél nehézséget okoz a kultúrák létrehozása standard módszerekkel, a környezeti mikrobiológusok a klinikai mikrobiológusoknál gyakrabban az ARG-ket (antibiotikumrezisztencia-gének) vizsgálják, nem a rezisztens baktériumokat. Ugyanakkor az ARG-k összekapcsolása gazdáikkal és/vagy az őket magukba foglaló mobil genetikai egységekkel gyakran rendkívül fontos mind a rezisztenciakialakulás és -átadás kockázatának értékelése, mind a szennyvízmintákból feltáruló rezisztenciahelyzet értelmezése szempontjából. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a technológiai változások (mint például alapvető gyártási hulladékkezelési megoldások alkalmazása) mellett szükség van a gyakran nagyobb kihívást jelentő társadalmi-gazdasági és jogi hajtóerőkre is az érdemi változás eléréséhez. Megjegyzik, hogy bár vannak előremutatónak tekinthető vállalások az ipari szereplők részéről, ritka, hogy az ipari szennyezések visszaszorítására a társadalmi intézmények, közintézmények közbenjárása nélkül születne megoldás. Mindezek mellett fontos a baktériumokkal kapcsolatos tudás megfelelő alkalmazásával történő antibiotikumrezisztencia-helyzet nyomon követése is, mellyel kapcsolatban szintén egyre több ismeret érhető el. Szemlézte: Pribéli Levente Eredeti közlemény: Larsson, D. G., & Flach, C. F. (2022). Antibiotic resistance in the environment. Nature Reviews Microbiology, 20(5), 257-269.