Klinikum

Mivel érdemes kezdeni a vérnyomáscsökkentő terápiát?

2019. NOVEMBER 08.

Egy 5 millió beteg adatain alapuló – The Lancet-ben megjelent - elemzés azt mutatta ki, hogy az ACE-gátlóval indított antihipertenzív kezelés kevésbé hatékony, és több mellékhatást eredményez, mint a thiazid diuretikumokkal kezdett vérnyomáscsökkentés.

Bár az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátlása a legnépszerűbb első vonalbeli antihipertenzív kezelés (a vizsgálatban szereplő 5 millió beteg 48%-a számára írtak fel ACE-gátlót első vonalban), a The Lancet big data elemzésen alapuló tanulmánya kimutatta: a thiazid diuretikumokkal kezdett kezelés hatékonyabb és kevesebb mellékhatással jár (a betegek 17%-a számára írtak fel thiazid diuretikumot első vonalban). Mint kiderült, a vizsgált betegcsoportban 3100 major kardiovaszkuláris esemény (szívinfarktus, szívelégtelenség miatti kórházi kezelés, stroke) lett volna elkerülhető, ha ACE-gátló helyett thiazid diuretikummal kezdték volna a magas vérnyomásos betegek kezelését, a hatékonysági elemzés szerint ugyanis az ACE-gátlókkal összehasonlítva, thiazid-kezelés mellett 15%-kal kevesebb kardiovaszkuláris esemény jelentkezett (szívinfarktus HR: 0,84; szívelégtelenség miatti kórházi kezelés HR: 0,83; stroke HR: 0,83). Az ACE-gátlóval indított kezelés esetén 19 féle mellékhatás is gyakrabban fordult elő, mint thiazidterápia mellett.

A vérnyomáscsökkentő kezelés megkezdésére a jelenlegi irányelvek öt különböző gyógyszerosztályba tartozó antihipertenzív szer egyikét ajánlják (thiazid diuretikum, ACE-gátló, angiotenzin II receptorgátló, dihidropiridin kalciumcsatorna-blokkoló, nem-dihidropiridin kalciumcsatorna-blokkoló), azonban eddig kevés bizonyíték segítette a klinikusokat annak eldöntésében, az öt gyógyszerosztály közül valójában melyikkel érdemes kezdeni. A szakirodalomban ugyanis csak olyan betegek esetében érhető el randomizált, kontrollált klinikai vizsgálati eredmény, akik esetében a vizsgált szer nem az első alkalmazott terápia volt (ráadásul az így vizsgált betegek száma is csak összesen 31.000), emellett az eddigi való életbeli, megfigyeléses vizsgálatok is csak kis betegszámmal dolgoztak. Ezért, állapítják meg a The Lancet-cikk szerzői, a legtöbb irányelv nem is adatokon, hanem pusztán a szakértők véleményén alapul.

E hiányosság pótlása érdekében indult a Yale és a Columbia Egyetem kutatóinak big data alapú vizsgálata, ami négy ország kilenc intézeti adatbázisának és biztosítói adatbázisok adatainak felhasználásával összesen 4,9 millió vérnyomáscsökkentő monoterápiát kezdő beteg esetén hasonlította össze a kezelések hatékonyságát és biztonságosságát (milyen relatív hatékonysággal előzik meg a hipertónia három fő szövődményét, a szívinfarktust, a szívelégtelenséget és a stroke-ot, illetve 46 különböző mellékhatás relatív gyakorisága). A kutatók számítása szerint big data elemzésük révén olyan mintázatokat lehetett feltárni, amihez egyébként 22.000 tipikus obszervációs vizsgálatra lett volna szükség.

A vizsgálat nemcsak a részt vevő betegek nagy száma és a rengeteg változó (kb. 60.000) elemzése miatt ad jelentős eredményt, de egy újfajta módszert is bevezet, aminek segítségével az adatok standardizálhatók és a torzítások minimalizálhatók: a Large-Scale Evidence Generation and Evaluation across a Network of Databases (LEGEND) elnevezésű metodológia révén összeköthetők a különálló adatbázisok és reprodukálható módon nyerhetők a bizonyítékok.

Az elemzés további lényeges megállapítása: az első vonalban használható öt gyógyszerosztály közül a nem-dihidropiridin kalciumcsatorna-blokkolók az összes többi gyógyszerosztály tagjainál kevésbé hatékonynak bizonyultak.


Eredeti tanulmány
Suchard, Marc A., Martijn J. Schuemie, Harlan M. Krumholz, Seng Chan You, RuiJun Chen, Nicole Pratt, Christian G. Reich et al. "Comprehensive comparative effectiveness and safety of first-line antihypertensive drug classes: a systematic, multinational, large-scale analysis." The Lancet (2019).


Kovács Bence dr.
2019.november

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Klinikum

Az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése

Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma

Klinikum

A hyperuricaemia diétás vonatkozásai

MEZEI Zsuzsanna

A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.

Klinikum

Újabb ismeretek a spondylarthritisek patogeneziséről - A Figyelő 2016;1

KOVÁCS LÁSZLÓ

A spondylarthritisek (SpA-k) patogenezisének központi helyszíne a számtalan kisebb-nagyobb enthesis, ahol mechanikai stressz és szisztémás IL23-túltermelődés következtében aktiválódnak az enthesis szövetéhez kötött speciális, Th17 fenotípusú rezidens T-sejtek. A szisztémás IL23 fő forrása a vastagbél, a betegség fő genetikai kóroki tényezője, a HLA-B27 molekula pedig a szintézisének végső lépései során fellépő kóros sejtélettani reakció révén váltja ki macrophagokban az IL23 túltermelődését.

Klinikum

Reumatológiai gyulladásos megbetegedések és családtervezés – a reumatológus szemével - A Figyelő 2017;1

SEVCIC Krisztina

Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy az RA-s nőknek kevesebb gyermekük születik, illetve gyakoribb köztük a gyermektelenség, különösen, ha fiatal életkorban (30 éves kor előtt) diagnosztizálják betegségüket, illetve ha a diagnózis felállításakor még nincs gyermekük.

Klinikum

A Janus-kináz-gátlás alapjai – mi történik a sejten belül? - A Figyelő 2017;1

POLGÁR Anna

A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.

Kapcsolódó anyagok

Klinikum

A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

FARSANG Csaba

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Klinikum

Magas vérnyomás a vesebetegek körében

Ambrus Csabát Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Nephrologia-Hypertonia Profil és Aktív Geriátriai Részlegének vezetőjét a magas vérnyomás és a vesebetegség kapcsolatáról és kezeléséről kérdeztük. A táplálkozás, a sóbevitel mellett az ACE-gátlók, statinok, kalciumcsatorna-blokkolók szerepéről.

PharmaPraxis

Gyógyszerész-orvos kollaboratív modellben végzett hypertonia-menedzsment értékelése

Napjainkban a körzeti orvosi praxisok munkaerőhiánnyal küzdenek, és egyre fontosabbá válik egy új gondozási modell kialakítása: a nem-orvos szolgáltatók, többek között a gyógyszerészek bevonása és integrált betegellátó csapatok kialakítása.

Gondolat

Éljen 140/90 alatt!

Kiss István egyetemi tanár, SE ÁOK Geriátriai Tanszéki Csoport és Dél-budai Nephrologiai Központ, az MHT legnagyobb, az Éljen 140/90 alatt!, programját mutatja be. Hét éve indították útjára, mikor is a sok jól képzett orvos és vérnyomáscsökkentő fegyvertár mellett arra is hangsúlyt helyeztek, hogy megfelelő mennyiségű információ jusson a beteghez.

COVID-19

Cardiovascularis betegség, gyógyszeres kezelés és mortalitás Covid-19-ben

Az eredmények nem igazolják azt a korábbi aggodalmat, hogy az ACE-gátlók vagy az ARB-k szedése kedvezőtlenül befolyásolhatná a cardiovascularis alapbetegségben szenvedő, Covid-19 miatt kórházban kezelt páciensek mortalitását.