Kiss Emese: Klinikai és kísérletes megfigyelések szisztémás lupus erythematosusban, 2014. jún. 24. Akadémiai nagydoktori thesis, ORFI.

Dr. Kiss Emese Virág megállapította, hogy szisztémás lupus erythematosusban (SLE) gyakoriak a szív-érrendszeri betegségek. Jelenlétükkel szoros korrelációt mutat az egészséges kontrollnál alacsonyabb áramlás-mediált vazodilatáció (FMD) és paraoxonáz1 (PON1) aktivitás, melyek az érbelhártya korai működészavarát jelzik, és alkalmasak a veszélyeztetett betegek kiemelésére. Hasonló összefüggést igazolt a carotis intima-media vastagság és a vaszkuláris események között. Igazolta, hogy a csökkent FMD ellenére a nitrát-mediált vazodilatáció megtartott. Kimutatta, hogy a csökkent PON1 aktivitás hátterében nem az enzim mennyiségének csökkenése, hanem az egészségesektől eltérő fenotípusa áll, melyet nagy valószínűséggel eltérő genetikai háttér magyaráz. Igazolta, hogy SLE-s betegek 2/3-ában antifoszfolipid antitestek (aPL) mutathatók ki, és az aPL pozitív betegek felének definitív antifoszfolipid szindrómája (APS) van.

A thromboticus klinikai események esélyét növeli a lupus antikoaguláns, többszörös aPL pozitivitás és a tartósan magas aPL titer. Ilyen esetben primér profilaxist tart szükségesnek. Elsőként vetette fel, hogy az APS önálló betegségként társul az SLE-hoz. Erre utal az eltérő klinikai fenotípus (alacsonyabb gyulladásos aktivitás, gyakoribb thromboticus események, nagyobb arányú magzatvesztés) és a HLA-DRB1, -DQB1 allélek eltérő gyakorisága. A csontanyagcserét tanulmányozva megállapította, hogy SLE-s férfiakban alacsony D-vitamin és androgén szintek ellenére a BMD nem csökkent szignifikánsan a kontrollhoz képest. SLE-s nőkben magasabb életkorban és menopauza után nő az osteoporosis gyakorisága. Menopauza előtt a BMD csökkenés szignifikáns mértékben korrelál a szteroid dózisával. Randomizált, kettős vak, placebokontrollált tanulmányban igazolta a transdermalis hormonpótlás (HP) kedvező csonthatását, és hogy szelektált betegcsoportban a HP kezelés nem növelte az SLE-s fellobbanás és a thromboticus események frekvenciáját. SLE-s betegek 80%-ában igazolt D-vitamin hiányt, amely összefügg a betegség klinikai és laboratóriumi aktivitásával. Felhívja a figyelmet az adekvát D-vitaminpótlás fontosságára. Reprezentatív magyar SLE-s betegcsoportban felmérte a daganatos betegségek előfordulási gyakoriságát, összetételét. Igazolta, hogy lupusban magasabb tumorincidenciával, a SIR alapján magasabb non-Hodgkin lymphoma- és méhnyakrák-előfordulással kell számolni. Ez rendszeres szűrővizsgálatokat, esetenként terápiás mérlegelést igényel. Gyakoribbnak találta SLE-ben több tumormarker arányát. A CA125 az SLE aktivitásával (SLE-DAI), a CA72-4 központi idegrendszeri tünetek jelenlétével mutatott összefüggést.