2014. AUGUSZTUS 05.
Kiss Emese: Klinikai és kísérletes megfigyelések szisztémás lupus erythematosusban, 2014. jún. 24. Akadémiai nagydoktori thesis, ORFI.
Dr. Kiss Emese Virág megállapította, hogy szisztémás lupus erythematosusban (SLE) gyakoriak a szív-érrendszeri betegségek. Jelenlétükkel szoros korrelációt mutat az egészséges kontrollnál alacsonyabb áramlás-mediált vazodilatáció (FMD) és paraoxonáz1 (PON1) aktivitás, melyek az érbelhártya korai működészavarát jelzik, és alkalmasak a veszélyeztetett betegek kiemelésére. Hasonló összefüggést igazolt a carotis intima-media vastagság és a vaszkuláris események között. Igazolta, hogy a csökkent FMD ellenére a nitrát-mediált vazodilatáció megtartott. Kimutatta, hogy a csökkent PON1 aktivitás hátterében nem az enzim mennyiségének csökkenése, hanem az egészségesektől eltérő fenotípusa áll, melyet nagy valószínűséggel eltérő genetikai háttér magyaráz. Igazolta, hogy SLE-s betegek 2/3-ában antifoszfolipid antitestek (aPL) mutathatók ki, és az aPL pozitív betegek felének definitív antifoszfolipid szindrómája (APS) van.
A thromboticus klinikai események esélyét növeli a lupus antikoaguláns, többszörös aPL pozitivitás és a tartósan magas aPL titer. Ilyen esetben primér profilaxist tart szükségesnek. Elsőként vetette fel, hogy az APS önálló betegségként társul az SLE-hoz. Erre utal az eltérő klinikai fenotípus (alacsonyabb gyulladásos aktivitás, gyakoribb thromboticus események, nagyobb arányú magzatvesztés) és a HLA-DRB1, -DQB1 allélek eltérő gyakorisága. A csontanyagcserét tanulmányozva megállapította, hogy SLE-s férfiakban alacsony D-vitamin és androgén szintek ellenére a BMD nem csökkent szignifikánsan a kontrollhoz képest. SLE-s nőkben magasabb életkorban és menopauza után nő az osteoporosis gyakorisága. Menopauza előtt a BMD csökkenés szignifikáns mértékben korrelál a szteroid dózisával. Randomizált, kettős vak, placebokontrollált tanulmányban igazolta a transdermalis hormonpótlás (HP) kedvező csonthatását, és hogy szelektált betegcsoportban a HP kezelés nem növelte az SLE-s fellobbanás és a thromboticus események frekvenciáját. SLE-s betegek 80%-ában igazolt D-vitamin hiányt, amely összefügg a betegség klinikai és laboratóriumi aktivitásával. Felhívja a figyelmet az adekvát D-vitaminpótlás fontosságára. Reprezentatív magyar SLE-s betegcsoportban felmérte a daganatos betegségek előfordulási gyakoriságát, összetételét. Igazolta, hogy lupusban magasabb tumorincidenciával, a SIR alapján magasabb non-Hodgkin lymphoma- és méhnyakrák-előfordulással kell számolni. Ez rendszeres szűrővizsgálatokat, esetenként terápiás mérlegelést igényel. Gyakoribbnak találta SLE-ben több tumormarker arányát. A CA125 az SLE aktivitásával (SLE-DAI), a CA72-4 központi idegrendszeri tünetek jelenlétével mutatott összefüggést.
Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma
Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.
A Covid-19-betegek 10%-a tapasztal elhúzódó gyógyulást. Holisztikus támogatással, pihenéssel, tüneti kezeléssel és az aktivitás fokozatos növelésével legtöbbjük spontán, bár lassan gyógyul. Az új, perzisztens vagy progresszív respiratorikus, kardiális vagy neurológiai tünetek specialista bevonását igényelhetik.
Klinikum
A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.
A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.
A gyulladásos reumatológiai kórképek (arthritisek és autoimmun betegségek) nagy részében akcelerált atherosclerosis és következményesen megnövekedett cardiovascularis (CV) morbiditás és mortalitás észlelhető. Ennek háttere leginkább rheumatoid arthritisben (RA) ismert (ezért a továbbiakban döntően erre fókuszálunk), de jellemző a spondylarthritisekre, köszvényre, juvenilis arthritisre, SLE-re, sclerodermára, myositisre is.
A szisztémás lupus erythematosus (SLE) kezelése a mai napig kihívást jelenthet mind a kezelőorvos, mind a beteg számára, a „treat-to-target”, azaz a célterápia, természetesen a remisszió elérése mellékhatások nélkül. A komplett remisszió klinikai és szerológiai tünetmentes állapotot, stabilitást jelent, amely során a beteg terápiamentes állapotban van.
A biológiai terápiák mellett a célzott szintetikus DMARD-ok (tsDMARD) új terápiás lehetőséget jelentenek RA-ban. Polgár Anna osztályvezető főorvos asszony közleményében a tsDMARD-csoportba tartozó JAK-gátlók hatásmechanizmusát ismerteti.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás