2014. AUGUSZTUS 05.
Kiss Emese: Klinikai és kísérletes megfigyelések szisztémás lupus erythematosusban, 2014. jún. 24. Akadémiai nagydoktori thesis, ORFI.
Dr. Kiss Emese Virág megállapította, hogy szisztémás lupus erythematosusban (SLE) gyakoriak a szív-érrendszeri betegségek. Jelenlétükkel szoros korrelációt mutat az egészséges kontrollnál alacsonyabb áramlás-mediált vazodilatáció (FMD) és paraoxonáz1 (PON1) aktivitás, melyek az érbelhártya korai működészavarát jelzik, és alkalmasak a veszélyeztetett betegek kiemelésére. Hasonló összefüggést igazolt a carotis intima-media vastagság és a vaszkuláris események között. Igazolta, hogy a csökkent FMD ellenére a nitrát-mediált vazodilatáció megtartott. Kimutatta, hogy a csökkent PON1 aktivitás hátterében nem az enzim mennyiségének csökkenése, hanem az egészségesektől eltérő fenotípusa áll, melyet nagy valószínűséggel eltérő genetikai háttér magyaráz. Igazolta, hogy SLE-s betegek 2/3-ában antifoszfolipid antitestek (aPL) mutathatók ki, és az aPL pozitív betegek felének definitív antifoszfolipid szindrómája (APS) van.
A thromboticus klinikai események esélyét növeli a lupus antikoaguláns, többszörös aPL pozitivitás és a tartósan magas aPL titer. Ilyen esetben primér profilaxist tart szükségesnek. Elsőként vetette fel, hogy az APS önálló betegségként társul az SLE-hoz. Erre utal az eltérő klinikai fenotípus (alacsonyabb gyulladásos aktivitás, gyakoribb thromboticus események, nagyobb arányú magzatvesztés) és a HLA-DRB1, -DQB1 allélek eltérő gyakorisága. A csontanyagcserét tanulmányozva megállapította, hogy SLE-s férfiakban alacsony D-vitamin és androgén szintek ellenére a BMD nem csökkent szignifikánsan a kontrollhoz képest. SLE-s nőkben magasabb életkorban és menopauza után nő az osteoporosis gyakorisága. Menopauza előtt a BMD csökkenés szignifikáns mértékben korrelál a szteroid dózisával. Randomizált, kettős vak, placebokontrollált tanulmányban igazolta a transdermalis hormonpótlás (HP) kedvező csonthatását, és hogy szelektált betegcsoportban a HP kezelés nem növelte az SLE-s fellobbanás és a thromboticus események frekvenciáját. SLE-s betegek 80%-ában igazolt D-vitamin hiányt, amely összefügg a betegség klinikai és laboratóriumi aktivitásával. Felhívja a figyelmet az adekvát D-vitaminpótlás fontosságára. Reprezentatív magyar SLE-s betegcsoportban felmérte a daganatos betegségek előfordulási gyakoriságát, összetételét. Igazolta, hogy lupusban magasabb tumorincidenciával, a SIR alapján magasabb non-Hodgkin lymphoma- és méhnyakrák-előfordulással kell számolni. Ez rendszeres szűrővizsgálatokat, esetenként terápiás mérlegelést igényel. Gyakoribbnak találta SLE-ben több tumormarker arányát. A CA125 az SLE aktivitásával (SLE-DAI), a CA72-4 központi idegrendszeri tünetek jelenlétével mutatott összefüggést.
Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma
Klinikum
A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.
Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy az RA-s nőknek kevesebb gyermekük születik, illetve gyakoribb köztük a gyermektelenség, különösen, ha fiatal életkorban (30 éves kor előtt) diagnosztizálják betegségüket, illetve ha a diagnózis felállításakor még nincs gyermekük.
A spondylarthritisek (SpA-k) patogenezisének központi helyszíne a számtalan kisebb-nagyobb enthesis, ahol mechanikai stressz és szisztémás IL23-túltermelődés következtében aktiválódnak az enthesis szövetéhez kötött speciális, Th17 fenotípusú rezidens T-sejtek. A szisztémás IL23 fő forrása a vastagbél, a betegség fő genetikai kóroki tényezője, a HLA-B27 molekula pedig a szintézisének végső lépései során fellépő kóros sejtélettani reakció révén váltja ki macrophagokban az IL23 túltermelődését.
A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.
A gyulladásos reumatológiai kórképek (arthritisek és autoimmun betegségek) nagy részében akcelerált atherosclerosis és következményesen megnövekedett cardiovascularis (CV) morbiditás és mortalitás észlelhető. Ennek háttere leginkább rheumatoid arthritisben (RA) ismert (ezért a továbbiakban döntően erre fókuszálunk), de jellemző a spondylarthritisekre, köszvényre, juvenilis arthritisre, SLE-re, sclerodermára, myositisre is.
A szisztémás lupus erythematosus (SLE) kezelése a mai napig kihívást jelenthet mind a kezelőorvos, mind a beteg számára, a „treat-to-target”, azaz a célterápia, természetesen a remisszió elérése mellékhatások nélkül. A komplett remisszió klinikai és szerológiai tünetmentes állapotot, stabilitást jelent, amely során a beteg terápiamentes állapotban van.
A biológiai terápiák mellett a célzott szintetikus DMARD-ok (tsDMARD) új terápiás lehetőséget jelentenek RA-ban. Polgár Anna osztályvezető főorvos asszony közleményében a tsDMARD-csoportba tartozó JAK-gátlók hatásmechanizmusát ismerteti.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás