Klinikum

Az egészség és boldogság nem magánügy

2011. AUGUSZTUS 15.

A közlemény legfontosabb részleteit itt tömören összefoglalva, de az eredeti mondanivalóhoz ragaszkodva közöljük - magyarul elsőként.


BEVEZETÉS

A boldogság az emberi létezés egyik alapvető meghatározó tényezője, olyannyira, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyre inkább hangsúlyozza, hogy a boldogság nem egyszerűen az egészséget befolyásoló tényező, hanem az egészség nélkülözhetetlen része. Az egyének boldogsága számtalan tényezőtől függ, és ezek nagy részéről rendelkezésünkre állnak kutatások eredményei. Eddig azonban nem tanulmányozták a boldogságot meghatározó tényezők közül a talán egyik legfontosabbat: más emberek boldogságát.

Ismert, hogy az érzelmi állapotok közvetlenül terjedhetnek egyik emberről a másikra, ennek egyik mechanizmusa az érzelmeket kifejező testi tevékenységek – leginkább a nevetés - utánzása, majd az utánzott érzelem valódi átélése. Az érzelmek ilyen jellegű átadódását tudományos kutatásokban is dokumentálták, ám csak rövid, néhány másodperctől néhány hétig terjedő időkeretek között.

Hasonlóképp nem tanulmányozták eddig a szociális hálózatok szerepét a boldogság átadódásában, pedig számos jelenségről kimutatták, hogy e társas hálózatok útján (is) terjed. E vizsgálat szerzői kifejezetten arra voltak kíváncsiak, hogy a boldogság átadódása megfigyelhető-e nem csak közvetlen társas kapcsolatok (például a baráti viszony) útján, hanem közvetett kapcsolatok (a barátok barátai, szomszédok, stb.) útján is, és milyen térbeli és időbeli tényezők befolyásolják a boldogság átadódását.


MÓDSZEREK

A szerzők elemzésükhöz a Framingham Heart Study adatait használták, amelyek – bár a gyűjtésük más céllal történt - több okból is ideálisnak mondhatók a társas hálózatok tanulmányozására. Egy kisváros lakosságának jelentős részéről állnak rendelkezésre évtizedekre visszamenőleg, rendszeresen gyűjtött adatok a társas kapcsolataikról és a boldogságukról.

A vizsgálat bonyolult és kifinomult módszertana - a definíciók, kiértékelési módszerek, mérési módszerek, statisztikai módszerek - ismertetése helyett itt csak utalunk az eredeti közleményre és a hozzá tartozó, ugyancsak a BMJ honlapján a lenti link alatt szabadon hozzáférhető mellékletekre.


EREDMÉNYEK

A vizsgálat alapvető eredménye, hogy a boldog emberek egymással társas kapcsolatban állnak. Szignifikáns összefüggés mutatkozik az éppen vizsgált személy - az „én” (angolul: ego) - és a vele kapcsolatban álló személyek – a „társak” (alters) - boldogsága között. Ez érvényes, kisebb mértékben, nem csak a közvetlen „társak”, hanem az azokkal kapcsolatban álló személyek, sőt az utóbbiakkal kapcsolatban álló személyek, tehát három kapcsolatnyi távolságban álló személyek boldogsága között is. Az „én” boldogságát 15%-ban határozza meg egy közvetlen „társ”, 10%-kal egy két kapcsolatnyi távolságban álló és 6%-ban egy három kapcsolatnyi távolságú „társ” boldogsága.

Mi a boldogság, és hogyan mérhető?
A kutatók a boldogságot kategorikus jellemzőként elemezték: csak azokat minősítették boldognak, akik az egyik hitelesített depresszióskálából négy előre kiválasztott, jellemző kérdés mindegyikére a lehető legpozitívabb választ adták. Még ilyen szigorúnak tűnő feltételek mellett is az alanyok 60%-a minősült boldognak. Az eredmények megbízhatóságát ellenőrzendő, az egész elemzést megismételték a boldogságot folyamatos változónak tekintve, és gyakorlatilag ugyanezeket az eredményeket kapták.

A központi személyek jelentősége
Az „én” boldogságára nem első sorban az összes „társ” átlagos boldogsága, hanem a boldog társak száma volt jelentős hatással, tehát a szociális hálózatban központi szerepet betöltő, sok más személlyel kapcsolatban álló egyének boldogabbak. Sőt, ez a hatás még erősebb, ha a „társak” maguk is központi szerepet töltenek be a saját hálózatukban, szóval a több kapcsolattal rendelkező személyek hatékonyabban adják át boldogságukat.

A boldog „társak” száma erősebben befolyásolja az „én” boldogságát, mint a boldogtalan társaké (az összes statisztikai korrekció után csak az előbbi hatás maradt szignifikáns), tehát a boldogság ragályosabb, mint annak a hiánya.

Oksági viszonyok
Az „én” boldogságát nem a társak aktuális boldogsága határozza meg, hanem az, hogy a társ korábban (az elmúlt körülbelül 2 évben) boldog volt-e. Ez alátámasztja a feltételezést, hogy valóban oksági viszony áll fenn, és nem pedig valamely, egyidejűleg mindkét felet érintő körülmény okozza a boldogsági állapotuk közötti hasonlóságot.

A boldogság dinamikája
A megfelelő statisztikai korrekció után kiderült, hogy az „én” boldogságát nem annyira a „társak” közelmúltbeli boldogsága, hanem sokkal inkább a boldogsági állapotuk javulása, „boldoggá válása” befolyásolta.
Talán felesleges is említeni, hogy az egyén aktuális boldogságát meghatározó legerősebb tényezők az egyén állandó tulajdonságai és életkörülményei. Vagyis a boldogságát összességében legnagyobb mértékben a legutóbbi mérés alkalmával tapasztalt saját boldogsága befolyásolta.

A társas kapcsolat jellege: barátok, családtagok, munkatársak
Talán a legérdekesebb eredmények azok, amelyekben az „én” és a társ közötti kapcsolat jellegére koncentráltak. A következő típusú kapcsolatokat elemezték: barátok, szomszédok, házastársak, közeli családtagok, illetve munkatársak.
A barátokon belül három kategóriát képeztek: az egymást kölcsönösen barátként megjelölő barátokat, ők igen erős hatással voltak egymásra, az „én” által barátnak tartott, de nem viszonzott „társakat”, ők gyengébb hatással voltak az „énre”, valamint a csak a „társ” által barátként megjelölt „éneket”, akikre egyáltalán nem gyakorolt hatást a „társ”.

A házastársak, illetve a közeli családtagok nem túl erős, de szignifikáns hatást gyakoroltak egymás boldogságára, de csak akkor, ha együtt éltek.

A fizikai távolság jelentősége
A közvetlen szomszédok boldogsága erősen befolyásolta az „én” boldogságát, akkor is, ha más kötelék nem is állt fenn közöttük, míg a nem a tőszomszédságban, de 50 méteres körzeten belül lakó szomszédok egyáltalán nem.
A lakóhely távolsága döntő jelentőségű volt a barátok közötti boldogság-terjedésben is: a 2-3 kilométernél messzebb lakó, tehát személyesen ritkábban találkozó barátok nem befolyásolták egymás boldogságát. Tehát a személyek közötti fizikai távolság döntő jelentőségű volt a boldogság átadódásában: csak az igen közel lakó, és ezért minden bizonnyal rendszeresen találkozó személyek között valósult meg az átadódás. Már más kutatások is megerősítették, hogy az érzelmek átadódásában jóval fontosabb szerepet játszik a gyakori fizikai találkozás, mint a kapcsolat megélt intenzitása.


MEGBESZÉLÉS

Számos tényező befolyásolja az egyének boldogságát, de ezek között nem kis szerepet játszik a társas hálózatához tartozó többi ember boldogsága. Az eredmények szerint a boldog emberek leggyakrabban a szociális hálózatuk középpontjában állnak, és számos boldog ember veszi körül őket. Az egyén boldogsága összefüggésben áll a tőle akár három kapcsolatnyi távolságban álló személyek boldogságával. Más szóval, a boldogság nem egyszerűen az egyén tapasztalatainak és döntéseinek az eredménye, hanem több emberből álló csoportok közös tulajdonsága.

Tehát ez egyes személyek boldogsági állapotának a változása tovaterjed a társas hálózatukon keresztül, nagyszabású változásokat idézhet elő, és így nagyobb, boldog emberekből vagy éppen boldogtalan emberekből álló csoportok jönnek létre. Ez annál inkább figyelemre méltó, hogy a boldogság terjedéséhez elengedhetetlen a fizikai közelség.

Az eredmények összhangban állnak az emberi érzelmek evolúciós alapjairól szerzett eddigi ismereteinkkel. Azon túl, hogy a boldogság érzete alapvetően meghatározza az egyén állapotát és viselkedését, a boldogságnak speciális szociális szerepe is van: amikor az emberek érzelmeket élnek át, azokat ki is mutatják. A nevetéshez és a mosolygáshoz hasonlóan, a boldogság érzésének is valószínűleg adaptív evolúciós szerepe van: a társas kapcsolatok erősítése. Az emberek nevetése valószínűleg a többi emlős „játszó arckifejezéséből” fejlődött ki, amelyet pozitív, agressziómentes szociális helyzetekben mutatnak. Az ilyen arckifejezések és pozitív érzelmek azzal erősítik a társas kapcsolatokat, hogy más egyedekben is hasonló, jó érzéseket váltanak ki, ezzel jutalmazva egymás igyekezetét és fenntartva a folyamatos társas érintkezést. Mivel az emberek (és korábbi őseik is) nagyobb csoportokba szerveződtek, az érzelmek ilyen terjedésének adaptív evolúciós szerepe lehet. Jó okunk van tehát feltételezni, hogy a társas hálózatoknak szerepe van az emberek boldogságának befolyásolásában.

Az eddigi adatok alapján egyelőre nem határozható meg pontosan a boldogság átadódásának mechanizmusa, de több mechanizmus is kézenfekvő. Ésszerűnek tűnik, hogy a boldog emberek a társaikkal is megosztják boldogságuk okát, például segítőkészebbek és nagyvonalúbbak lesznek velük szemben, vagy pedig barátságosabban (kevésbé ellenségesen) viselkednek.

A boldogság terjedése, úgy tűnik, három kapcsolatnyi távolságig érvényesül, épp úgy, mint az elhízás vagy a dohányzási szokások terjedése, amiről a közelmúltban számoltak be. Vagyis egy egyén boldogsága sok személyt befolyásol, de korántsem az egész társas hálózatot. A szerzők azt feltételezik, hogy ez „hatósugár” általános érvényű, és valószínűleg más érzelmek és magatartásformák terjedésére is vonatkozik.

Az eredmények közegészségügyi jelentősége óriási, ugyanis ha helyesek a szerzők következtetései, az egyes egyének boldogságát befolyásoló egészségügyi intézkedések vagy beavatkozások az egyénen kívül sok más emberre is hatnak, vagyis megsokszorozódik a hatásuk. Tehát ha egy személy boldogtalan a betegsége miatt, annak gyógyításával nem csak az ő, hanem a környezete boldogsága is javítható, ami megsokszorozza az illető beavatkozás hatását és költséghatékonyságát.

A szerzők záró gondolatait szó szerinti fordításban idézzük:

„A mi szempontunkból a legfontosabb az a felismerés, hogy az emberek társas hálózatokba ágyazva léteznek, és egy személy egészsége és jó közérzete befolyásolja a társai egészséget és jó közérzetét. Ez az alapvető tény igazolja a közegészségügy fogalmának a tényleges létezését. Az ember boldogsága nem különálló egyének jellemzője.”


Forrás:

Dynamic spread of happiness in a large social network: longitudinal analysis over 20 years in the Framingham Heart Study. BMJ 2008; 337:a2338.


Kapcsolódó anyagok:

A NEW KIND OF SOCIAL SCIENCE FOR THE 21st CENTURY

The Spread of Obesity in a Large Social Network over 32 Years, NEJM

The Collective Dynamics of Smoking in a Large Social Network, NEJM

Nicholas A. Christakis weboldala a Harvard egyetemen

Interjú Nicholas A. Christakissal az Edge-n.

James Fowler weboldala

Barabási Albert-László előadása a Mindentudás Egyetemén

Human Disease Network

Szerzők:
James H Fowler, docens, Department of Political Science, University of California, San Diego, USA
Nicholas A Christakis, professzor, Department of Health Care Policy, Harvard Medical School; Department of Sociology, Harvard University, Cambridge, USA


Az összefoglalást készítette: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Klinikum

Az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése

Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma

Klinikum

A bél-agy-tengely újabb összefüggései

Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.

Klinikum

A hyperuricaemia diétás vonatkozásai

MEZEI Zsuzsanna

A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.

Klinikum

A Janus-kináz-gátlás alapjai – mi történik a sejten belül? - A Figyelő 2017;1

POLGÁR Anna

A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.

Klinikum

Pszichózis mint az antibiotikumok mellékhatása

Direkt kapcsolat van az antibiotikum-expozíció és az akut pszichózis között, állapította meg a Brain, Behavior, & Immunity – Health című szaklap tanulmánya. Az egyesült államokbeli kutatók cikke az első olyan tanulmány, ami az egyes antibiotikumok pszichiátriai mellékhatásainak (insomnia, hallucináció, delúzió, delírium, katatónia, paranoia, érzelmi elszíntelenedés, pszichózis) gyakoriságát értékeli.

Kapcsolódó anyagok

Egészségpolitika

Simon Gergely kilépett a Növényvédelmi Bizottságból

A Greenpeace Magyarország képviselője nyolc éve tagja a Növényvédelmi Bizottságnak. Szerinte ez idő alatt hazánk szinte minden fajsúlyos, növényvédő szerekkel kapcsolatos vitában (glüfozát, neonikotinoidok, légi permetezés) a nagyipari mezőgazdasági és vegyszergyártó lobbicsoportok álláspontját támogatta.

Klinikum

A jövő kiszámítható?

A LAM szerkesztőinek felkérésére Barabási Albert-László új kötetét Sulyok Miklós matematikus-gasztrofilosz, Buda Béla pszichiáter-társadalomtudós és Gáspár Csaba adatbányász értékelte.

Gondolat

A kint és bent folyamatossá válik…

GYIMESI Ágnes Andrea

Csermely Péter biokémikus, hálózatkutatóval Gyimesi Ágnes Andrea beszélget

Klinikum

Boldogság, egészség és a szociális hálózatok

Az egészséget meghatározó pszichoszociális tényezők a társas kapcsolatok, hálózatok útján terjednek.

Hírvilág

Intelligens sejthálózatok és az emberi betegségek

Az „egy gén/egy enzim/egy funkció”-elmélethez képest, mely egyenes összefüggést feltételez a geno- és fenotípus között, ma már tudjuk, hogy ennél sokkal összetettebb folyamatok vannak a háttérben. Sokkal többször fordulnak elő hiányos beékelődések, változó génexpressziók, betegség fellépésének különbségei és módosító mutációk, mint azt eddig gondolták.