Idegtudományok

Intracranialis dolichoectasia ischaemiás strokeban

2022. SZEPTEMBER 02.

Az intracranialis dolichoectasia (IDE) egy jól ismert arteriopathia, melyet az intracranialis erek tágulata (ectasia) és megnövekedett hossza vagy kanyargóssága (dolichosis) jellemez. Az IDE klinikailag mind infarktus, mind intracerebralis vérzés, mind pedig a környezetében található struktúrák kompressziójának képében jelentkezhet. Az IDE főleg a hátsó keringés zavarainak kapcsán ismert, itt ugyanis a vertebrobasilaris dolichoectasia prevalenciája 7,6% és 18,8% között mozog a stroke-os betegek, míg 1,3% és 4,4% között az átlagpopuláció körében. Az egyik elmélet szerint az IDE a tunica media sérülésének következménye, mely a lamina elastica interna károsodásához és következményes érszerkezeti elváltozásokhoz vezet. Számos öröklött, gyulladásos és fertőző kórkép és az IDE kapcsolatáról vannak adatok, ugyanakkor az IDE gyakran nyilvánvaló etiológia nélkül is megtalálható. A validált kritériumok hiánya, mely az IDE azonosítását lehetővé tenni, egy fő gátját képzi az IDE további vizsgálatának. Az IDE és az agyi ischaemia kapcsolatára két modell is létezik, az egyik szerint az IDE következtében abnormális, nonlamináris anterográd véráramlás alakul ki, mely elősegíti a thrombusok kialakulását és az embolizációt, a másik szerint pedig a fal nyúlása és feszülése elzárhatja a belőle eredő kis, penetráló artériákat.

Del Brutto és munkatársai a Stroke című folyóiratban közölt cikkükben az IDE prevalenciáját és klinikai korrelációit kívánták meghatározni akut ischaemiás stroke-on átesett betegek körében objektív, mind az elülső, mind a hátulsó keringés proximális intracranialis ereinek jellemzésére alkalmas diagnosztikai paraméterek használatával. A vizsgálatban egy stroke centrum akut ischaemiás stroke-os betegeit elemezték, akik 2017 októbere és 2018 januárja között kerültek felvételre. A standard ellátás részeképp ezeknél a betegeknél intra- és extracraniális erek képalkotására, transzthoracalis echokardiográfiás vizsgálatra, valamint folyamatos monitorizálására került sor. A vizsgálatból kizárták azokat a betegeket, akiknél az intracranialis erekről nem készült vagy CTA- vagy MRA-felvétel.

Az IDE meglétét az intracranialis erek megfelelő projekciójából állapították meg szoftveres segítséggel. Az érhossz és az ér által megtett távolság arányát definiálták kanyargóssági indexként. Amennyiben a vizsgált ér átlagos átmérője, a kanyargóssági index vagy az érhossz a vizsgált betegek átlagos értékénél legalább 2 SD-vel nagyobb volt, ezen az eren IDE-t definiáltak. A vizsgált erek az intracranialis a. carotisok, az a. cerebri media M1 szakasza, az a. vertebralis intracranialis szakasza és az a. basilaris voltak. Az IDE-t a stroke etiológiai tényezőjének tekintették, amennyiben az infarktus az IDE által érintett érnek megfelelő vascularis ellátási területen történt és nem volt egyéb kórjelző eltérés, beleértve a cardioemboliás forrást, az extra- vagy intracranialis atherosclerosist, mely legalább 50%-os szűkületet okozott az érintett területet tápláló artérián vagy egyéb ismert, specifikus eltérést.

A vizsgálatban összesen 200 beteg szerepelt, közülük 24%-ban volt megtalálható IDE (ezek közül 5% izolált ectasia, 9,5% izolált dolichosis és 9,5% ectasia és dolichosis), az IDE egy eret érintett az esetek 7, kettőt 7,5,legalább hármat a 9,5%-ában. Az elülső keringés az esetek 18, a hátulsó keringés 16%-ban volt érintett és az a. basilaris volt a leggyakrabban érintett artéria (11%). A vascularis rizikófaktorok prevalenciája az IDE-s és az IDE nélküli betegekben megegyezett. Az IDE gyakoribb volt férfiakban, az ectasia férfiakban és idősebbekben, a dolichosis pedig férfiakban. A stroke okát az esetek 74,5%-ában sikerült meghatározni, mint kardioembóliás mechanizmus, nagy artéria atherosclerosisa, kisérelzáródás vagy egyéb meghatározott etiológia. A maradék 25,5%-ban a stroke-ot meghatározatlan etiológiájúnak minősítették. Később ezek közül 12 esetben (az összes eset 6%-a) az IDE-t direkt patogenetikus mechanizmusnak minősítették, ugyanis vagy okklúzív thrombus volt az érlumenben, vagy telődési deficit volt az érben (mely szubokklúzív intraluminalis thrombus jelenlétére utal). Ezeken túl a kisérelzáródásos stroke-ok 21%-ában az infarktus egy dolichoectasias artéria által táplált területen jött létre, továbbá az atheroscleroticus nagy artéria és IDE együttes jelenléte esetén 12-ből 5 esetben intracranialis stenosis volt megtalálható az IDE által érintett ér folytatásában.

A vizsgálatban szereplő meghatározatlan etiológiájú stroke-ok jelentős részében jelen volt IDE, mely azt sejteti, hogy az IDE egy olyan, relatíve gyakori oka a stroke-nak, melyet a stroke etiológiájának kivizsgálása során sokszor figyelmen kívül hagynak. A jelen vizsgálat esetében az infarktusok karakterisztizálása az IDE-s betegek esetében helyben kialakuló thrombust vagy artériából artériába történő embolizációt valószínűsített a károsodás fő mechanizmusaként. A szerzők a tanulmány limitációjaként a vizsgálat retrospektív voltát és a relatíve kicsi mintát említik. Ezen túl arra is felhívják a figyelmet, hogy a vizsgálatban nem szerepelt az átlagpopulációt reprezentáló kontrollcsoport, így az IDE-asszociált rizikótényezők azonosítása nem lehetett teljes értékű. Összességében az IDE gyakori az ischaemiás stroke-on átesett betegek körében és valószínűleg az esetek egy jelentős részében etiológiai szereppel is bír. További vizsgálatok szükségesek az IDE-asszociált stroke-ok kialakulási mechanizmusának tisztázására, valamint azoknak a befolyásolható tényezőknek a meghatározására, melyek az IDE-s betegek stroke-prevencióját elősegíthetik.

Szemlézte:
Cséke Balázs dr.

Eredeti közlemény:
Del Brutto VJ, Gutierrez J, Goryawala MZ, Sacco RL, Rundek T, Romano JG. Prevalence and Clinical Correlates of Intracranial Dolichoectasia in Individuals With Ischemic Stroke. Stroke. 2021;52(7):2311-2318.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

A krónikus neurológiai Covid-tünetek hátterében álló mechanizmus

Bár a hosszú Covidnak nevezett krónikus tünetegyüttes diszexekutív szindrómával vagy ködös agyműködéssel járhat, az eddigi vizsgálatok nem találtak a tünetek hátterében encephalitist. Amerikai patológusok most megfejtették a mechanizmust, ami legalábbis részben magyarázhatja a neurológiai tüneteket.

Idegtudományok

Az agyi plaszticitás kulcsa

A felnőtt korban született neuronok jóval a neurogenezis hanyatlása után is hozzájárulnak az agy flexibilitásához, állapította meg a Journal of Neuroscience tanulmánya.

Kapcsolódó anyagok

Idegtudományok

Ki kapjon jogosítványt stroke után?

A kérdés inkább az, hogy kinél kell elvégezni az alkalmassági vizsgálatot, állapították meg belgiumi kutatók 27 vizsgálat eredményeinek áttekintése alapján.

Hírvilág

Kokain és hirtelen halál

A szív eredetű hirtelen halálozás és a kokainfogyasztás között talált összefüggést egy új spanyol tanulmány.

Hírvilág

Nyitott foramen ovale mellékleletként: Zárjam vagy ne zárjam?

A gyakori tünetmentes nyitott foramen ovale gyakran szívműtét közben derül ki. Ilyenkor a zárása a paradox embolia és a stroke prevencióját szolgálja vagy a szívsebész túlbuzgóságának a kiélését?

Idegtudományok

Neurológiai tünetek és emelkedett kórházi mortalitás Covid-19-ben

Mint azt az elmúlt egy év tapasztalatai mutatják, a Covid a tüdőn túl számos egyéb szerv működésében képes kárt okozni. A vese-, máj-, szívérintettségen túl gyakran észlelhetünk az idegrendszert érintő manifesztációt is: többek között fejfájás, anosmia, új stroke vagy a már elszenvedett stroke tüneteinek felerősödése, epilepsziás betegekben emelkedett rohamfrekvencia, Guillain–Barré-szindróma, meningoencephalitis, akut demyelinisatiós encephalomyelitis (ADEM) társulhat a koronavírus-fertőzéshez. Eskandar és társai a Neurology-ban megjelent cikkükben azt vizsgálták, hogy a kórházi ellátást igénylő covidos esetekben a neurológiai tünetek megjelenése együtt jár-e a betegek halálozásának fokozott kockázatával.

Hírvilág

Közös szakmai napot tartott az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet és a Nutricia

Október 5-én tartotta szakmai napját az Országos Idegtudományi Intézet (OKITI), melynek keretében megrendezték az OKITI-Nutricia Sympóziumot is, ahol a stroke-on átesett betegek korszerű táplálásterápiájáról tartottak előadásokat. Az esemény apropóját az OKITI 65 éves jubileuma és a közelgő STROKE világnap, aktualitását pedig a megújuló hazai és nemzetközi irányelvek adták.