A nagy infarktust okozó ischaemiás stroke-okban az endovascularis thrombectomia hosszútávú kimeneteleiről kevés információnk van. A TENSION-vizsgálat igazolta, hogy ezekben a betegekben az endovascularis thrombectomia hatékony és biztonságos a 90 napos kimenetelek szempontjából. Cikkünkben a hosszútávú követés során nyert eredményeket ismertetjük.

A nagyérelzáródás (large vessel occlusion, LVO) okozta akut ischaemiás stroke (AIS)-ban az endovacularis thrombectomia (EVT) a konzervatív terápiához képest javítja a funkcionális kimenetelt, így az ellátás standardját jelenti. Noha a beavatkozás hatékonyságát és biztonságosságát igazoló első vizsgálatokból nagyrészt kizárták azokat a betegeket, akiknél a beavatkozást megelőző képalkotó vizsgálatok során kiterjedt ischaemia igazolódott, az elmúlt években több vizsgálat is igazolta az EVT hatékonyságát a nagy infarktussal bíró ischaemiás stroke-okban. Az elérhető adatok az EVT hatékonyságát nemcsak a vizsgálatok szokásos elsődleges végpontjaként szolgáló 90 napos időszakban, hanem hosszútávon is alátámasztják.  A jelentős előnyökkel járó EVT ellenére ugyanakkor a nagy infarktussal bíró betegek továbbra is magas mortalitással és magas arányú rossz 90. napos funkcionális kimenetellel bírnak. Egyes betegeknél ugyan megfigyelhető lassú javulás, mely akár a 90. napi kimenetelnél jobb egy éves kimenetelt is jelenthet, a súlyos stroke-on átesetteknél hosszabb távon inkább a magasabb halálozás és az önellátásra való képtelenség növekvő aránya jellemző. 

Thomalla és munkatársai a The Lancet Neurology-ban megjelent cikkükben a TENSION randomizált, kontrollált vizsgálat eredményeit ismertetik, mely a tünetkezdettől vagy az utoljára tünetmentesen látott időponttól (last known well, LKW) számított 12 órán belül jelentkező, nagy infarktussal bíró ischaemiás stroke-okban vizsgálta az EVT hatását a 12 hónapos funkcionális kimenetelre, a beteg által megvallott életminőségre, a poststroke-depresszióra, valamint a 12 hónapos túlélésre. A vizsgálatban a nagy infarktust nagyérokklúzió által okozott, az Alberta Stroke Protokoll korai CT-pontszám (Alberta Stroke Protocol Early CT Score, ASPECTS) alapján 3-5 pontot elérő stroke-ként határozták meg. Az ASPECTS-pontszámot a klinikumban használt standard képalkotó modalitások segítségével határozták meg. A bevont betegekben az LVO az arteria cerebri media (ACM) M1 szegmentumát vagy az arteria cerebri interna (ACI) disztális intracranialis szakaszát érintette. A beteget az LKW-tól számított 11 órán belül randomizálták, így az EVT az LKW-tól számított 12 órán belül várhatóan megtörtént. A betegek 18 évnél idősebbek voltak, a maximális NIHSS 26 pont volt és mindegyikük premorbid állapotban funkcionálisan független (modified Rankin Scale, mRS 0-2) volt. A betegek kizárásra kerültek, amennyiben valamilyen vascularis eltérés megakadályozta az EVT-t, ha súlyos extracranialis stenosis látszott, mely akut stent behelyezését tette szükségessé, vagy ha akut intracranialis vérzés vagy térfoglalás volt jelen. A vizsgálati karok az EVT és konzervatív terápia, valamint a kizárólagos konzervatív terápia voltak. A randomizáció során törekedtek az LKW-idők (<6 óra és 6-11 óra), valamint a stroke-súlyosság (NIHSS<19 és NIHSS 19-25) kiegyensúlyozására. A kimenetelek között a 24 órás, a 7 napos vagy a kórházi elbocsátáskor értékelt, a 90 napos, valamint a 12 hónapos funkcionális kimenetelek (mRS), az életminőség, valamint a poststroke-depresszió és –szorongás szerepeltek. Az elsődleges végpont a 90. napon értékelt funkcionális kimenetel és a premorbid funkcionális állapot közötti változás volt. 

A vizsgálatba összesen 253 beteg került bevonásra. A betegek kezdeti paramétereiben az ASPECTS-értékek közötti enyhe eltérésen túl a két csoportban nem mutatkozott érdemi különbség. A 12 hónapos mRS-értékek eloszlása az EVT-n átesettek körében kedvezőbb volt, mely a kezdeti ASPECTS-értékek közötti különbség kiküszöbölését követően is fennállt. Összehasonlításképp az EVT-n átesettek körében 12 hónap után a betegek 22%-a, míg a konzervatív terápiában részesültek 6%-a ért el funkcionálisan független (mRS 0-2) kimenetelt, mRS 0-3 tekintetében 34% vs. 17% volt a megoszlás az EVT-csoport javára. A 90 napos és a 12 hónapos funkcionális kimenetelek tekintetében az EVT-n átesettek 17%-a, míg a konzervatív terápiában részesültek 11%-a legalább egy pontnyi mRS-javulást mutatott. A legalább egy pontos mRS-romlások aránya az EVT-n átesettek körében 12%, míg a konzervatív terápiában részesültek körében 8% volt. Az életminőség felmérésére szolgáló EQ-5D-skálán az EVT-n átesettek jobb életminőségről számoltak be, míg a mentális egészség felmérésére szolgáló PROMIS-10 értékek között nem volt érdemi különbség a csoportok között. A mortalitás szempontjából az EVT szintén kedvezőbb eredményeket mutatott fel, az EVT-n átesettek közül 45%, míg a konzervatív terápiában részesültek 56%-a hunyt el a 12 hónapos követés alatt. mRS 4-6 (halott vagy önellátásra képtelen) tekintetében az EVT-n átesettek 66%-a, míg a konzervatív terápiában részesültek 78%-a ért el kedvezőtlen eredményt. 

A vizsgálat fő limitációiként a szerzők a vizsgálat korai leállítását (mely a beavatkozás hatékonysága miatt történt), a 12 hónapos követéses adatok hiányosságait és a súlyos rokkantságot okozó stroke-ok körében az életminőséget felmérő skálák bizonytalan eredményeit említik. 

A vizsgálat eredményei alapján az EVT a konzervatív terápiához képest jobb funkcionális kimenetellel, túléléssel és életminőséggel jár a stroke-tól számított 12 hónap múlva.