A Stroke-ban megjelent retrospektív vizsgálatban a bridging IVT-t és a direkt EVT-t hasonlították össze a 6 és 24 óra között jelentkező, acLVO-val járó stroke-os betegekben. 

Elülső keringést érintő, nagyérelzáródással járó akut ischaemiás stroke-ban (acLVO)  a tünetkezdettől számított 24 órán belül elvégzett endovascularis thrombectomia (EVT) javítja a hosszútávú funkcionális kimenetelt. A tünetkezdettől számított 4,5 órán belül jelentkező acLVO-betegek az EVT-t megelőző, bridging intravénás thrombolysisre (IVT) is alkalmasak. 

Ezeknél a betegeknél a randomizált, kontrollált vizsgálatok metaanalíziseinek nem sikerült igazolni a direkt EVT noninferior voltát a bridging IVT-vel szemben, valamint a bridging IVT magasabb reperfúzios sikerrátával társul, így a jelenlegi ajánlások ezeknél a betegeknél bridging IVT-t javasolnak az EVT-t megelőzően. Ugyanakkor kevés a bridging IVT hatékonyságát igazoló bizonyíték a 4,5 órán túl jelentkező betegek esetében. A perfúziós képalkotó vizsgálatok eredményeit is figyelembe véve a kiválasztott betegkörben az IVT mellett több a kedvező funkcionális kimenetel, ugyanakkor megnő a tünetes intracranialis vérzés (sICH) gyakorisága is. A fentieket igazoló vizsgálatokban ugyanakkor a magas arányban (20-70%) előforduló acLVO ellenére sem végeztek EVT-t. A 4,5 órán túl jelentkező acLVO-val bíró, megfelelő perfúziós eltéréseket mutató betegeknél a tenectepláz vs. placebo hatékonyságát vizsgáló TIMELESS-vizsgálatban EVT mellett sem biztonságosság, sem pedig funkcionális kimenetel szempontjából nem volt különbség a tenectepláz és a placebo között. 

Demeestere és munkatársai a Stroke-ban megjelent retrospektív vizsgálatukban a multicentrikus CLEAR regiszter adatait használták fel a bridging IVT és direkt EVT összehasonlítására a 6 és 24 óra között jelentkező, acLVO-val járó stroke-os betegekben. A vizsgálatban azok az acLVO-val bíró betegek szerepeltek, akik a tünetkezdettől számított 6 és 24 óra között EVT-n estek át. acLVO-ként itt az extra- vagy intracranialis arteria carotis interna vagy az arteria cerebri media M1 és M2 szakaszának elzáródását definiálták. A regiszter nem tartalmazta az IVT kezdetének pontos időpontját. A vizsgálat elsődleges végpontja a 3 hónapos funkcionális kimenetel (mRS) volt, másodlagos végpontokként a 3 hónapos funkcionális függetlenség (mRS 0-2), a jó funkcionális kimenetel (mRS 0-2 vagy mRS nem rosszabb a stroke-ot megelőző mRS-nél) és a sikeres endovascularis reperfúzió (eTICI 2b, 2c, 3), míg biztonságossági végpontként az sICH, valamint a 90 napos mortalitás szerepeltek. Mivel a regiszter az IVT kezdőidőpontját nem tüntette fel, csak azoknál a betegeknél lehettek biztosak a 6 órán túl megkezdett IVT-ben, ahol a betegek a stroke kezdetét követően közvetlenül az EVT-t végző centrumba kerültek felvételre, nem máshonnan, már esetleges IVT mellett kerültek átszállításra, ezért a közvetlenül EVT-centrumba került (direkt csoport), valamint az átszállított betegek (transzfer csoport) alcsoport-analízisét külön is elvégezték. A vizsgálatból kizárásra kerültek azok a betegek, akiknél IVT mellett teljes rekanalizáció következett be, így az EVT-re nem volt szükségük, valamint azok a betegek is, akiknél IVT mellett ICH jelentkezett, így nem végeztek náluk EVT-t.

A vizsgálatban összesen 2749 akut acLVO-n átesett beteg szerepelt, akik közül 2200 (80%) direkt EVT-ben, 549 (20%) az EVT-t megelőző bridging IVT-ben részesült. A betegek átlagéletkora 70 volt, közülük 55% volt nő. 84%-uk funkcionálisan független volt a stroke-ot megelőzően. A betegek 60%-a tartozott a transzfer csoportba. A bridging IVT csoportba tartozó betegeknél alacsonyabb volt a medián prestroke mRS, alacsonyabb volt a pitvarfibrilláció aránya, valamint többen voltak a transzfercsoportban. A tünetkezdettől az első sürgősségi osztályra történő érkezésig, az EVT előtti képalkotó vizsgálatig és az EVT-ig eltelt idő egyaránt rövidebb volt a bridging csoportban. A csoportok között nem volt érdemi különbség a kor, a kezdeti ASPECT-score, a stroke súlyossága, a kardiovaszkuláris rizikótényezők, az elzáródás helye, az anaesthesia szükségessége, valamint az EVT-beavatkozás ideje között. 

A kimenetelek a következőképp alakultak: a két csoport között nem volt szignifikáns különbség a funkcionális kimenetel, a funkcionális függetlenség, a jó funkcionális kimenetel, a sikeres reperfúzió, az sICH és a mortalitás tekintetében sem. Az alcsoport-analízisek alapján a direkt és a transzfer csoportok között és azokon belül sem volt különbség a két terápiás megközelítés szempontjából. 

A vizsgálat fő limitációiként a szerzők a retrospektivitást, az IVT mellett teljes rekanalizációt elért betegek kizárását (mely a bridging IVT hatékonyságát látszólag csökkentheti), az IVT kezdete pontos időpontjának hiányát, az IVT mellett ICH-s szövődmény miatti betegkizárást, az általánosságban használt perfúziós képalkotás hiányát, valamint az EVT-s beavatkozás pontos paramétereinek ismeretlen voltát tüntetik fel.