Zavar, leépülés, elkeseredettség, kiábrándulás – ezekkel a szavakkal jellemezték a jelenlegi egészségügyi helyzetet a József Attila Alapítvány szakértői szerda délutáni konferenciájukon Budapesten. Az előadók szerint a szakpolitika nem tud mit kezdeni a kifosztott ágazattal és az ott dolgozó elkeseredett emberekkel. Sem a tervezett, sem pedig a megvalósuló lépések nem szolgálják a kilábalást az államszocializmusba vezető zsákutcából, ráadásul az egészségügy a jövő évi költségvetésnek is vesztese lesz. Nem megalapozott, nem élvez prioritást, nem szolgája a betegek érdekeit, és még matematikailag is rosszul tervezett – ismertette a jövő évre tervezett költségvetés ágazatra vonatkozó sarokszámait Székely Tamás volt egészségügyi miniszter. A funkcionális kiadásokra 140 milliárd forinttal szánnak kevesebbet, a béremelés 28 milliárd forintos fedezetét pedig a gyógyító-megelőző kasszából vonnák el – így a béremelés „ára”, hogy tíz százalékkal kevesebb beteget tudnak majd ellátni. Az ágazat másik nagy vesztese a gyógyszerkassza, a patikai árrések drasztikus csökkentése mellett a lakossági terhek növekedése csak úgy lesz elkerülhető, ha a betegek nem váltják ki a receptjeiket. Míg 2012-ben az önkormányzatok 60 milliárd forintot költöttek kórházaik fenntartására, addig a jövő évi költségvetésből mindössze 3 milliárdot szánnak az immár állami kézbe vett épületek rezsijére. Az ágazat idei, négy százalékos, GDP arányos részesedése összességében csökken, 2013-ban 3,67 százalék lesz. Mindezek közben Szócska Miklós nem érez sem zavart, sem leépülést az egészségügyben, pedig annak „viharvert járműve patthelyzetbe került” – állapította meg Kökény Mihály, aki korábban két ciklusban is felügyelte a népjóléti, majd az egészségügyi tárcát. Szerinte ma a pályakezdő orvosoktól, az ápolóktól a hitet, a betegektől pedig a gyógyulás lehetőségét veszik el. A dolgozók külföldre, a fizetőképes betegek a magánellátásba menekülnek. Miután a keresetek 2012. első négy hónapjában 4 százalékkal visszaestek, az ágazati béralku ugyan létrejött, de még a rezidenseket is átverték. Az ápolók jó része alamizsnát kap, a mentők, az alapellátók pedig semmit. Nem számíthatnak fizetésemelésre azok a munkavállalók sem, akik állami tulajdonú, ám magáncég által üzemeltetett kórházban dolgoznak. Az elkeseredett, kifosztott ágazattal a felduzzasztott, mindenható minisztériumi háttér ellenére sem tudnak mit kezdeni. Annak érdekében, hogy a magánellátás ne csupán a lezüllött állami ellátás alternatívája legyen, újjá kell építeni a szolidaritáselvű társadalombiztosítást, meghatározva azoknak az ellátásoknak a körét, amelyeket a beteg a befizetett járulék fejében igénybe vehet, s melyek azok a szolgáltatások, amelyekért fizetni kell. A forrásteremtés lehetőségeit a progresszív adóztatás visszaállításában, a dohány és alkoholtermékek fogyasztási adójának emelésében és a járulékterhek stabilizálásában látják az Alapítvány szakértői. Az államosított kórházakat már nem adnák vissza az önkormányzatoknak, inkább társulások kezelésére bíznák, ellenben elengedhetetlennek tartanák a az ÁNTSZ egységének helyreállítását és a betegjogi intézmények rehabilitálását. A betegjogok és betegszervezetek erősítése lehetne a minőségbiztosítás záloga, ám a jelenlegi rendszer a végtelen igénytelenség rendszere – ezt már dr. Takács Zoltán, a Főnix-Med Zrt. vezérigazgatója mondta. A legnagyobb hazai magán-egészségügyi szolgáltató szerint azzal, hogy a munkáltatók betegbiztosítással honorálhatják munkavállalóikat, cserébe pedig adókedvezményt is kapnak, az államtitkárság kaput nyitott a biztosítói érdekérvényesítés előtt. Ehhez viszont nem rendelt szabályokat, holott fontos lenne ebben a kérdésben a közmegegyezés. A szakember úgy látta, nem csak a közellátás rendszere van válságban, de még a jó ötletektől is elveszik a lehetőségeket. Nem a pénz hiánya a legnagyobb probléma, hanem a képzés és a humánerőforrás kérdéseinek megoldatlansága – vélte Kincses Gyula. A magyar orvosokat nem azért csábítják külföldre, mert annyira jók, hanem azért, mert más országokban is kevés a szakember. Tudatos migrációpolitikára lenne szükség, „ha más ország nem szégyelli, hogy munkaerőt toboroz, mi se röstelkedjünk ezt megtenni” – javasolta az egészségpolitológus. Az egészségügy technikai fejlesztése nem váltja ki az élő munkaerőt, sőt, fokozza annak igényét. Szükséges lenne az oktatás rugalmasabbá tétele, a képzési idő rövidítése is, hiszen ma tíz év, mire valakiből gyógyító válik. Nem a toldás-foldásra kell pazarolni az energiákat, hanem úgy átalakítani az ellátást, hogy abban kevesebb orvos is elegendő legyen. Az alapellátás átértékelése nem várathat magára. Az ott dolgozók kritikus korfája rámutat arra, hogy az „egy község-egy praxis” rendszer nem lesz fenntartható, a hagyományos struktúrában nem menthető meg. Mindeközben mindent el kell követni a szakemberek itthon tartásáért, a pályaelhagyók és a külföldön dolgozók visszacsábításáért. Ehhez helyre kell állítani a szakma becsületét, felállítani az életpályamodellt, és könnyíteni a visszatérés feltételeit. A szakdolgozók hiányát a kompetenciák átrendezése, átszervezése orvosolhatja. Nem maradhatna el a telemedicina és az ágazati infokommunikáció fejlesztése sem, ennek hiányában felesleges kezelések és vizsgálatok terhelik a rendszert, és sok intézményben a folyamatos üzem sem biztosítható – mondta Kincses Gyula. Mindenért egyetlen megaintézet felel az ágazatban, amely egyben felügyeli is önmagát – mondta a konferencián Fazekas Marianna jogász. Az egészségügyi ellátók fenntartója és vagyonkezelője ma a Gyógyszerészeti és Egészségügyi, Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI), amely jogállását tekintve állami hivatal, közhatalmi és tulajdonosi jogokkal felruházva. Nem csak az intézményfenntartásért, de azok működtetésért is felel, végül pedig felügyeli önmagát is, a szintén alá rendelt szakfelügyelet révén. Az állam szabályoz, működtet és ellenőriz, ezáltal kódolva van a kiépülő struktúra csődje – vélte Pusztai Erzsébet, korábbi egészségügyi államtitkár. Merev, rugalmatlan és lassú a rendszer, holott éppen ennek ellenkezőjére lenne szükség, de leginkább arra, hogy visszaforduljunk a zsákutcából. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2012-07-12