A kutatók olyan új módszert fejlesztettek ki, amely a terminális állapotú rákbetegek túlélésének várható időtartamát sikeresebben képes előre jelezni, mint a korábbi eljárások. A páciensek, akik előrehaladott stádiumú rákbetegségben szenvednek, gyakran tudni szeretnék, hogy mennyi idejük van még hátra. Az élet vége felé közeledve halaszthatatlanul fontossá válnak a végső felkészülés kérdései. A haldoklók szeretnék kifejezni végső akaratukat, szóban vagy írásban, szeretnék, ha lenne elég idejük arra, hogy kifejezzék kívánságaikat, hogy megnevezzenek valakit, aki döntéseket hoz majd a nevükben, hogy rendbe tehessék pénzügyeiket, és a szükséges lépések is megtörténjenek a temetés előkészítéséhez. A londoni St. George s University tudósai a korábbi statisztikai becslések módszertani előnyeit ötvöző számítógépes modellt dolgoztak ki, ami a vérkép egyes adatai (mint pl. a fehérvérsejt-szám), a pulzusszám, és a beteg tünetei alapján képes előrejelzést tenni a halál várható időpontjára. A tapasztalatok szerint a modell legalább olyan pontossággal teszi meg becslését, mint a betegek kezelőorvosai. A tudósok elmondták, hogy az általuk létrehozott modell abban különbözik a korábbi skáláktól, hogy segítségével – az orvos szubjektív becslésétől függetlenül – arról legalábbis nagy biztonsággal képet alkothatunk, hogy a beteg várható élettartama napok vagy hetek nagyságrendjébe esik. A szoftver alkalmazása így segítséget nyújthat a családoknak, gondviselőknek és az ápolóknak a kezelés és az egyéb teendők megtervezésében. A kutatás, amelyet a Cancer Research UK finanszírozott, áttekintette 18 palliatív szolgáltatás munkáját és adatait, köztük hospice ellátásokét, kórházi támogató csoportokét; több mint 1000 olyan személyt kísért figyelemmel, akik előrehaladott állapotú rákbetegek voltak, és gyógyító célú kezelést már nem kaptak. Az olyan markerek kombinációjával, mint a vérkép adatai, pulzus, súlyveszteség, fáradság, légzési elégtelenség, az előrejelző modellek két változatát is létrehozták. Dr. Paddy Stone, a tanulmány első szerzője szerint: „Ezek a skálák értékes információkat nyújtanak a páciensek, gondviselők és egészségügyi szakértők számára. Ugyanakkor fontos emlékezni arra, hogy az eredményeink nem produkálnak egy definitív modellt arra, hogy megjósolják, hogy valaki milyen sokáig fog élni, ám minden érintettnek tisztább elképzelése lesz arról, hogy valószínűleg mi fog történni.” A tanulmány egy másik szerzője Chris Todd, a University of Manchester professzora hozzáfűzte: „Ez az eszköz abban is segíthet minket, hogy megállapítsuk, kik azok a betegek, akiket speciális ellátásban kell részesíteni, javítva életminőségüket. Most azon dolgozunk, hogy tovább javítsuk az előrejelző modelleket, és azonnal elérhetővé tegyük őket klinikusok számára.” A kutatók bizonyosak abban, hogy az orvosok jól tudják majd használni a modell számításait produkáló szoftvert akár a kórteremben a beteg ágya mellett is, amennyiben az alkalmazást okos telefonra vagy PDA-ra telepítik. A kutatás eredményei azt bizonyítják, hogy a modellnek az a fajtája, ami nem igényel vérvizsgálatot, a túlélést hozzávetőlegesen olyan pontosan jósolja, mint egy orvos. A másik verzió, amelyik vérvizsgálat eredményeit is felhasználja, az orvosnál is jobb prognózist ad. A modellt olyan pácienshez is hozzá lehet igazítani, aki nem képes válaszolni az egészségi állapotával kapcsolatos kérdésekre. A kutatók szerint gyakori, hogy az ápolók és a hozzátartozók túl sokáig hezitálnak, hogy egy olyan beszélgetést kezdeményezzenek a beteggel, amelyben végső rendelkezéseit megteheti. Ha erre a beszélgetésre – a szoftver felhasználásával – egy korábbi időpontban sor kerülhet, 57 százalékra fogja javítani az esélyt arra, hogy egy rákos beteg, ha otthon akar meghalni, meg is tudja valósítani elhatározását. Szemlézte: elitmed.hu, Kolin Péter Forrás: https://www.sgul.ac.uk