A gazdasági válság nem csak a pénzügyi szektort, hanem az egészségügyet is érzékenyen érintette. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Társadalomtudományi kar Egészségpolitikai és Egészség-gazdaságtan Tanszék Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontja „Az egészségügy kihívásai a gazdasági válságot követően” címmel rendezett konferenciát a Medical Tribune orvosi lap szervezésében. A szimpóziumon a nemzetközi szakemberek előadásai mellett a hazai szakértőket is egy asztalhoz ültették, hogy megvitassák, milyen nehézségeket okozott a válság a magyar betegellátásban, s merre látják a kiutat. „Ha megragadjuk a káoszban a lehetőséget, előre tudunk lépni” – mondta a kerekasztal beszélgetésben Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár. Mély depresszióban vette át az új egészségügyi vezetés az ágazatot, mérlegelniük kellett, hagyják-e elszabadulni az indulatokat, vagy békés munkára invitálják-e a szereplőket. A gazdasági helyzet korlátozza a cselekvési teret, egyensúlyozási, fenntarthatósági kényszer van a szektorban. A gazdaságpolitika válság idején reflexből megszorításokat alkalmaz, azonban bebizonyosodni látszik, hogy a fűnyírószerű elvonás miatt minden tartalék kikerült a rendszerből, holott nem az egészségügy miatt szállt el a költségvetés. A konszolidációs kényszerből hozott intézkedések nyomán összezavarodtak a betegutak, a páciensek az ebből eredő bizonytalanság miatt frusztrálttá váltak. A politikus szerint nálunk paradox helyzet alakult ki, amikor a demográfiai mutatók romlása, és a válság miatt emelkedő munkanélküliség okán apadó társadalombiztosítási bevételek mellett még direkt járulékcsökkentés is volt. Így mára az állam ugyanannyival járul hozzá a TB-kasszához, amennyit oda a biztosítottak befizetnek. Mivel az ágazat krónikus pénzhiánnyal küzd, az egészségügyi vezetés most azon gondolkodik, hogyan lehetne létrehozni egy forrásteremtési portfóliót. A válság amúgy is polgárháborús helyzetben érte az ágazatot, a szereplők kivéreztek a hadakozásban. Ezért az egészségügyi vezetés most első sorban békét szeretne minden területen, a transzplantációtól az otthonszülésig, vagy a kórházaknak nyújtandó 27,5 milliárdos mentőcsomag elosztásáig. „Ilyen helyzetben könnyebb tabukat döntögetni, az őszinte beszéd lehetőségét hozta a válság” – mondta Szócska. Az államtitkár szerint a Semmelweis Terv éppen az elmúlt időszakban felmerült problémákra igyekszik reflektálni, hosszú távon azonban népegészségügyi szempontból kell a társadalmat megmozdítani. Bár több kezdeményezésen gondolkodnak, azonban „kőlevest kell főzniük”, mert szűkösek a források. Ezért, mint fogalmazott „egészségügyi bikicsunájokat” próbálnak csinálni, amelyek elérik a társadalom ingerküszöbét. „Ha be tudom vezetni itthon uniós szinten a dohányzás korlátozását, már mehetek is” – mondta Szócska. Fenntartható átrendeződést terveznek, új munkamegosztást, hatékony ellátást annak érdekében, hogy a beteg ésszerű utakon járjon, s ne kallódjon a rendszerben. Azonban az egészségügy minden problémáját csak a szakmákkal és a szereplőkkel való egyeztetés és alapos előkészítés után kívánják orvosolni, ám a közösen kijelölt úton következetesen végig is kell majd menni. „A gazdasági válság az egészségügyben fellelhető pénzügyi alapokat kezelő finanszírozókat igen érzékenyen érintette, hiszen a lakosság jövőbeni hitelekre építve fogyasztott, s a lufi 2007. után kipukkadt” – ezt már dr. Lukács Marianna, a Patika Egészségpénztár elnök-vezérigazgatója mondta, hozzátéve, hogy a bevételek mindhárom pillérnél – állami, üzleti, és önkéntes pénztárak – csökkentek. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 2007-es szufficitje deficitbe fordult, a kiadások és bevételek nominálisan egyaránt csökkentek. Mivel biztosítást csak az tud kötni, akinek pénze van, így az üzleti biztosítóknak is nagy érvágást jelentett a válság, mára 30%-al csökkent a betegbiztosítási kötvények száma, miközben tavaly a kárkifizetések 20%-al emelkedtek 2007-hez képest. Az önkéntes pénztáraknál a taglétszám stagnál, a kárkifizetés azonban ezen a területen is növekedett. A kilábalás lehetőségét az emberek megmozdításában látta az igazgató asszony, hangsúlyozva, hogy az önkéntes pénztárak mindig is nagy hangsúlyt fektetek a prevencióra, ugyanakkor jelenleg a tagok leginkább gyógyításra tudnak költeni, megelőzésre nem. „A válság rámutatott, hogy a gazdaság mélyen összefonódik az egészségüggyel” – szögezte le dr. Kiss István a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ) elnöke. A professzor szerint azonban nem keletkeztek újabb problémák, csupán kontrasztosabban látszanak, ugyanakkor egyetértett a területet felügyelő államtitkárral abban, hogy „most lehetőség van az értékteremtésre”. A központi döntéshozóknak ki kell jelölniük az utat, s a tervek mellett és ellen felsorakoztatott érveket figyelembe véve kell megoldást találniuk az egészségügy talpra állítására. Égető problémának tartotta az évtizedes humánerőforrás krízist, és arra is felhívta a figyelmet, hogy mára már a szülészet és a belgyógyászat is hiányszakmává vált. Az elnök szerint a válság az egészségügyben jót nem generált, ugyanakkor optimista, mert most lehetőség van a cselekvésre. A szakma első sorban a betegeknek tud segíteni, hiszen az elmúlt években ők szenvedték el a legnagyobb sérülést: elveszítették az orvosokba és az egészségügyi ellátásba vetett bizalmukat, biztonságérzetüket. „Ha ezt nem adjuk vissza nekik, nem tudtuk kezelni ezt a válságot”. A megoldáshoz a szakmának végig kell gondolnia, melyek azok a tennivalók, amelyekhez nem kell pénz. Azonban a professzor hangsúlyozta, az egészségmegőrzés nem az ő feladatuk, a prevencióban viszont bizonyos szinten részt tudnak venni. Ehhez azonban központilag kell megszervezni a feladatokat. Hiszen szűrni csak ott és azt érdemes, ahol és ami az adatbázisok alapján indokolt. Ezért tartja elengedhetetlennek egy epidemiológiai térkép felállítását. Rácz Jenő, a Kórházszövetség elnöke elhúzódó és összetett válságról beszélt, ami nem csak a gazdasági szektort, de a pénzügyi, humán, és eszközerőforrásokat is érzékenyen érintette az ágazatban, amely abszolút és relatív módon is alulfinanszírozott. Kritikusnak tartotta, hogy a politikában elmaradt a konszenzusteremtés abból a szempontból, hogy még mindig nem tisztázódott, mit vár el az állam és a lakosság az egészségügytől, s mit hajlandó ezért áldozni. A páciensek óriási igényekkel lépnek fel: mindenkinek, azonnal, magas színvonalon és ingyen járjon az ellátás. Mivel ezt nem kapják meg, frusztrálttá, majd agresszívvá válnak, indulataikat az egészségügyi dolgozókon, orvosokon, mentősökön vezetik le. Az ágazatot súlyosan terheli a bizalmi válság is, hiszen senki nem bízik senkiben, márpedig e nélkül nem lehet gyógyítani. Az egészség mint érték nem jelenik meg, holott a társadalom és a gazdaság beteg emberekkel nem tatható fent. Az elnök ismételten hangoztatta korábbi véleményét, hogy az egészségipar több bevételt jelent az országnak, mint amennyit elvisz, így a hazai gazdaság motorjává válhatna. Rácz Jenő szerint a megoldást a sokktalanítás – életben tartás – gyógyítás hármasa jelenti a jelenlegi helyzetben. A sokktalanítás a most folyamatban lévő, illetve már életbe lépett jogszabályi változtatásokkal, a kórházaknak nyújtott pénzügyi segítséggel elindult. Az életben tartás irányait a Semmelweis Terv mutatja: integráció, erőforrás koncentráció, és a párbeszéddel összekötött centralizáció. Azonban az elnök úgy véli, muszáj újradefiniálni a szolgáltatási csomagot is. „Nem csupán a válság, hanem már a 2007-es patikaliberalizáció is rengeteg kárt okozott a gyógyszerellátási ágazatnak” – mondta dr. Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke. A többszörösen sújtott ágazat szereplői mára oda jutottak, hogy mindannyian igényelik az újraszabályozást a gyógyszerellátás minőségének és biztonságának érdekében. Elsődlegesnek tartotta a bizalom helyreállítását, de fel kell tárni a belső tartalékokat is, és felülvizsgálni a gyógyszeres terápiák hatékonyságát is. A jövőre nézve Horváth a gyógyszerészeti etikai kódex átdolgozott, kibővített újraalkotását tartotta fontosnak. A szabályokat a hivatást gyakorlók teljes körére ki kell terjeszteni, és meg kell oldani a kamarák, mint köztestületek újraszabályozását is. Nem 2007. óta van válság az egészségügyben dr. Szolyák Tamás, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke szerint sem, mára azonban az ellátórendszer a beszállítókra terhelte a megszorításokból eredő deficitjét, a jelen gazdasági helyzetben menedzselhetetlenné vált az egészségügy. Ehhez társulnak még a rossz mortalitási mutatók, s ezek együttes hatására egyre rosszabb az ellátás. A forráshiány miatt értékek kerülnek veszélybe, ugyanakkor a társadalom úgy véli, jár neki a megfelelő egészségügyi ellátás, de nem tesz érte semmit. Szerinte egyetlen út van az egészségügyi szereplők előtt: közös gondolkodással kievickélni a bajból. Szolyák szerint a társadalmat rá kell ébreszteni arra, hogy saját egészségéért nem az állam a felelős. Az államnak a szakértelmet biztosítania kell a gyógyuláshoz, „de nem mehet el úszni az állampolgár helyett”. Ugyanakkor eddig hiányzott a szektoron belül a rendszerszemlélet, a központi gondolat, az egyértelmű irányvonal. Definiálni kellene azt is, mi a gyógyszerpiac szerepe az egészségügyben, s ehhez megfelelő finanszírozási közeget kell teremteni. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya