A metformin daganatellenes hatására utaló eredmények Lakosságszintű vizsgálatokban kimutatták, hogy a 2-es típusú diabetes első vonalbeli terápiájaként gyakran rendelt metformin együtt jár a rosszindulatú daganatok kisebb incidenciájával. In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a metformin gátolja sokféle daganatsejt, többek között az emlőrákos sejtek proliferációját. Egy új vizsgálat szerzői klinikai adatokkal kívánták alátámasztani ezeket az eredményeket, ezért retrospektív vizsgálatot végeztek 2529 beteg részvételével, akik neoadjuváns kemoterápiában részesültek korai stádiumú emlőrák miatt. A kohorszvizsgálatban 68, metforminnal kezelt és 87, metforminnal nem kezelt cukorbeteg, valamint 2374 nem diabeteses beteg szerepelt. Mindegyik beteg 3–6 ciklusnyi antraciklinalapú kemoterápiát kapott. A betegek 75%-a részesült emellett taxánkezelésben (paclitaxel vagy docetaxel) is. Egyéb terápiát (adjuváns endokrin és sugárkezelést) akkor végeztek, ha azt klinikailag indokoltnak találták. A diabeteses betegek idősebbek voltak, nagyobb valószínűséggel voltak túl a menopauzán, és közülük több volt túlsúlyos vagy elhízott, mint a nem diabeteses betegek csoportjában. A diabeteses betegek nagyobb valószínűséggel részesültek neoadjuváns taxánterápiában is (87% vs. 75%, p=0,01). A metformincsoport 24%-ában értek el teljes patológiai terápiás választ (nem volt daganat az emlőben és a nyirokcsomókban), a metformin nélkül kezelt cukorbetegek 8%-ában és a nem diabeteses csoport 16%-ában (p=0,02). A teljes patológiai terápiás arány páronkénti összehasonlítása szignifikánsnak bizonyult a metforminnal és a metformin nélkül kezelt cukorbetegek összehasonlításában (p=0,007), illetve a metformin nélkül kezelt cukorbetegek és a nem diabeteses csoport között (p=0,04), a metforminnal kezelt és a nem diabeteses csoport között viszont nem (p=0,10). A metformin feltételezett hatásmechanizmusai Az eredmények még nem indokolják, hogy a diabeteses betegek a kemoterápia mellett metformint is kapjanak, ha eddig nem kezelték őket ezzel. Viszont érdekes a metformin alkalmazásával együtt járó látszólagos nagyobb előny, és ahogyan azt a szerkesztőségi közlemény szerzői is megjegyezték, biológiailag megalapozott lehet. A metformin gátolja a glükoneogenezis kulcsgénjeinek a transzkripcióját a májban, és fokozza a glükózfelvételt a vázizmokban, ezáltal csökkenti a vércukorszintet, növeli az inzulinszenzitivitást, és csökkenti az inzulinrezisztenciával társuló hyperinsulinaemiát. Ezeknek a hatásoknak mindnek szerepe lehet az emlőrák prognózisában. A metformin sokféle hatására magyarázatot adó, fő molekuláris útvonal az adenozin-monofoszfát által aktivált proteinkináz aktiválása. Ez foszforilálja és stabilizálja a sclerosis tuberosa komplex tumorszuppresszor gén fehérje termékét, ez a gátló folyamat hatással van a rapamycin emlős célpontja (mammalian target of rapamycin, mTOR) útvonalra. Az mTOR aktivációjának pleiotrop hatásai vannak, beleértve a proliferációt, a gyógyszer-rezisztenciát, a fehérje-transzlációt és a sejtszaporodást. A vizsgálat eredményei izgalmasak, azonban valóban érvényes következtetések levonásához jóval nagyobb, prospektív, adjuváns klinikai vizsgálatot javasolnak a metforminnak a korai stádiumú emlőrákban szenvedő betegek klinikai prognózisára kifejtett hatásainak az értékelésére. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Lipták Judith, dr. Kern Dávid Forrás: J Clin Oncol 2009 Jul 10; 27:3297. J Clin Oncol 2009 Jul 10; 27:3271.