Allan Sekula, a világhírű amerikai alkotó dokumentarista fotó- és videoművészete révén vált ismertté. Pályája a hetvenes évek elején indult és kezdetétől fogva a vizualitás, azon belül a művészi ábrázolás hagyományos módjainak aláaknázása foglalkoztatta. Sekula a kapitalizmus bevett mítoszainak állandó kritikusa is és a globális tőkének kiszolgáltatott dolgozó ember áll az érdeklődésének középpontjában. A Ludwig Múzeumban látható tárlatán együtt szerepelnek a művész korábbi és jelenlegi alkotásai. Ezek mindegyike a munka, valamint a hozzá kapcsolódó egyéni és társadalmi helyzetek, illetve megközelítések köré épül, ennek része a Polonia and Other Fables (Polónia és más mesék) című új sorozat is, amely kritikus szemmel dokumentálja és vizsgálja a globalizáció társadalmi hatásait. Sekula már korai műveiben is foglalkozott a munka és a munkások világával (Diasorozat, cím nélkül/Untitled Slide Sequence, 1972), de a dokumentarista fotózás hagyományával ellentétben őt nem a társadalomból kitaszítottak világa érdekli, hanem a saját, kispolgári környezete (Repüléstechnikai népmesék/Aerospace Folktales, 1973), az azt meghatározó viszonyrendszerek, mint például a nők társadalmi szerepe (Gondolatok egy triptichonról/Meditations on a Triptych, 1973-78). Társadalomkritikus művei olyan kérdéseket érintenek, mint a környezetvédelem és globalizációkritika, melyre példa lehet a seattle-i csatát megörökítő diasorozat, a Könnygázra várva (Waiting for tear gas) 1999-2000 című diavetítése éppúgy, mint a tengeri kereskedelem világát bemutató film, A tengerészet szerencsejátéka (Lottery of the Sea), 2006 is. A kiállítás a Ludwig Múzeumban 2010. szeptember 19-ig tekinthető meg