A genetikai adatok birtokában pontosabban lehet előre jelezni a warfarin kezdő dózisát, mint kizárólag klinikai adatok alapján, állapították meg a New England Journal of Medicine-ben közölt előzetes vizsgálatban. A kutatók egy adatbázisból 4000 warfarinnal kezelt beteg klinikai adatai alapján retrospektíven készítettek egy előrejelzési algoritmust a várható fenntartó dózis megállapítására. A nemzetközi adatbázisban szereplő betegeket folyamatos véralvadásgátlás céljából kezelték állandó dózisú warfarinnal, és az INR-értékük a terápiás tartományon (2,0–3,0) belül volt. Ezen kívül készítettek egy farmakogenetikai algoritmust is, amelyben figyelembe vették két gén, a citokróm P450 2C9 izoenzime (CYP2C9) és a K-vitamin-epoxid-reduktáz komplex 1-es alegysége (VKORC1) genotípusát is. A csak a klinikai adatokat tartalmazó és a két genotípussal kiegészített előre jelzési modellt alkalmazták további 1000 beteg adataira, és azt értékelték, hogy mennyire pontosan jelzi előre a két modell segítségével megbecsült fenntartó dózis azt a dózist, amelyet a betegek ténylegesen kaptak, és megfelelőnek bizonyult. A farmakogenetikai algoritmus összességében pontosabban jelezte előre a szükséges fenntartó dózist, mint a csak klinikai adatokat tartalmazó modell, méghozzá leginkább azoknál a betegeknél, akik az átlagosnál jóval kisebb vagy jóval nagyobb adagot igényeltek. A warfarinkezelést tehát a genetikai információk birtokában pontosabban, gyorsabban be lehetne állítani. Ezt a megközelítést jelenleg többek között az is korlátozza, hogy e két gén genotipizálása nem tartozik a laboratóriumok által rutinszerűen elvégezhető vizsgálatok közé. Ezen kívül nem tudjuk, hogy a várható warfarinadag pontosabb becslésével a gyakorlatban mennyit javulhat a betegek kezelése – tehát mennyi szövődményt lehet megelőzni, és mennyi időt és pénzt lehet megtakarítani a betegek és az egészségügyi ellátás számára. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: NEJM February 19, 2009; 360:753. NEJM February 19, 2009; 360:811.