Nem felel meg a valóságnak az a sajtóhír, miszerint a kormány arra kötelezné az orvosokat, hogy a rendelési idejük legfeljebb 60 százalékát az aktív dolgozók soron kívüli vizsgálatára kell fenntartaniuk, továbbá, hogy „a szakrendelési idő 60 százalékában maradjon üres az előjegyzési napló” a táppénzen lévők soron kívüli ellátása érdekében. A kormány tervezett jogszabály-módosítása nem tenné kötelezővé a 60 százalékot, mindössze azt írná elő, hogy a járóbeteg-szakellátások rendelési idejében a keresőképtelenség miatt soron kívüli esetek ellátására fordítható idő nem haladhatja meg az adott szakrendelés napi rendelési idejének 60 százalékát. Ezzel az intézkedéssel tehát nem sújtjuk, hanem védjük azokat, akik nem jogosultak a soron kívüli ellátásra. Az azonnali és sürgős ellátást igénylő betegek továbbra is abszolút elsőbbséget élveznek. A szakmailag indokolt esetek nem szenvedhetnek hátrányt az ellátás során a keresőképtelen betegekkel szemben. A 60 százalékos felső határ azért került be a tervezetbe, hogy abban az esetben is biztosítva legyen a nem soron kívüli betegek ellátása, ha egy-egy szakrendelésen időszakonként emelkedik a táppénzes, soron kívüli ellátást igénybe vevők száma. Tehát ilyen esetben sem lehetne a rendelési idő 60 százalékánál többet a soron kívüli betegekre fordítani, annak érdekében, hogy a nem táppénzen lévő betegek is hozzáférhessenek az ellátáshoz. A keresőképtelenséget megállapító orvos soronkívüliséget biztosító beutalót akkor adhat, ha - a beteg táppénzre jogosult és - ugyanazon betegségéből adódóan folyamatosan, legalább 15 napon át fennáll a keresőképtelensége. A feltételek előírásával megakadályozható, hogy egyes biztosítottak a soron kívüli ellátás lehetőségének igénybevétele érdekében keresőképtelen állományba vetessék magukat. 2011. 06. 15. Forrás: Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárság Kapcsolódó anyagok: LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2002;12(5) A keresőképtelenségre vonatkozó adatok BNO alapú gyűjtése Vas megyében