A corpus striatum dorsalis részében a dopaminfelszabadulás összefüggésben áll az étkezés által okozott örömérzettel, és az elhízott személyekben itt kevesebb D2 dopaminreceptor található, mint a nem elhízottak esetében. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy az elhízott személyek esetében a túl nagy mennyiségű evés a dopaminerg jutalmazó rendszer csökkent működését kompenzálja. Az elhízás és a dopaminreceptorok csökkent száma összefüggésben áll a D2 dopaminreceptor génje (DRD2) TaqIA polimorfizmusának A1 alléljével. A Science igen rangos tudományos folyóiratban közölt cikk amerikai szerzői azt feltételezték, hogy a striatum által az ízletes ételekre adott válasz kisebb mértékű lesz az elhízott személyekben, és az A1 alléllel rendelkezőkben ez a hatás erősebb lesz, mint a többi személy esetében. A kutatók serdülő leányokat és fiatal nőket tanulmányoztak: meghatározták a testtömegindexüket (BMI), és funkcionális MR-vizsgálattal mérték a striatum aktivációját, miközben csokoládés-tejes turmixot, illetve ízetlen folyadékot fogyasztottak. A magasabb BMI összefüggésben állt a striatum kisebb aktivációjával a turmix fogyasztásakor, de az ízetlen folyadék esetében nem, és ez az összefüggés erősebb volt az A1 allélt hordozó személyek esetében. Egy évvel később 17 serdülő BMI-jét ismét meghatározták. Az alanyok hízása összefüggésben állt a striatumnak az első vizsgálat alkalmával mért aktivációjával, méghozzá az A1 allélt hordozó személyek esetében fordított arányban, az allélt nem hordozó személyek csoportjában pedig egyenes arányban. A vizsgálat korlátját jelenti, hogy csak nőket tanulmányoztak, és annak megállapítására sem alkalmas, hogy vajon a magas zsír- és cukortartalmú étrend okozza a dopaminerg jutalmazó rendszer csökkent működését, vagy annak következménye. Mindazonáltal az eredmény értékes információt nyújt a TaqIA A1 allél funkcionális jelentőségéről, és arra utal, hogy egy agyi mechanizmus a felelős a túlzott táplálékfelvételért és az elhízásért, továbbá a striatumnak az étkezésre adott csökkent válasza növeli az elhízás kockázatát, főleg az A1 allélt hordozó személyekben. Sok beteg érezheti, hogy ez a modell tényleg magyarázza az étkezési magatartásukat, és enyhítheti a túlzott mennyiségű evéssel kapcsolatos szégyenérzetüket. Végül, de nem utolsó sorban ez a modell a viselkedési és gyógyszeres kezelések új célpontját jelentheti. Forrás: Science 17 Oct 2008; 322:449. Szemlézte: eLitMed.hu, dr.Kern Dávid