Egyiptomi nő földi maradványaival együtt feltárt, tökéletes állapotban konzerválódott mesterséges nagylábujj lehet a világ legrégebbi funkcionális protézise - szakértők szerint. A 2000-ben Luxorban, a thébai nekropoliszban feltárt, fából és bőrből készült eszköz Tabaketenmut, az egyik főpap Kr.e. 950 és 710 között élt lányát segítette. Könnyen elképzelhető, hogy ez a legidősebb ismert művégtag, amely több évszázaddal idősebb, mint a római kori bronzból és fából készült műláb, melyet egy capuai temetkezési helyen találtak. Azt azonban csak élő pácienseken lehet bizonyítani, hogy az eszköz valódi művégtag volt, vagyis nem pusztán dísznek szánták a túlvilágra, hanem igazi járási segédeszköznek. Jacqueline Finch, a Manchesteri Egyetem kutatója pontosan ezt tette Tabaketenmut rendellenességéhez hasonló fogyatékosságban szenvedő két önkéntes segítségével. Az egyiptomi főpap lánya valószínűleg cukorbetegség következtében kialakult üszkösödés miatt vesztette el a nagylábujját. Finch elkészítette a pót nagylábujj másolatait, illetve papírmaséból, gipszből és csontenyvből készült utánzatait. Az önkéntesek speciális nyomásmérővel felszerelt egyiptomi saru-utánzatokban járkáltak egy különleges járdán, amelyet több videokamerával figyeltek meg. „A nagylábujj a testsúly közel 40 százalékát hordozza, ezen kívül az előre irányuló hajtásért is felelős” – magyarázza Finch. „Ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk a működés szintjét, járáselemzést kell végezni.” Az eredmények igen látványosak lettek. A protézis tesztelői mindketten azt állították, hogy egy vagy több művégtag is „rendkívül hatékony” volt, és mindketten kiemelték a fából készült modell kiemelkedő kényelmét. Tabaketenmut műlábujja két formára alakított fadarabból állt, melyekbe apró lyukakat fúrtak, és bőrszalagokkal összefűztek, ami alapos anatómiai ismereteket feltételez. „Bárki is készített ilyen eszközöket az ókorban, biztosan beszélt betegeivel az illeszkedésről és az érzésről. Úgy tűnik, hogy az orvostudomány ezen ága egészen az ókori Egyiptomig nyúlik vissza” – foglalta össze közleményében a kutató. A tanulmány eredményei a The Lancet folyóiratban olvashatók. Forrás: Medipress