Hírvilág

Doppingolástörténet

2012. AUGUSZTUS 06.



Akkoriban még szó sem volt tablettában könnyen lenyelhető anabolikus szteroidokról, sem a tiszta fecskendőbe felszívott, a vörösvértest-képződést ellenőrző hormonról, az EPO-ról - az ókori olimpiák doppingolói nyers állati herét rágcsálva szerezték meg a jobb eredmény elérését segítő hormonlöketüket. A gond, hogy egyes versenyzők különböző gyógyszerek, táplálékkiegészítők, más szerek fogyasztásával próbálják növelni a teljesítményüket, olyan régi, mint maguk a játékok.


A XIX. századi atléták kokalevelekkel, kokainnal és alkohollal erősítették magukat, Thomas Hicks pedig úgy nyerte meg 1904-ben az olimpiai maratoni versenyt, hogy gondos edzője nyers tojást, sztrichnint és rendszeres időközönként brandyt adott neki.
"A dopping mindig hozzátartozott az olimpiához, de a teljesítményfokozó szereket nem tekintették mindig problémának, idővel váltak csupán azzá" - mondta a Reutersnek Martin Polley, a Southamptoni Egyetem olimpiatörténésze.

Szakértők szerint ami régen szélsőséges cselekedetekre ösztönzött egyeseket, valószínűleg hasonló ahhoz, ami doppingolásra készteti a mai sportolókat.

1896-ban még minden szabad volt

Végül is a mindenáron nyerni akarás erős kell legyen ahhoz, hogy miatta nyers állati herét fogyasszon valaki, bár mint Polley rámutatott, az ókorban ezt a férfiasság megnyilvánulásának is tekinthették.
A különbség az, hogy a drogok biztosabbak és kifinomultabbak. A csalás megítélésében is változás történt.

Az 1896-ban Athénban elkezdett modern olimpiák első napjain versenyzők úgy érezték, hogy teljesen szabadon fogyaszthatnak gyógyszereket, stimulánsokat és "pezsdítőszereket" - mondta Vanessa Heggie, a Cambridge-i Egyetem sportorvoslás-történésze.
A sztrichnininjekciót, a kokaintinktúrát és a kis adagokban fogyasztott alkoholt mind használták a normális orvosi gyakorlatban fájdalmak és kimerültség kezelésére - mesélte egy interjúban Vanessa Heggie. Általános volt a vélemény, hogy a sportolók ugyanúgy szedhetnek betegség ellen gyógyszereket, mint bárki.

"A sportolók alapvetően mindazokat a gyógyszereket és szereket fogyasztották, amelyeket a hétköznapi emberek, beleértve a sztrichnint, az amfetaminokat és a kokaint - mondta Heggie. - Abban az időben ugyanis normális, csak az átlagnál egy kicsivel jobb emberekként tekintettek rájuk."

Ahogy a sportolókról alkotott kép változni kezdett, úgy módosult a vélemény arról, hogy milyen gyógyszereket, táplálékkiegészítőket és stimulálószereket szabad használniuk.
"Hogy mit tekintünk kábítószernek, az az idők folyamán változik - mondta Vanessa Heggie. - Néha gyógyszert, máskor élelmiszert, és van, hogy olyan dolgokat, amelyeket még tiltottabb szereknek tekintünk, mint amilyenek a szórakozásból szedett drogok."

"Vannak anyagok, amelyek mindhárom kategóriába beleillenek - tette hozzá - Az alkoholt például a viktoriánus korban gyógyszernek tartották, ugyanakkor egyfajta élelmiszer is, és teljesen egyértelműen pihenési drog."

Egy lépéssel mindig az ellenőrök előtt

Martin Polley szerint a drogok sportbeli szerepének megítélésében bekövetkezett változást az váltotta ki, hogy sokan aggódni kezdtek a drogok sportolók egészségére gyakorolt hatása miatt.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) doppinggal kapcsolatos álláspontjában a fordulópont 1960-ban, a római olimpián következett be, ahol Knud Enemark Jensen dán biciklista - állítólag amfetaminfogyasztás miatt - meghalt.
"Sokszor mondják, hogy az volt az a pillanat, amikor a NOB rádöbbent, hogy baj van" - mondta.
Attól kezdve a dopping elleni harc egyre erőteljesebb lett. Gyakran úgy tekintenek rá, mint versenyfutásra az előírások kijátszóival, akik egy lépéssel mindig előrébb járnak.
Mihelyt a stimulánsok és szteroidok elleni küzdelem eredményeket kezdett hozni, a potenciális csalók az 1970-es és 1980-as években átváltottak a vérdoppingra.

A NOB 1986-ban betiltotta a vérdoppingot, de az EPO nevű hormon kimutatására alkalmas megbízható tesztre várni kellett egészen 2000-ig, a sydney-i olimpiai játékokig.
Jelenleg több száz szer szerepel a nemzetközi doppingellenes szervezet, a WADA tilalmi listáján. A londoni olimpia doppingvizsgálati laboratóriumában működő folyadékkromatográfok és tömegspektrométerek naponta 400 mintát tudnak elemezni, és 240 tiltott szert képesek kimutatni. Az olimpiatörténészek ennek ellenére biztosak abban, hogy a doppingolók mindig az ellenőrök előtt fognak járni.
"Nem hiszem, hogy valaha is megnyerhetjük ezt a versenyt" - fogalmazott Vanessa Heggie.



MTI 2012. augusztus 6., hétfő

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Hírvilág

Hatástalan a glükózamin az ízületi gyulladással összefüggő derékfájás ellen

A népszerű glükozamin kiegészítő egy új tanulmány szerint kevés vagy semmilyen enyhülést sem nyújt osteoartritis okozta krónikus derékfájásra.

Hírvilág

Mennyit ér a vesém?

A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.

Hírvilág

Hasnyálmirigyrák - az alattomos gyilkos Meghalt Patrick Swayze

Orvosai tavaly diagnosztizálták Patrick Swayze betegségét. A kezeléseknek köszönhetően talpra állt, és hónapokig forgatta a "The Beast" c. új televíziós sorozatot. Önéletrajzi könyvet készült írni közösen feleségével.

Hírvilág

Bilasztin, nem szedáló antihisztamin használata krónikus urtikária esetén, már gyermekkorban is

Az allergiás betegségek, allergiás nátha, urtikária első vonalbeli kezelésére nem szedáló, második generációs antihisztaminok javasoltak. Az egyik legújabb második generációs antihisztamin a bilasztin, amellyel nemcsak felnőtt-, hanem gyermekvizsgálatok is történtek.

Hírvilág

Valóban „egészségesebb” a patikai só? - Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban

TAKÁCS Gábor, FITTLER András, BOTZ Lajos

Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).

Kapcsolódó anyagok