Az autoreaktív, vagyis a szervezet saját szöveteit támadó T-sejteknek központi szerepe van egyes autoimmun betegségek, pl. a sclerosis multiplex kialakulásában. A Scripps Research Institue kutatói olyan módszert fejlesztettek ki, amellyel egyidejűleg lehet azonosítani az autoreaktív T-sejteket és ezek lehetséges inhibitorait. A Chemistry & Biology c. lapban közölt kísérletsorozatban a sclerosis multiplex állatkísérletes modelljét használták: egy olyan tengerimalac-törzset, amelyben immunizálással autoimmun encephalomyelitis idézhető elő. Az immunizálást egy myelinfehérjével, az MBP Ac1-11-gyel végezték, amelynek hatására az állatokban felszaporodtak és aktiválódtak a myelinfehérjét felismerő, CD4+ T-sejtek. Ezeket a sejteket - amelyek aktivációja a sclerosis multiplexhez nagyon hasonló tüneteket idéz elő az állatokban - egy rendkívül szellemes módszerrel izolálták. A T-sejtek "kifogására" szolgáló antigénként a kutatók szintetikus peptidszármazékokat (peptidoidokat) alkalmaztak. Többszázezer különböző peptidoidot állítottak elő, amelyeket mikroszkopikus üveggyöngyök felszínére rögzítettek (minden gyöngyhöz csak egyfélét). Az immunizált állatok CD4+ T-sejtjeit piros, míg a kontroll állatokéit zöld színanyaggal jelölték, a piros és zöld sejteket 1:1 arányban összekeverték, majd a keveréket együtt inkubálták a gyöngyök hordozta peptidoid-"könyvtárral". A keverékben jelenlévő többmillió féle T-sejt más-más affinitással kötődött a különböző peptidoidokat hordozó gyöngyökhöz. A kutatókat csak egyféle gyöngy érdekelte: azok, amelyekhez kizárólag piros sejtek kötődtek. A kizárólagosság ugyanis azt jelentette, hogy az adott gyöngyhöz kötődő sejtpopuláció csakis a piros (az immunizált állatokból származó) sejtek között található - az egyetlen ilyen sejttípus pedig a myelinspecifikus T-sejtek populációja volt, hiszen az összes többi CD4+ T-sejtpopuláció a kezelt és a kontroll állatokban hasonló volt. A kutatást vezető Thomas Kodadek szerint - akit 2006-ban a National Institutes of Health különlegesen kreatív kutatók számára létrehozott Pioneer díjával is kitüntettek -, a módszer legnagyobb előnye, hogy nem kell hozzá ismerni a betegség kialakulásáért felelős antigént. Az autoimmun betegségekkel kapcsolatos korábbi kutatások célja általában az volt, hogy megtalálják ezeket az antigéneket, ami rendkívül nehéz feladat - részben ennek is köszönhető, hogy az elmúlt évtizedekben e téren nem sikerült jelentős áttörést elérni. Az új módszer új utat nyithat az autoimmun betegségek terápiájának kidolgozása felé. Azok a molekulák, amelyek csak az autoreaktív T-sejtekhez kötődnek, az idegen antigéneket felismerő T-sejtekhez nem, olyan új gyógyszerek alapjául szolgálhatnak, amelyekkel célzottan gátolni lehetne az autoreaktív sejteket, az immunrendszer normális funkcióinak megzavarása nélkül. Az autoimmun betegségek kezelésére jelenleg használt gyógyszerek szinte kivétel nélkül vagy tüneti kezelésre szolgálnak, vagy nem szelektíven moderálják az immunrendszert, ami komoly mellékhatásokat okozhat. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Víg Julianna Forrás: Chem. Biol. 2009;16(11):1133-1139 Kapcsolódó anyagok: LAM 2009;19(08-09):473-479