Somogyi Péter Agy-díjas (Brain Prize) neurobiológust, az Oxfordi Egyetem Anatómiai Neurofarmakológiai Intézetének igazgatóját tüntette ki a Semmelweis Egyetem (SE) legmagasabb rangú elismerésével, a Semmelweis Budapest Awarddal. A díjat csütörtökön adták át a Magyar Tudományos Akadémián. A Semmelweis Egyetem szenátusa által 2009-ben alapított elismerést most harmadik alkalommal ítélték oda, 2010-ben Jeremy K. Nicholson, a London Imperial College professzora, tavaly pedig Sir George Radda, az MRI magyar származású atyja vehette át a díjat. Szél Ágoston, az SE rektora kiemelte, hogy a díjat olyan nemzetközileg elismert eredményeket felmutató külföldi, orvosbiológiai kutatásokat végző tudós kaphatja, akinek teljesítménye méltó az intézmény névadójának szellemiségéhez, kutatásai az emberiség javát szolgálják, és új utat mutatnak az élő természet megismeréséhez. Hunyady László rektorhelyettes a díjazott munkásságát méltatva kiemelte, hogy Somogyi Péter a neuronhálózatok tér- és időbeli szinaptikus kapcsolatainak úttörő kutatója, iskolateremtő neurobiológus. Elsőként dolgozta ki az agykéreg sejthálózatának leíró módszerét, beleértve az idegsejtek különféle típusainak azonosítását. A Royal Society of London tagja, 2011-ben Buzsáki Györggyel, a Rutgert Egyetem professzorával és Freund Tamás akadémikussal, az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézetének igazgatójával együtt elnyerte az agykutatók Nobel-díjának tartott, első ízben odaítélt Brain Prize-t. Somogyi Péter a díjjal járó tízezer eurót felajánlotta a Semmelweis Egyetemnek a kivételes tehetségű fiatal kutatók támogatására szolgáló alapítvány létrehozására. Mint bejelentette, a Harvard Egyetem magyar származású professzorának, Stephen W. Kufflernek (1913-1980) a nevét viselő alapítványt heten hozták létre, köztük 3 Nobel-díjas. Magyarországról Vizi E. Szilveszter, az MTA korábbi elnöke csatlakozott a kezdeményezéshez. Az idegsejtek összerendezett működésével kapcsolatos kutatásairól Somogyi Péter az MTI-nek elmondta, hogy ha minden idegsejt külön "beszélne", egymást zavarnák, kioltanák a jelek. "Ez nem így van, ritmusokat látunk, vagyis valami összehangolja, időben szinkronizálja az idegsejtek aktivitását. Ebben vesznek részt azok a gamma-amino-vajsavat (GABA) ingerületátvivő anyagként használó sejtek, amelyekkel 30 éve foglalkozom. Ami munkásságomból kiderült, minden idegsejtet egyszerre sok elkülönülő forrásból származó GABA-t felszabadító sejt befolyásolja" - magyarázta. Mint hozzátette, "a hippokampusz kis területén 21 ilyen forrás van, 21 féle sejt. Egyetlen idegsejtre, amely +hallgatja+ a 21 féle GABA-t, mindegyik fajtából több hat, és mint egy szimfonikus zenekar hangszerei, egymásra hangolják a működésüket. Ennek eredményeként az információt eltároló sejt egy sejtegyüttesben csak bizonyos időszakokban szólalhat meg, akkor, amikor társai, amelyek ugyanannak az információnak a kódolásában részt vesznek, szintén aktívak. Tehát egy bizonyos időablakra szűkítik a GABA-t felszabadító sejtek a kódoló sejtek aktivitását. Ráadásul többféle mintát kell előállítaniuk, úgy kell elképzelniük működésüket, mint egy időgépet. Minden egyes sejtnek a szerepét próbáljuk megfejteni ebben az időgépben, ezen a problémán ma a világban legkevesebb tízezer neurobiológus dolgozik" - hangsúlyozta Somogyi Péter. Mint Freund Tamás az MTI-nek kiemelte, Somogyi Péter talán egyik legnagyobb felfedezése, hogy bizonyította: a különböző gátlósejtek, amelyek az idegsejtek működését megszervezik, funkcionális egységekbe rendezik, nemcsak térbeli specifitással rendelkeznek, hanem még időben is specializálódtak. "Az agyi tevékenység hullámainak különböző fázisaiban mutatnak szelektív aktivitást, felosztják maguk között a munkát nemcsak térben, hanem időben is. Ennek alapján született meg az időhálózat hipotézis (Chronocircuit hipotesis), amely az agykérgi működés alapvetően új teóriája" - mutatott rá Freund Tamás. MTI 2012. november 22., csütörtök