A szívelégtelenség kezelésére vonatkozó irányelvek szerint aldoszteron-antagonisták (például spironolacton) adása javasolt a szisztolés elégtelenségben szenvedő és a béta-blokkoló- és ACE-gátló-kezelés ellenére legalább közepesen súlyos tünetektől szenvedő betegek kezelésében. Egyes felmérésekben azonban kimutatták, hogy az ilyen betegek csoportjában ritkán alkalmaznak aldoszteron-antagonistákat, viszont néha adnak ilyen szert a hyperkalaemia szempontjából veszélyeztetett betegeknek. Most amerikai kutatók az aldoszteron-antagonisták alkalmazásának tendenciáit mérték fel 2005 és 2007 között országszerte 241 kórházban, amelyek egy, a szívelégtelenségre vonatkozó irányelvek követését szorgalmazó, minőségjavítási programban vettek részt. A szívelégtelenség miatt a kórházak valamelyikébe felvett 44 ezer beteg közül 12 565 szenvedett bal kamrai szisztolés diszfunkcióban, és nem volt hyperkalaemiás, és nem is szenvedett klinikailag jelentős veseelégtelenségben, ezért őket alkalmasnak minősítették az aldoszteron-antagonista-kezelésre. E csoport 32%-ának rendeltek aldoszteron-antagonistát a hazabocsátáskor (28%-uknak a minőségjavítási program kezetekor, 34%-nak a program befejeztekor). A 8610 beteg közül, akik hazabocsátáskor aldoszteron-antagonistát kaptak (figyelembe véve minen beteget, nem csak az irányelvekben javasolt betegcsoportot), egyértelműen helytelen volt a gyógyszer rendelése a betegek 3%-ában és valószínűleg helytelen volt a 7%-uk esetében. Az aldoszteron-antagonisták indokolatlan rendelésének aránya nem válttozott szignifikánsan a vizsgálat időtartama során. Az eredmények arra utalnak, hogy minden bizonnyal az ideálisnál ritkábban rendelnek aldoszteron-antagonistákat a szívelégtelenségben szenvedő betegeknek, még azokban az intézményekben is, amelyek az erre irányuló önkéntes minőségjavítási programban vesznek részt. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: JAMA 2009 Oct 21; 302:1658.