Magyar Kórházszövetség által kidolgozott vélemény szerint az egészségügyben megmaradt intézményrendszer egyes elemei sem horizontálisan, vertikálisan nem kapcsolódnak össze egységes rendszerré. Az egészségügyi ellátás közvetlen hatása a lakosság népegészségügyi mutatóira az utóbbi évtizedekben erőteljesen megemelkedett, és mára ez a hatás akár a 25%- ot is eléri.

A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rosszabb, mint az elvárható lenne az egészségügy GDP-ből való részesedéséből, vagy akár az egy főre jutó egészségügyi kiadásokból. Ennek számos összetevője van, de ebben biztosan szerepet játszanak - főleg az elkerülhető halálozások esetében - az ellátórendszerünk anomáliái. Azaz a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása érhető el az ellátórendszer átalakításával.

Ráadásul ennek sokkal gyorsabb, gyakorlatilag azonnal érzékelhető hatása van a lakosságra, mint a hosszabb távon ható - igaz, hogy akkor markánsabb változásokat előidéző - népegészségügyi programoknak. A hazai egészségügyi ellátórendszer minden egyes eleme olyan súlyos problémáktól terhes, hogy csak komplex átalakítástól várható bármiféle eredmény. Az egyes elemek változtatása mára már nem képes javítani a rendszeren, ahol ráadásul a leggyengébb láncszem elve alapján a teljesítmény outputját vagy outcome-ját mindig a legszűkebb keresztmetszet fogja meghatározni.

Az ellátórendszer szereplői közt a szolgáltatói oldal a legbonyolultabb a szereplők mennyisége, feladatai és kapcsolatrendszere miatt, és egyben a legszenzibilisebb terület is, hiszen ez az érintkezési felület az ellátórendszer és a lakosság közt, azaz mind objektív, mind szubjektív szempontból ezen keresztül történik meg a vélemény alkotás a teljes egészségügyről. Amikor tehát szembesülünk azzal a ténnyel, hogy az egészségügy valamennyi szereplője elégedetlen a rendszer működésével, tudomásul kell vennünk, hogy ebben a vélemény alkotásban döntő szerepe van a szolgáltatói oldal megítélésének.