Gondolat

Több pénzt vártak Zombortól

2014. NOVEMBER 12.

Három és fél évvel ezelőtt széleskörű szakmai egyeztetés után konszenzussal fogadta el a szakma és támogatta a kormány a Semmelweis tervet, többek között az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE) is egyetértett a benne foglalt elképzelésekkel. Zombor Gábor most új stratégiával állt elő, amelyről Molnár Attila, az EGVE elnöke azt mondja, a Semmelweis terv ugyan jó irány volt, de nem jelentett végleges megoldást, ezért tehát tovább kell lépni.

– Az államtitkár szerint hitelessé kell válni a politikai és gazdasági döntéshozók előtt, ha többletforrásokhoz akar jutni az ágazat, ezért a népegészségügyi mutatók javítását tűzte ki célul. Van türelme a döntéshozóknak kivárni ezt?

– A népegészségügyi mutatók nagyon lassan változnak, jelentős javulást egyik napról a másikra nem lehet elérni. Eredményt a folyamat végén várhatunk, amihez viszont pénz kell. A párbeszédnek inkább arról kellene folynia, hogy a többletforrást hogyan tudjuk a népegészségügyi célok érdekében hatékonyan hasznosítani.

– Például úgy, hogy egészségfejlesztési irodákat és szűrőpontokat alakítanak ki a kórházakban.

– Nyilván ezt a tervet szakmai tartalommal is meg kell tölteni, majd forrásokat rendelni hozzá. Az intézményeknek erre nincs pénzük.

– A jövő évi költségvetés tervezete ad okot reménykedésre?

– Némi adósságrendezés várható. Azonban önmagában azzal, hogy ez megtörténik, az alapvető probléma nem oldódott meg.

– Több pénzre számítottak?

– Lényegesen többre. Érdemi szervezeti és strukturális átalakításhoz százmilliárd forint többletnek kellene lennie a kasszában, hiszen a belső tartalékokat az elmúlt években már feltártuk és kiaknáztuk.

– Látnak olyan intézkedéseket, amelyek a kórházak tartozásainak áprilisi lenullázása után megakadályozza az adósság újratermelődését?

– Egyelőre nem, és erről még nem történt egyeztetés sem az EGVE-vel, bár vannak javaslataink, amelyeket érdemes lenne végiggondolni. Például fontos lenne a HBCS szakmai revíziója, vagy a tvk újraosztása az intézmények között, amit nagyon régóta javasolunk. Itt azt is meg kell vizsgálni, hogy a tvk megállapítása óta milyen változások történtek az országban és az intézményekben. Azt tapasztaljuk, hogy igen jelentős volt a határokon belüli migráció keletről nyugatra, azonban ez az ellátók finanszírozásban nem tükröződik.

– Ígéri az államtitkár is a tvk elosztás felülvizsgálatát…

– Egyetértünk ezzel, de még nem elemeztük ki ezt a kérdést. Vannak olyan kórházak, amelyek az ellátási kötelezettségüknek maximálisan eleget téve adósságot termelnek, és vannak olyanok, amelyek kerülik ezt a magatartást, ezáltal jobb pozícióba kerülnek. Ezért nem csak az intézmények eladósodottságának mértékét és tvk kondícióit kell megvizsgálni, hanem egyidejűleg azt is, hogy mindehhez milyen, ténylegesen elvégzett egészségügyi szolgáltatások kapcsolódnak. A tvk-t egyelőre a bázis szemléletre alapozva osztják szét, miközben például a megyei kórházaknak vannak olyan feladataik, amelyek az ellátórendszer alacsonyabb szintjéről oda sorolódnak, és nem adhatók tovább. Régóta mondjuk, hogy a betegeket a szükségleteknek megfelelő, de ugyanakkor leggazdaságosabb ellátási szinten kellene gyógyítani, ebbe az irányba nem látunk mozgást.

– Éppen most jelentett be az államtitkár, hogy megyei szinten átjárhatóvá teszik a fekvő- és járóbeteg kasszákat.

– A kasszanyitás önmagában jó, azonban ahhoz, hogy ez jól és hatékonyan működjön, és ne a kisebb kasszák kárára történjen a forrásáramlás, mint a korábbi évtizedekben, komoly ösztönzőrendszert, vagy szigorú fiskális szabályozást kell kialakítani.

– A kórházak és járóbeteg-ellátók terheit csökkentenék azzal, hogy a háziorvosoktól definitív ellátást várnak a jövőben. Mennyi idő után lenne érezhetően kevesebb beteg a magasabb szintű szolgáltatóknál?

– Ez akár nagyon gyors folyamat is lehet, de a forrás önmagában kevés. Megfelelő ösztönzőrendszer híján a jövő évi költségvetésből erre szánt 10,5 milliárd forint nyom nélkül fog elfolyni.

– A tervek szerint Állami Egészségügyi Ellátó Központokat (ÁEEK) hoznak létre, a megyékben ezek dönthetnek majd a kasszákról, beleszólásuk lesz az intézmények gazdasági irányításába. Hogyan értékeli ezt az EGVE?

– Annyira izgalmasnak tartom ezt a feladatot, hogy nagyon szívesen részt is vennék egy ilyen pilotprogramban. Az alapelv, hogy a rendszer működtetése, a tulajdonosi funkcióval összefüggő döntések közel legyenek az intézményekhez, helyes. De tisztázni kell, hogy ki lesz a megyei központokban a primus inter pares, és elemezni azt, hogy melyek azok a feladatok, amelyek tulajdonosi döntést igényelnek, és melyek azok, amelyek a kórházak menedzsmentjének saját felelősségi körébe kell, hogy tartozzanak.

– Utóbbiaknak adnának minél szélesebb hatáskört?

– A napi operatív munkát érintő döntéseknek helyben kell maradniuk, mert azok elhúzódása komoly anyagi veszteségekkel jár, és itt kell határozni a működtetés kérdéseiről is, hiszen a kórházakban naponta keletkeznek olyan helyzetek, amikor a betegellátás biztonsága érdekében azonnal dönteni és intézkedni kell. A központosított beszerzéseknek első sorban az energia megvásárlásában van létjogosultsága, de az összes többi területen a térségi döntéshozatalt preferálnánk, akár önkéntes társulások révén, ami nagyobb rugalmasságot biztosítana. Az évente kiírt közbeszerzési eljárások drágábbak, hiszen a beszállítóknak az összes őket terhelő költséget egy éves megtérülésre kell beárazniuk. Árcsökkenést az hozhatna, ha hosszabb távon tudnának tervezni a kórházak és a beszállítók egyaránt, hogy a kapcsolódó költségeket több évre porlaszthassák. Ez jelentene némi megtakarítást, de generálisan ez sem képes önmagában megoldani a konszolidáció kérdését.

– A most már biztosan szétbontásra ítélt Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) egyik utódszervezete, az ÁEEK tárgyal majd a beszállítókkal a kórházak adósságainak rendezéséről. Látnak ebben mozgásteret?

– Alapvetően a jogi szabályozás, a kötelező késedelmi kamat és kezelési költség az, ami hátráltatja a megegyezést, a kórházak menedzsmentje egyébként most is mindent megtesz azért, hogy megfelelő alkukat kössön. Ha ez a mozgástér nem bővül, akkor ez egy nehéz és rögös út lesz... De megint csak adósságrendezésről beszélünk, és nem a konszolidációról. Ez utóbbinak egyik meghatározó eleme lehetne az egészségügyi szolgáltatások áfa-helyzetének a felülvizsgálata. Az adómentesítéssel sokat lehetne javítani a közfeladatot közpénzből ellátók helyzetén. A kormánynak végig kell gondolnia, milyen eszközök vannak a kezében, és ez is egy lehetőség.

– Ágazati béremelésről egyenlőre nincs szó, jövőre kiterjesztik az ösztöndíjrendszert valamennyi rezidensre, és a rendszerből kilépő fiatal szakorvosok számíthatnak magasabb bérre 2016-tól. A többiek mindezt elviselik?

– Béremelés nélkül nem fog menni. Elindult egy folyamat, ami a közepén megtorpanni látszik, ez pedig azt jelenti, hogy az eddigi erőfeszítések is kútba esnek. Az biztos, hogy erre forrás a költségvetésben nincs, esetleg a népegészségügyi termékadó többletbevétele szóba jöhet, mint lehetőség. A fiatal orvosok megtartására tett erőfeszítések méltányolandók, viszont ha az ő bérüket megemelik, de az idősebbekéhez nem nyúlnak hozzá, az kezelhetetlen feszültségeket okoz a rendszerben.

– Az EGVE két éve mondja, hogy az intézmények gazdasági és műszaki személyzete rendre kimarad a béremelésekből, és sürgetik, hogy rájuk is gondoljon az ágazat vezetése. Értek el eredményt?

– Már most sincs megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő ezeken a területeken, miközben a feladatok napról napra növekednek. A helyzet így folyamatosan romlik, hiszen a közszféra egyéb területein voltak bérrendezések, a jól képzett, gyakorlott szakemberek az egészségügyi intézményekből átvándorolnak az államigazgatásba. Ha százezer forinttal többet ajánlanak a munkavállalómnak, nem tudom visszatartani. A minimálbér azért a szakmai munkáért, és mindennapos felelősségért, amit a betegellátásban nekik is vállalniuk kell, megalázó.

– Zombor Gábor nemrégiben deklarálta az állami és a magánszektor éles elkülönítését. Tisztább helyzet teremthető ezzel?

– Elindulhat egy tisztulási folyamat, de vannak nyitott kérdések. Azt már tudjuk, hogy az orvosok közreműködői szerződéseire nem vonatkozik a bejelentés, de az ellátásban nagyon sok magánszolgáltató vesz részt szerződéssel, ellátási kötelezettséget jelentő közigazgatási határozat birtokában. Laborok, röntgenek, CT-k és MR-ek, betegszállítók és más szolgáltatók. A kiszervezett magánszolgáltatók kiváltása az államnak kétszer, háromszor annyiba kerülne, mint amennyiből a teljes konszolidációt meg lehetne oldani.

– Van olyan szolgáltatás, amelyet érdemes lenne átvennie az államnak?

– Erre nem tudom jó választ. Az a félő és problematikus, hogy a tisztán közfinanszírozott intézmény hogyan tesz szert a hiányait pótoló többletbevételre? Az OEP-el szerződött magánszolgáltató kompenzálni tud úgy, hogy a piacon értékesíti a szabad kapacitásait, amit visszaforgat a közfinanszírozott betegellátási tevékenységébe. Ha ez a többlet kiesik, azzal az alulfinanszírozott és tartozásokat halmozó kórházi struktúra növekszik, ennek pedig egyenes következménye, hogy egy idő után az adósság újratermelődésének folyamata felgyorsul, ráadásul újabb intézmények szállnak be ebbe a körbe. És itt kapcsolnék vissza a béremelések elmaradásához. Ha a kórház nem tudja a magánszolgáltatásokból származó többletfizetéssel érdekeltté tenni a dolgozóit abban, hogy közfeladatokat is ellássanak, lehet, hogy inkább az elvándorlást választják.

– Évről-évre, amikor szembesülnek egy újabb szűkös költségvetéssel, elmondják, hogy több pénz kellene, mert már mindenki túl van a fenntarthatóság és teljesítőképesség végső határán, aztán minden marad a régiben, valahogy eldöcög az ellátás. Még négy év vegetálást el tud viselni az egészségügy?

– Nem.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2014-11-12

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Kapcsolódó anyagok

Hírvilág

Hankó: jó a gyógyszerészeknek a jövő évi költségvetés

Biztonságosabban lehet majd étrend-kiegészítőt vásárolni a patikában

Hírvilág

Vissza kell fordulni

Új irányokat javasolnak az egészségpolitikában a József Attila Alapítvány szakértői.

Hírvilág

Minden változik, csak a problémák nem

Összefoglalták az idei év egészségpolitikai eseményeit, és megoldási javaslatokkal is előálltak

Hírvilág

A rendszer túlélése fontos, nem a betegé

Forrásbővítés csak a járulékfizetők számának emelésével érhető el

Hírvilág

Az alapellátás lesz az egészségügy bázisa

Zombor: Legjobban a fiatal orvosainkra kell vigyáznunk