Gondolat

Orvosnak lenni soha nem volt életbiztosítás

2011. AUGUSZTUS 15.

– Olvasván a Gondolat Kiadó által gondozott Repülőkenőcs című könyvét, melynek alcíme ez: érdekességek az egészséges és beteg test, az orvoslás és a kuruzslás történetéből, feltűnik szarkasztikus humora. Ez a látásmód valóban jellemző önre? Családi vonás esetleg?

– Népes, zajos családban nőttem föl, márpedig az efféle családokat csak némi humorérzékkel lehet elviselni. Meg aztán 16 éves koromig kicsi voltam, vézna, ügyetlen és szemüveges, a humor tehát egyfajta védekezés volt a világ ellen. De a családomban sok embernek volt jó humora: Apámra inkább finom irónia volt jellemző, a szarkazmus inkább anyai nagybátyám tulajdonsága.

– Verseket is ír. E tevékenységét hová helyezné, ha rangsorolnia kellene?

– Mindenkinek lehetnek hibái, bűnös szenvedélyei. A normális emberek a versírással 18 évesen felhagynak, de nekem ez nem sikerült. Nem tartom különben magam költőnek, a verseim többnyire szépnek, okosnak vagy szórakoztatónak szánt szó- és gondolatjátékok. Számomra mindenesetre fontosak, ám nem tudom rangsorolni őket az életemben, és azt sem tudom, mennyit érnek.








– A LAM-ban fut sorozata, a Különös gyógymódok lexikona címmel. A gyógyítás, orvoslás az idők során is sok bizarr eljárást, megoldást alkalmazott…

– A gyógyításban az emberiség kutatásvágya, kíváncsisága mutatkozik meg. Hogy aztán ki mivel próbálkozik gyógyítás ürügyén, az más kérdés. Erős a gyanúm, hogy a mai gyógymódok is egy idő után bizarrnak tűnnek majd, és utódaink jókat nevetnek majd rajtuk. Csak gondoljunk bele, hogy ma a sebészek egyszerűen kivágják a hibás szervet, szövetet, testrészt, vagy jobb esetben műanyagokkal helyettesítik. Milyen barbár, primitív megoldás! Ezer év múlva nyilván szó sem lehet majd ilyesmiről.

– Bánfalvi Attila tollából volt olvasható, hogy az orvoslás morális vállalkozás. Mi a véleménye erről. Így volt ez mindig is a történelem során? Mintha nem mindig lettek volna ilyen mértékben felelősek az orvosok tetteik következményeiért, mint manapság.

– Orvosi etika mindig is létezett, elég a hippokratészi esküre, Galénosz, Rhazes, Maimonidész, Rodrigo a Castro, Jospeh Fletcher és mások orvosetikai munkáira gondolni. Az orvosokat pedig már tudtommal Hammurabi törvénykönyve büntette a műhibákért. Harun ar-Rasid orvosa, a kiváló Dzsurdzsisz ibn Bahtisú évekig ült börtönben egy félresikerült kezelés miatt. Magyarországon a 17. században már voltak orvos-, helyesebben sebészperek, a sztálini orvosperekről pedig jobb nem is beszélni. Vagyis orvosnak lenni sosem volt életbiztosítás. Kétségtelen viszont, hogy ma egész jogi iparág települt erre a területre. A különbség szerintem az, hogy régen a beteg fel volt készülve rá, hogy az orvos nem tud rajta segíteni, vagy csak ront az állapotán, ma viszont a média – és az egészségügyi lobbi – sikeresen elhitette az emberekkel, hogy az orvostudomány mindenható, és ha – az esetek többségében – ennek az ellenkezője bizonyosodik be, mindenki meg van sértődve és rögtön valami nagy disznóságra gyanakszik.

– Vannak-e még feltáratlan területek az orvostörténet terén?

– Persze, hogy vannak: a középkori orvosi szövegek 90 %-a egyszerűen gyakorlatilag hozzáférhetetlen. A magyar orvostörténelemben pedig rengeteg a fehér folt, különösen a 16. századig tartó időszak egészségügyi vonatkozású levéltári és régészeti anyaga feltáratlan, vagy szintetizálatlan. De sorolhatnám még a szinte szűz területeket.

– A gyógyítás történetének kutatása lényegében széleskörű kultúrtörténeti tudást igényel. Egy-egy korban létező irányzatok nyilván nem választhatók el a különböző szemléleti alapoktól, irányzatoktól. E posztmodern korban milyen tendencia, kapcsolat figyelhető meg a szellemtudományok és az orvoslás között?

– Manapság szerintem az orvostudomány alapvető gondja, hogy semmiféle filozófiai háttere nincs: a puszta empírián alapul, nincsenek rendező elvei, rendszerei. Ha ma megkérdezünk egy orvost, hogy ő milyen filozófia híve, általában büszkén azt feleli: én semmilyené, én a tények és a tudomány híve vagyok. Arra nemigen gondol senki, hogy mindig az éppen uralkodó filozófia, a világkép határozza meg, mit tekint tényeknek valaki, és hogy a tudomány is voltaképpen csupán egyfajta hiedelemrendszer. A filozófiák, hiedelemrendszerek, alapelvek persze általában előbb-utóbb tévesnek bizonyulnak. Ám addig is sokat segítenek a fejlődésben. A másik érdekesség, amivel nap mint nap szembesülök az, hogy a bölcsészetet mindenki a humán tudományokkal azonosítja, holott például a fizika, kémia és a biológia is bölcsészet: régebben a bölcsészkaron, a philosophica facultas-on is oktatták őket. Vagyis bölcsészet és orvoslás közt ma is szoros a kapcsolat, akárhogyan próbálják is ezt egyesek tagadni: még a felvételi is bölcsészeti tárgyakból van az orvosegyetemen.




(fotó: Spilák Zsuzsa)





– Van kedvenc kora, melyben úgy érzi, jól kiismeri magát?

– A legtöbbet a 16-17. századdal foglalkoztam. Legszívesebben ennek a kornak a szövegeit is fordítom. Rendkívül izgalmas világ ez, szerintem az utolsó úgynevezett paradigmaváltás kora. Már számunkra is érthető, de még rejtélyes és furcsán gondolkodó kor: egyszerre volt benne jelen a hagyományos, mágikus világkép és az új empírián-logikán alapuló tudományos gondolkodásmód, ami igen izgalmas és néhol kifejezetten vicces keveréket alkot.

– Van olyan kor, melyben szívesebben élne?

– Az én immunrendszerem más kort valószínűleg csak kb. egy-két hónapig bírna ki. Nem beszélve arról, hogy az ember ugye rászokott a folyóvízre, a mosdásra, a vécére, a hügiénére, vagy mondjuk, arra, hogy nem húzzák karóba vagy nem sütik meg elevenen. Vagyis, a múltban nem szeretnék élni, inkább a jelenben élnék még egy kicsit, ha lehet. Persze tényleg voltak szép, elegáns, sikeres korok, de mondjuk az ókori Athénban sem volt túl jó ronda öreg és beteg bánya-rabszolgaként élni, és a legsötétebb középkorban is nagyon jó lehetett szép, fiatal, sikeres és gazdag embernek lenni.

– Min dolgozik jelenleg, milyen jellegű kutatásokat végez?

– Jelenleg egy 16. századi svájci író, Nicolaus Wynmann tanulmányát fordítom latinból magyarra: ez volt az első munka, amely az úszásról, annak technikáiról és kultúrtörténetéről szólt. Véletlenül fedeztem föl a könyvtárunkban, most lefordítom, rengeteg jegyzetet írok mellé és egy szép bevezetőt, keresek illusztrációkat is hozzá, aztán nekiállok házalni vele, hátha valaki hajlandó kiadni, sőt fizetni is érte. Talán nem reménytelen: annyi hülyeséget kiadnak manapság, miért pont ezt ne?

Nagy Zsuzsanna


Magyar László András: Föltámadás

Könnyen lehet, hogy földi léte fécesz
mindenkinek, s így üdvös hírt tudat
velünk, ki rajta túlvalót mutat,
de föltámadni szint’ igen nehéz lesz!

A nagy napon – rész nem kötődve részhez –
hazátlan leng a tiszta öntudat,
mely milliárd részecske közt kutat,
hogy ekképp jusson újra test-egészhez,

s mivel világunk összes ősatomja
testek sorának szolgált lét-tokul,
oly lesz keletje minden én-gerezdnek,

hogy rajt’ a lelkek folyvást összevesznek
– bűnös fajunk még ekkor sem okul –
és egy a mást a semmiségbe nyomja.


HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Kapcsolódó anyagok

COVID-19

Enyhe tünetmentes, SARS-CoV-2-fertőzött járóbetegeknél észlelt íz- és szagérzékelési változások

A Covid-19-ről szóló beszámolók a betegség súlyosságától függően, tünetileg leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor a szerzők tudomása szerint eddig csak egy tanulmány foglalkozott Covid-19 fertőzötteknél a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokkal, és 34%-os prevalenciát állapítottak meg a kórházban kezeltek körében. Viszont a tanulmány nem közölt adatot a megváltozott érzékelés idejéről és a többi tünethez való viszonyáról.

Hírvilág

Mennyit ér a vesém?

A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.

COVID-19

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A SARS-CoV-2 vírus fertőzés kapcsán még nem ismerjük pontosan a szervezet antitest válaszát, illetve az antitestek kimutatásának klinikai értékét sem tudjuk még felmérni.

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

COVID-19

Enyhe tünetmentes SARS-CoV-2-fertőzött betegeknél észlelt íz- és illatérzékelés-változás

Az egyes jelentések és tudományos publikációk a SARS CoV-2 vírussal fertőzött betegek tünetei között leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor enyhe tüneteket mutató betegek gyakran számoltak be a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokról, mint a megbetegedés általuk tapasztalt első jeléről.

1.

Lege Artis Medicinae

Októberi Szám Melléklete
OKT 01.

2.

Lege Artis Medicinae

Novemberi Szám Melléklete
NOV 01.

3.

Lege Artis Medicinae

Március Szám Melléklete
MÁRC 01.

4.

Lege Artis Medicinae

Júniusi Szám Melléklete
JÚN 01.

5.

Lege Artis Medicinae

Júliusi Szám Melléklete
JÚL 01.