Gondolat

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

GÁSPÁR Csaba

2019. NOVEMBER 29.

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

A szerzők a versenyt egyfajta motornak, hajtóerőnek írják le, de nem idealizálják azt, nem állítják azt, hogy ez a jelenség jó, vagy rossz, helyes vagy erkölcstelen lenne. Nem a kapitalizmus dicséretét olvashatjuk. Ám minden ponton azt bizonyítják, mennyire a versengés az, ami meghatározza társadalmainkat. Sőt a verseny logikáján belül mutatnak rá a túlfogyasztás kultúrájának felemásságára, például az ember megjelenése előtt kihalt állatok példájával illusztrálják hogyan tud a felesleges és értelmetlen versengés, a természetes szelekció akár a kihalás szélére sodorni egy-egy populációt.

Üdítő az a természetesség, ahogyan a környezetvédelmi szempontokat vizsgálják a verseny szempontjából, ahogy megfogalmazzák hogyan vesszük fel a jövőbeli környezet kárára fel hiteleket, melyeket most herdálunk el. Megfogalmazásukban minden versenyhelyzet kialakulásához egy szűk erőforrás megjelenés szüksége, és az emberiség felfoghatatlan számú erőforrásért képes egyszerre versenyezni. Jól bemutatja a korszellemet, amiben már nemcsak kortársainkkal akarunk versenyezni, hanem elődeinket is le akarjuk pipálni. A fiatalságfixáltá vált társadalmunk, ahol az élettapasztalat ma már nem érték a nyitottság, rugalmasság és alkalmazkodóképesség mellett.

Sőt, jobb híján az ember képes önmagával versenyezni, ha nincs kéznél más - a különböző sportok mentén mutatja be, hogyan tudunk letörtek lenni, ha nem verjük meg a magunknak, magunk által felállított mércéket. Gondolatmenetük végül odáig jut, hogy a globális kihívásaink nehézségeit is el tudják helyezni a versengés és az általuk a versengés egy formájának tekintett együttműködés koordinátarendszerében: miközben sok-sok évszázadon keresztül kevés ember küzdött az óriási bolygó erőforrásaiért, napjainkba rengeteg ember küzd a zsúfolásig telt bolygó kincseiért.

Mesélnek minderről úgy, hogy közben mindezt a norvég jóléti társadalom szemszögéből világítja meg. Sok benne a helyi, norvég vonatkozás, előjönnek az általunk nem ismert tévéműsorok, sajtótermékek, sí és korcsolya sport helyi példái. Miközben a legtöbb történet számunkra nem ismert, mégis szórakoztató belelátni a verseny szemüvegén keresztül a norvég mindennapokba is. Hasonlóan a játékelméleti, evolúcióbiológiai alapfogalmakkal sem fárasztanak minket a szerzők, hiszen egy jó esti beszélgetés során nem kell mindent túlmagyarázni.

A könyvnek nincs igazi verzérfonala, a verseny tartja össze a mondanivalót, de nem igazán jutunk el A-ból B-be. Tényleg egy igazi véget nem érő éjszakai társalgás esszévé duzzasztott verziójának tűnik a könyv, amin végighaladva mi magunk fogjuk újraértelmezni a világról való felfogásunkat. Ezt a munkát ránk bízzák, és csak szempontokat adnak ehhez. Versenyezhetünk, ki jut ebben messzebb.

Gáspár Csaba
2019.november 29.


Dag O. Hessen – Thomas Hylland Eriksen: A versengés paradoxonjai
Fordította: Patat Bence, Megjelenés: 2018, Oldalszám: 258 oldal, Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2799-91-9

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Gondolat

Karinthy öndiagnózisa

NAGY Zsuzsanna

Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül címmel írta meg saját betegségének felfedezését, tüneteinek kialakulását.

Gondolat

"Ez nem Rio de Janeiro"

1937. október 15. született Odesszában Ilja Ilf szovjet-orosz író.

Gondolat

Las Trece Rosas – Tizenhárom Rózsa

ZALAI Anita

1939. augusztus 5-én Spanyolországban – néhány hónappal a polgárháború befejeződése után – Franco tábornok parancsára a madridi Almudena temető keleti falánál kivégeztek tizenhárom fiatal lányt.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A könyv a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be.Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben...

Gondolat

Buddhizmus a hazai gyakorló szempontjából

BRYS Zoltán

Gánti Bence a buddhizmus rendkívül szerteágazó, sokszor ellentmondásos bölcseletének és gyakorlatainak bemutatására vállalkozik új kötetében. Aktuális téma, hiszen hazánkban is több buddhista iskola működik, és a reneszánszát élő New Age mozgalom is részben a hinajána, a tibeti és a zen buddhista hagyományokból táplálkozik.

Gondolat

Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Gondolat

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Gondolat

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

A szomato-pszichoterápia szemléletében a test és az elme nem különválasztható jelenségek, hanem egyazon dolog, a testelme két aspektusa. Ám ebben a szemléletben mégis a test az elsődleges, a „bölcsebb fél”: a test, a testi élmény biztosíthatja a biztonság, az önbizalom, az önkontroll és a lelki gyógyulás és öngyógyítás lényeges elemeit az egyén számára.