Etikai kódexet alkot a szakképzés etikájáról a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) szak-és továbbképzési bizottsága. Mint dr. Ádány Róza professzor, a DEOEC szak-és továbbképzési centrumelnök-helyettese elmondta, a Debreceni Egyetem Etikai Kódexének mellékleteként készül a szak-és továbbképzési etikai kódexe. Szükségességét indokolja, hogy az orvos- és egészségtudományi graduális és posztgraduális képzés egyaránt speciális terület, számos aspektusa nem szabályozható a más képzési területeken tanulmányokat folytatók számára megalkotott etikai szabályozások keretében. Kiemelte, hogy a képzés és szakképzés egyaránt jellemzően orvos-beteg kapcsolatokon keresztül valósítható meg, s rendkívüli felelősséggel járó munkára készíti fel a hallgatókat. A Debreceni Egyetem (DE) jelenlegi etikai kódexe nem terjed ki az orvosképzés, szakorvosképzés és az egészségügyi szakképzés specifikumaira. A Szak- és Továbbképzési Bizottság olyan etikai kódex elkészítésére vállalkozott, mely alkalmazható lesz a szakorvos, szak-fogorvos, szakgyógyszerész és a klinikai szakpszichológus képzés területén. Az előkészítő bizottság tagjai a konzervatív, az operatív és a diagnosztikus medicina szakterületeit képviselik. - Melyek a kódex fő részei? Első része az oktatók esetében alkalmazható általános és specifikus etikai elvárásokat tartalmazza. Így a tutorok (a szakorvosképzésben részt vevő, a szakorvosjelölt munkáját közvetlenül felügyelő, irányító, a szó szoros értelmében vett klinikai oktató), a mentorok (néhány tutor munkáját összefogó, ellenőrző, a szakorvosképzésben közvetett módon részt vevő oktató) és a grémium-vezetők (egy szakterületen végzett képzés egészét koordináló vezető oktató) munkájával kapcsolatos etikai elvárásokat fogalmazza meg. Második része a szakorvosképzésben részt vevő jelöltekkel kapcsolatos etikai elvárásokat rögzíti. Harmadik része az oktatásban részt vevő egészségügyi szolgáltatókkal kapcsolatos etikai elvárásokat részletezi. . - Konkrétan milyen területeket szabályoz a kódex? Megfogalmazzuk azt az általános elvárást, hogy a szakképzésben résztvevők megfelelő területet kapjanak a szükséges ismeretanyag elsajátításához, tevékenységük gyakorlásához és a készségek kifejlesztéséhez. Emellett rögzítjük a szakképzés szereplőinek egymáshoz való viszonyulásának alapjait. Leírjuk az egészségügy szakterületein jelen lévő üzleti szférával kapcsolatos elvárásokat is. Az egészségügyi szolgáltatások jelentős részét nem állami vagy önkormányzati szolgáltatók, hanem magánvállalkozók nyújtják, mint pl. a radiológiai vizsgálatokat, a dialízis kezelést. A szolgáltatóknak a szolgáltatás eladása az érdekük, s az oktatás csak az utánpótlás erejéig fontos nekik. Esetükben különösen lényeges az etikai megfontolások érvényre juttatása, tehát az, hogy alapvető elve legyen az egyetemnek, hogy csak olyan szolgáltatókkal szerződjön, amelyek dolgozói az egyetemi oktatás magas szintű műveléséhez szükséges készséggel és képességgel rendelkeznek. Összefoglalva, a bizottság azokat az alapvető irányelveket rögzíti, melyek mindezekben a viszonyokban vezérfonalként szolgálnak és érvényesítik a szak-és továbbképzésben részt vevő jelöltek érdekeit (természetesen a betegek érdekének maximális szem előtt tartása mellett) . A munkaanyagon jelenleg dolgozik a bizottság, majd a véglegesített anyagot a DEOEC Tanácsa és a DE Szenátusa elé tárja elfogadásra, s azt követően a társegyetemek rendelkezésére bocsátja, amennyiben azok arra igényt tartanak. eLitMed.hu; Császi Erzsébet Kapcsolódó anyagok: LAM (Lege Artis Medicinae) - 2008; 18(5) Az orvosi eskü/a>