Gondolat

Bordélyélet

NAGY Zsuzsanna

2011. AUGUSZTUS 15.

Bordélyélet

Az ősi folyammenti kultúrákban gyakran találkozhatunk a prostitúció állami vagy egyházi formájával. A sumer és akkád városállamok templomai mellett külön kolostorokban éltek a papnők, akik többek között ellátták a templomi prostitúció feladatát is.

Furcsa módon eme ősi mesterség először isteni közösségvállalás és felügyelet emellett zajlott, első fellelt formái Közel-Keleten és Egyiptomban Istár istennő szentélyeihez köthetők. Kultikus szertartásaik része volt a mitikus egyesülés, melynek jegyében a földi halandók a termékenység, az örök körforgás biztosításáért áldoztak az isteneknek. Ezért sohasem tekintették ezt a fajta tevékenységet erkölcstelennek, a papnőket általános tisztelet és nagyrabecsülés övezte. A szakrális egyesülésben papnők teljesítettek szolgálatot, az első bordélyok tehát minden bizonnyal templomok lehettek.

A korinthoszi szentélyekben a legenda szerint ezer papnő fogadta a klienseket, és bevételeik a templom javát szolgálták.

A világi bordélyok megszületése Hellászban Szolonnak köszönhető, Krisztus előtt 600-ban, aki rendezte társadalmi helyzetüket és meg is adóztatta őket. Ebből az összegből épültek Athénban az első közönséges Aphrodité-szentélyek vagyis bordélyházakat (dikterion-porneiron), ami máskülönben egyszerű bódé volt, benne a szolgáltatóval, a pornénak nevezett örömlánnyal. Ismeretes, hogy a gazdagabbak művelt és kifogástalan társnak is alkalmas hetérákat foglalkoztattak. Többségük zenélni, társalogni is kiválóan tudott és járatos volt a művészetekben.

Rómában a nyilvánosházakat, a lupanariumokat nemcsak férfiak, hanem nők is látogatták, és rendkívül sokféle szolgáltatást és a testi élvezetek mindenféle formáját kínálták a homoszexuális, pedofil, zoofil igényekkel kielégítésére. A fürdőktől a nem csak ételt kínáló vendéglőktől a bérelhető szobákig számos színtéren zajlott a vágyteljesítés.

A kereszténység megjelenésével nem szűnt meg az igény a prostituáltak tevékenységére, olyannyira nem, hogy komoly szabályozást kellett életbe léptetni, s ezt több kelet-római császár meg is tette. Később bizonyos rendeletekben megjelent a szabályozás mellett némi védelem is, II. Frigyes porosz király például törvényes védelemben részesítette őket a nem fizető vagy brutális vendégekkel szemben.

Frigyes törvényei megszabták többek közt a prostituáltak, illetve a bordélyosok kötelességeit, és adózási rendjét: a bordélyok jövedelmének egynyolcadát be kellett befizetniük. Szabályozták a nők mozgásterét, de léteztek ruházkodásukra és jogaikra vonatkozó rendszabályok is.

A középkori városokban igyekeztek a kéjhölgyeket a városfalon kívül tudni, ám ez nem mindig sikerült.
A reneszánsz alatt a legkifinomultabb bordélyokat Itáliában találhatjuk, Velencében kétszáznál is több ilyen intézmény működött.

A korlátozó rendeletek a pestisjárványok és később a szifiliszjárvány alatt egyre nagyobb számban születtek. Ezek az intézkedések azután visszaütöttek, mert a korlátozás visszahatott a büdzsére is. Az egyház viszonyulására jellemző volt, hogy folyamatosan igyekezett jó útra téríteni a prostituáltakat. Burckhardt szerint 1490-ben Rómában 6800 kéjnő – a város akkori lakosságának több mint egytizede – tevékenykedett. A kora középkori bordély deszkakunyhó volt, később azonban emeletes épületek álltak, az alsó szinten étkezni, esetleg kádfürdőt venni, az emeleten ágyba feküdni lehetett. Ez idő tájt volt nagy divat a szőke haj, a hölgyek napon vagy kamillával szőkítették hajukat, és Velencében az állami bordélyban kizárólag germán prostituáltak dolgozhattak, a honi erkölcsöket védendő.

Nyilvánosházat üzemeltetni már akkor is igen kifizetődő vállalkozás volt, bordélynyitási jogot gyakran az uralkodó vagy egyenesen a pápa ajándékozott az arra érdemeseknek.
Az itáliai prostitúció a 16-17. században érte el csúcsát. A szolgáltatás magas szintű volt, gyakran az egyetemi élettel is összefonódott, és léptek fel a társadalmi összejöveteleken is örömlányok, akik hangszereken játszottak, énekeltek vagy táncoltak.
A szifilisz első elsöprő hulláma is a rendkívül elterjedt és intézményesült prostitúciónak volt köszönhető Európában, hiszen a zarándokok is nagy számban vették igénybe a bordélyok szolgáltatásait, messze hurcolván a kórt.

A bordélyok reformja 18. század közepétől kezdődött, amikor több országban bevezették a szajhák tisztiorvosi felügyeletét és az orvosi vizsgálatot, s magának az intézményeknek is egyre gyakrabban kellett megfelelniük a közegészségügy által előírt szabályoknak. Tisztálkodó- és fertőtlenítőszerekről kellett gondoskodniuk és kötelezővé vált a kórházi kezelése annak, aki megbetegedett.

Egy 15 századi költő, Antonius Panomita így terelgeti a látogatót a nagy nevű firenzei bordély felé, Magyar László András fordításában:

"Térj be, köszöntsd a nevemben a bordélyost meg a szajhát, azt, akinek hamarost lágy öle lesz heverőd.
Szőke Helén, mézízű Matild futnak ki eléd, míg
mestermód tekerik s billegetik farukat.
Ott lesz Jannectám, apró ölebével a karján:
Hízelgő kezes eb, s asszonya még kezesebb.
Clodia sem marad el, dús, festett keble födetlen –
közkedvelt e leány, oly ügyesen simogat.
Farkadat és likadat – hisz kettős kincsü a tested –
Galla, a nempiruló, gyors kezelésbe veszi.
Dallal jő elibéd ezután még Anna, a német,
Míg dalol, árad a friss borszag az ajkain át.
S megjelenik Phitó – tekerésben párja sehol sincs –
S véle a bordélyok gyöngye, az Ursa nevű
Thaisz a szomszéd utcából beköszön: csakis érted
néz át. Utcáját úgy nevezik, hogy „Ökör”.
Végül e nagyváros valahány szajhája akad csak,
Hozzád tódul mind – látni, ölelni kiván.
Bármilyen obszcén dolgot akarsz, itt megteheted majd,
s mondhatod is – nem jár nyakleves érte soha.
Itt aztán kúrhatsz s kúródhatsz, míg belepistulsz,
Könyvem – tágas e tér tölteni vágyaidat!"

Forrás: Magyar László András: Bordélyélet a reneszánsz Itáliában

Magyar László András: A repülőkenőcs. Gondolat Kiadó, 2007.





HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Kapcsolódó anyagok