2014. ÁPRILIS 13.
„
Samuel Beckett ír költő, próza- és drámaíró 1906. április 13. — 1989. december 22.
Beckett hősei értelmezhetetlen, abszurd világban élnek, ám nem tudnak elszakadni azon vágyuktól, hogy a jelentésről, létezésük értelméről megtudjanak valamit, azt kutatják makacsul, s igyekeznek a legvégső időkig kitartani.
„Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban”-- mondja Beckett.
Az írót bízvást nevezhetjük a 20. század egyik legkiemelkedőbb alkotójának, akiről elsőként a Godot-ra várva című darab jut eszünkbe. Beckett azonban világhírű drámáin túl (Godot-ra várva; Ó, azok a szép napok!; A játszma vége; Az utolsó tekercs) verseket, regényeket és tanulmányokat is alkotott. Főműve a Trilógiaként is ismert Molloy; Malone meghal; A megnevezhetetlen című regényfolyam, mely az 1950-es évek elején született, röviddel a Godot után.
Beckett művei a művészet legmagasabb küldetésének tesznek eleget: egyedülálló módon összegzik egy adott kor szellemiségének legprogresszívebb vonásait, és üzenet gyanánt emberi formába tölti későbbi korok olvasói számára. Beckett volt az, aki elemzői szerint etikailag is kifogástalan módon, önként vállalt „száműzetésében” átélte és kifejezte a XX. századi ember minden nyomorúságát.
John Calder, aki Beckett angol kiadója és évtizedeken át közeli barátja volt, és egy jelentős kötet szentelt műveinek és szellemi habitusának, így írt:
„Ha az életre van válasz, akkor ez csak a caritas lehet: osztozni másokkal, vigaszt nyújtani egymásnak, jó társaknak lenni. És persze szükségünk van még két dologra, s mindkettőt megtaláljuk Beckettnél. Az egyik a sztoikusok bátorsága, akik rettenthetetlenül néztek szembe azzal, ami elkerülhetetlen. A másik pedig a bölcsesség, hogy el tudjuk vetni magunktól nemcsak a világi hívságokat, hanem saját értékünk hamis képzetét is.”
2014. 04. 12.
Gondolat
Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.
A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.
Gondolat
Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.
Gondolat
A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.
COVID-19
A Covid-19-ről szóló beszámolók a betegség súlyosságától függően, tünetileg leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor a szerzők tudomása szerint eddig csak egy tanulmány foglalkozott Covid-19 fertőzötteknél a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokkal, és 34%-os prevalenciát állapítottak meg a kórházban kezeltek körében. Viszont a tanulmány nem közölt adatot a megváltozott érzékelés idejéről és a többi tünethez való viszonyáról.
A SARS-CoV-2 vírus fertőzés kapcsán még nem ismerjük pontosan a szervezet antitest válaszát, illetve az antitestek kimutatásának klinikai értékét sem tudjuk még felmérni.
Gondolat
Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.
Az egyes jelentések és tudományos publikációk a SARS CoV-2 vírussal fertőzött betegek tünetei között leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor enyhe tüneteket mutató betegek gyakran számoltak be a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokról, mint a megbetegedés általuk tapasztalt első jeléről.
A szerzők szerkesztőségi levél formájában hívják fel a figyelmet arra, hogy a 2019 decembere óta világjárvánnyá lett coronavírus betegség 2019 (COVID-19) okozója, az új coronavirus (SARS-CoV-2) az ismert légzőszervi panaszok mellett gasztrointesztinális tüneteket is okozhat. Enyhe tünetekről van szó: émelygés, hányinger, nem súlyos hasmenés, melyeknek összefüggését a járvánnyal gyakran nem ismerik fel, jóllehet egyértelműen kimutatható a SARS-CoV-jelenléte a tápcsatornából vett biopsziás anyagban éppúgy, mint a székletben. Az emésztőszervi tünetek megelőzhetik a légúti tüneteket. A kezdeti tünetek felismerése nagy jelentőségű, mert lehetővé teszi a fertőzés korai diagnózisát és a beteg izolálását, még a léguti tünetek megjelenése előtt. Jelenleg nem tisztázott fontos szempont a fertőzőképesség megállapítása a gasztrointesztinális COVID-19 eseteiben.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
Lege Artis Medicinae
Az emberarcú pszichiátria Mephistója. Muhi Klára – Dér András: A szabadság bolond körei4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás