– Az erős élmények, a hit, a szerelem, a katarzis, az erős gondolat képes átstrukturálni az időt. Ezek az élmények megváltoztatják az időélményeinket, a térérzékelésünket? – Ha komolyan vesszük. – Lehet ezeket nem komolyan venni? – Mindketten tudnánk olyan embereket mondani, akik nem foglalkoznak a belső erős élményeikkel. Talán gyermekkorukban azt tapasztalták meg, hogy ezek veszélyesek. – Az erős élmények megváltoztathatják még a sejtjeink közötti kommunikációt is? – Vallásos vagy hitbéli terminológiával azt lehetne mondani, hogy a legerősebb élmények abban a különleges pillanatban érnek minket, amikor a Szentlélek betölt. Súlypont-áthelyeződés keletkezik, reveláció, megfogalmazhatatlan élmény... – Mint tudós, az Ön számára egyértelmű, hogy a világnak vannak olyan dimenziói és történései, melyek a földi léten túlmutatnak, jelen vannak, érzékeljük, csak nem beszélünk róla? – Igen, ha nyitottak vagyunk egy direkt befogadásra. Bármit csinálunk, nézünk, szaglunk, tapintunk, ezekre az érzékelésekre korlátozzuk magunkat. Ám van a megismerésnek egy olyan fajtája is az emberben, amikor teljes lényünk részt vesz a megismerésben. Ha ilyen élményben van részünk, kinyílik az agyunk, ám utána ezt az élményt igen nehéz feldolgozni. Elássuk mélyen magunkba, de az is előfordul, hogy annyira ijesztő ez az élmény, hogy örökre ott is marad, és soha nem is lesz előhívva. Mások talán nem mernek beszélni róla, félnek, hogy elmondhatatlanban volt részük, holott teljes mértékben ez sem igaz. Az emberek ráismernek a beszámolókban arra, hogy miről beszél a másik, akkor is, ha ennek megragadására a nyelv szegényes készlettel rendelkezik.

Csermely Péter

– Belép a „fordítás mechanizmusa”, ha halvány esélye látszik annak, hogy a másik is ’benne van’, nyelvet vált az ember, ami rémisztő lehet, de lehetősége nyílik egy mély egymásra ismerésnek. Ez akár egyszeri találkozás is lehet. Isten-élményei kapcsán említi, hogy azt érezte, hogy a világ közepén áll. – Úgy érzem, hogy a világ közepe változik. Bizonyos kivételes időpillanatokban idekeveredik „hozzám” a világ közepe, az Isten-élmények pillanatában. De nem látom át a világot, fogalmam sincs, hogy akkor, mikor engem ilyen élmény ér, még hány „közepe” keletkezik a világnak. – Gyakran a belső teremtésről és annak a világra gyakorolt hatásáról beszél... – Ezt édesapámtól kaptam, ő is ugyanígy alkotta, feszítette ki a saját világát. – Akkor hol a világ, kint vagy bent? – Az én gondolkodásomban a kint és bent folyamatossá válik, talán ezért centrális bennem a hálózatos gondolkodás, és tapasztalom, hogy az Isten mindannyiunk egyszerre. Ez nem mond ellent annak, amit pld. az indiaiak szépen kifejtenek, hogy minél beljebb mész, annál nagyobb teljességet találsz odabent. Hogy ezt hogyan kell térben látni vagy szavakkal jól elmondani, azt nem tudom. – ’Ami lent van, az megfelel annak, amit fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van...’ Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított állítás. – Igen, a „bent” jelzi, hogy van „kívül”. Minél beljebb mész, annál kijjebb jutsz, és fordítva is igaz, minél kijjebb jutsz, annál inkább megérted magad. Beljebb mentél, a szónak olyan értelmében, hogy teljességet kaptál magadtól, ez a kettő nincs elválasztva. – Ha Szilárd Leó összes parancsolatát teljesítjük (https://csermelyblog.tehetsegpont.hu), megnyitjuk magunkban a végtelent, és közel jutunk hozzá, a bizalmat, a befogadást, megértjük a diverzitást, stb.., ezzel folyamatos önteremtő lényekké válunk. Ez a világ lényege, hogy ezekké válhassunk, de ez egy isteni képesség. – Hát, kicsiben igen. – Az önteremtés majdnem egyenlő az önmagában levés képességével. Azt gondolom, hogy Isten önmagában levő, de nála nem képesség, hanem feltétel, hogy Isten lehessen. – Ha csak a keleti filozófiák lényegét vesszük, azaz ha le tudsz hántani magadról mindent, akkor közel kerülsz a megvilágosodáshoz. Ez az, amit Ön úgy fogalmaz, hogy önmagában levő. Ha valakinek sikerül lehántani mindent, akkor internalizál mindent, azaz úgy része az óriási hálózatnak, hogy egyszersmind be is tölti azt. Ilyen értelemben is önmagában lévő lesz. Nem mondunk ellent egymásnak. – Állítja, hogy minden változással a szabadságát nyeri vissza az ember? – Vagy annak egy részét. – A változás rést nyit rajtunk, új energia megjelenését okozza. Előadásaiban említi az emberi élettel párhuzamba hozható mesét. Legyünk olyan bátrak, hogy megírhassuk saját élettörténetünket? – Ez biztos, és hogy szembe merjünk nézni a saját élettörténetünkkel. – Élettörténetünk folyamatos írás ezek szerint? – Az, amikor tudatosítjuk, azaz megfogalmazzuk a lényegét, akkor írunk, alkotunk, ha fizikailag nem is tesszük. – Megfogalmazom életem főbb mozzanatait, lényegét, döntéseket hozok… – Választásainkkal is történetet írunk. – Van egy probléma, hogy mire fölébredünk és fölfogjuk, hogy ez egyfajta történetírás, már túljutottunk életünk felén. Mire ráismerünk, hogy kezünkben tartjuk a szálakat, már majdhogynem nincs szükségünk arra, hogy megtegyük. – Ez szép gondolat. Édesanyám nagyon idősen azt mondta nekem: „Édes kicsi fiam, amikor fiatal voltam, nagyon tudtam akarni, de fogalmam nem volt, hogy mit akarjak, most idős vagyok, tudom már, hogy mit kellene akarjak, de nincsen erőm hozzá.” – Hogyan lehetne a saját mese alakítását, az öntörténet írását átadni a gyermekeknek, hogy ne fussanak ki az időből? Ez kimarad a nevelésből, az oktatásból, a gyógyításból. – Mindenből kimarad. A gyermekeket olyan helyzetbe kell hozni, ahol a maguk szintjén önállóan dönthetnek és felelősséget vállalhatnak. Végtelenül elszomorít, ha egy gyermek feltesz egy értelmes kérdést, és elhessegetik, mert a felnőttek nem veszik a fáradtságot, hogy elgondolkodjanak azon, hogy valójában mit is kérdeztek tőlük. – Mihalik Ágoston barátjával kutatták és igazolták, hogy a csoportok szétválásának ősi evolúciós okai vannak, melyek nemcsak az emberek, hanem a sejtek és a fehérjék esetében is kapcsolatmegszakító eseményeket hoznak létre. – Az ember nem ugyanabban a kapcsolatrendszerben létezik a haláláig, hanem bátran újjá kell szerveznie azt. A kapcsolatainak magja, a család például, nem fog változni, de a többinek változnia kell. – A megszakításokban fölfedezhető periodicitás? – Hogyne. Ezek a kapcsolatok egészséges embernél nem szakadnak meg, csupán legyengülnek, de a régebben megbízható kapcsolatok újra mobilizálhatók. A stressz-fehérjékkel kapcsolatban mondja, hogy stresszfehérje orvosok úgy gyógyítanak, hogy nem adnak gyógyszert betegeiknek, műtétet sem végeznek rajtuk, hanem a beteg fehérjék eredeti rossz szerkezetét szétrázzák, és hagyják, hogy ők maguk rakják össze újra magukat. S ha nem sikerül, akkor adnak még egy esélyt az önösszerakásra - azaz, hogy rátaláljanak magukra. – A stresszfehérjék nemcsak szétrázzák a beteg sejteket, és engedik összeállni ismét, hanem közben védik is őket. Védett környezetet teremtenek, hogy a külvilág ne bánthassa a sérült fehérjét addig, amíg sebezhető állapotban van. Ha ezt kívül is meg tudnánk tenni! – Ha komolyan vennénk, hogy testünk miként működik, a válaszokat is megtalálnánk magunkban. – A nők különösen érzékenyek erre, hiszen ha egy nő áldott állapotban van, közelebb kerül ahhoz az egységhez, mely a testében létezik. – A sejtek válságválaszait olyan általános jelenségekre is ki lehet terjeszteni, mint a társadalmi hálózatok? – Én óvatosan fogalmazok, de ezt már lehet állítani. – Azt mondja, hogy válság esetén a sejt szétszerelődése alkalmat ad arra, hogy válság után egy másfajta, új hálózatos szerkezetet rakjon össze. Gyakorlatilag sejtszinten vagyunk predesztinálva arra, hogy folyamatosan újjászülessünk. – Ez így van, bár én ezt eddig nem fogalmaztam meg ilyen pontosan. – Tehát bennünk ez egy biokémiailag igazolt kód az újjászületésre. Erre vagyunk ítéltetve, no és a kapcsolatmegszakító eseményekre... – ... mert ez hozza ki belőlünk ezt a képességünket. – A hálózatkutatásban tiszta képletek születnek, egy leírható világ. Sejtszinten, és kívül is olvasható kódokból álló rendszer. A hálózatkutatás könnyen a társadalom befolyásolásának eszközévé válhat. – Bizonyos értelemben igen. Jelenleg is cégek fizetnek azért, nem a mi csoportunknak, de a kutatótársaim közül többnek is, hogy mondjuk egy telefontársaság esetében melyik az a hat ember, akit célzottan meg kell szólítani valamivel, ahhoz, hogy a többi hatvanezer menjen utána. Így jóval kisebb költséggel befolyásolható a társadalom, hogy megvegyen vagy megtegyen valamit. – Amennyiben képletekben olvasható kódokat tudok ezzel létrehozni, megtervezhető együttműködési rendszereket tudok feltárni és összekapcsolni, fontos kapcsolódási pontokat ismerek fel, tervezett csoportellentéteket és reakciókat is ki tudok váltani egy tervezett társadalomban. – Ez egy durva állítás, de úgy gondolom, hogy igaz. – Ez olyan tudományág, amit a politika már régen használ. Marketing, brand, siker, sikerágazat, a siker hálózata? – Elképzelhető. ’A minket bedaráló rendszer’... Van azért valami, ami nem biztos, hogy menni fog. Az integráns egyéniséget, az Ön fogalmaival élve az ön-azonos személyt nem lehet, vagy nehéz befolyásolni. Hála Istennek, ezek a személyiségek a kiszámíthatatlan részei annak, amiről a hálózat szól. Ez a reményünk arra, hogy mégsem lesz világunkból falanszter. Minél inkább saját magunk felé törekszünk, annál kevésbé válunk a játék részévé. Gyimesi Ágnes Andrea https://csermelyblog.tehetsegpont.hu/